Mi az imaháló? Személyes vagy családos imakötelezettség a lelkipásztori és szerzetesi hivatásokért. Temesváron 2009. november 22-én jött létre a temesvár-erzsébetvárosi szalvatoriánus nővérek és P. Laus Nikolaus SDS helyi plébános kezdeményezésére. Az imaháló tagjai kötelezettséget vállalnak, hogy megtartva személyes fogadalmukat, minden hónap egy általuk választott napján imáikat és jócselekedeteiket erre a szándékra ajánlják fel, havonta részt vesznek szentségimádáson és az éves találkozókon, továbbá új tagokat toboroznak. A közösség jelenleg 212, zömében római katolikus és görög katolikus tagot számlál. Közülük mintegy 150-en részt vettek azon a jubileumi, tízéves találkozón, amelyre május 12-én, vasárnap a temesvár-erzsébetvárosi templomban került sor. A jelenlévők Temesvárról, Aradról, Resicabányáról, Déváról és Lugosról érkeztek. A rendezvény meghívottja Pál József Csaba megyéspüspök volt, aki az összejövetel témájához kapcsolódóan személyes tanúságtétel keretében eddigi lelkipásztori tapasztalatait osztotta meg a népes hallgatósággal.
A találkozó vetítettképes beszámolóval kezdődött. Az egymást követő képek betekintést engedtek az eltelt tíz esztendő eseményeibe, témáiba, ugyanakkor az érdeklődő választ kapott arra is, miért van szükség imádkozni a lelkipásztori hivatásokért. – Egy önző világban a pap az önzetlen adakozás jelképe, egy bosszúszomjas, erőszakos világban a pap az, aki szeretetet, megbocsátást hirdet, és Krisztust közel hozza az emberhez. Ugyanakkor maga Jézus szólít fel arra, hogy imádkozzunk papjainkért: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.” Ez egyben a mi mottónk is – foglalta össze az imaháló célját Bálint Klára, a találkozó egyik szervezője, aki Vianney Szent János ars-i plébános gondolatát is idézte: „Ha jól megértenénk, mit jelent papnak lenni, belehalnánk, nem az ijedtségtől, hanem a szeretettől”.
A személyes tanúságtétel keretében Pál József Csaba megyéspüspök visszaemlékezett azokra az esztendőkre, amikor teológiai hallgatóként Gyulafehérváron készült a lelkipásztori hivatásra, első állomáshelyére Marosvásárhelyen, végül pedig azokra a körülményekre, amelyek eredményeképpen a temesvári egyházmegyébe került. A Főpásztor sok szeretettel emlékezett az első csíksomlyói zarándoklatokra, az őt gyermekkorában ott körülvevő szeretetre, a helyi lelkipásztorokra, támogatóira, kollégáira, és szavait átszőtte az Istenbe vetett feltétlen bizalom.
Az ünneplő közösséget üdvözölte P. Josef Wonisch SDS tartományfőnök, a helyi szalvatoriánus közösség elöljárója is, aki beszédében az ima erejét emelte ki.
A találkozó az eucharisztikus Rózsafüzérrel folytatódott, végül pedig szentmisével zárult, amelyet Pál József Csaba megyéspüspök mutatott be. Koncelebrált P. Josef Wonisch SDS tartományfőnök, P. Barazsuly István temesvár-erzsébetvárosi plébános, P. Laus Nikola SDS és P. Gál Márton SDS segédlelkész.
Mint azt kérdésünkre Bálint Klára elmondotta, az imahálóba bárki bekapcsolódhat, aki vállalja a már említett kötelezettségeket. Sok a külföldi tag is, eddig Németországból, Ausztriából és Izraelből csatlakoztak a kezdeményezéshez, ők ezúttal csupán lélekben lehettek jelen a jubileumi találkozón. A Jó Pásztor vasárnapján megrendezett éves találkozók mellett a közösség különböző egyéb eseményeken, zarándoklatokon is részt vesz.
S.