A nagyböjt ugyanis nagyon fontos szakasza a megtérés és a kiengesztelődés azon útjának, melyet a jubileum mint az Úr kegyelmének esztendeje minden hívőnek fölkínál, hogy megújítsák Krisztushoz tartozásukat, s az Ő üdvösségének misztériumát megújult buzgalommal hirdessék az új évezredben. A nagyböjt segíti a keresztényeket ebben az „öröktől fogva elrejtett misztériumban” (Ef 3,9) elmélyedni. Sürgeti a keresztényeket, hogy találkozzanak az élő Isten Igéjével, s felszólítja őket önzésük elhagyására, hogy befogadhassák a Szentlélek üdvözítő tevékenységét. (…)
A jubileumi év kegyelmi idő, hogy különleges módon elfogadjuk az Atya irgalmát, mellyel a Fiúban lehajolt az emberhez, és Krisztus nagy ajándékát, a kiengesztelődést. Ennek az évnek tehát mind a keresztények, mind az összes jóakaratú ember számára értékes idővé kell válnia, melyben megtapasztalják Isten megbocsátó és megbékítő szeretetének megújító erejét. Isten fölkínálja irgalmát mindazoknak, akik készek lefogadni, még a távolállóknak és a kételkedőknek is. Így a középszerűséggel és hamis illúziókkal eltelt mai ember megkapja a lehetőséget, hogy elinduljon az értelmes élet útján. Ebben az összefüggésben az idei Szentév nagyböjtje „a kegyelem ideje, az üdvösség napja” (2Kor 6,2), nagyon kedvező alkalom arra, hogy „kiengesztelődjünk Istennel” (2Kor 5,20) (Szent II. János Pál pápa üzenete a 2000. év nagyböjtjére, regi.katolikus.hu)
