Január 27-30. között idén is Egerben találkoztak a papok, a szerzetesek és a világi munkatársak, hogy előadásokon, lelki programokon, műhelymunkán és közösségi események keretében készüljenek, tanuljanak, gyűjtsenek erőt szolgálatuk folytatásához. Ezen az eseményen a temesvári egyházmegye papjai, szerzetesei, valamint munkatársai is részt vettek, Temesvárról, Arad megyéből, Resicabányáról és környékéről mintegy 10 fős csoport érkezett Egerbe.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében Élet, megújulás, küldetés az Eucharisztiából címmel, Eucharisztia és személyes életünk, Eucharisztia és a közösség, Eucharisztia és misszió ívén haladva együtt gondolkodtak, valamint együtt erősödtek készültek a Kongresszusra a jelenlévők. A rendezvényen közel kétszázanan vettek részt, a Kárpát-medencéből nyolcvan pap és szerzetes, továbbá mintegy százhúsz világi hívő.
Mit jelent eucharisztikusan gondolkodni? – Török Csaba teológiai tanár és TV-sajtó referens tette fel ezt a kérdést a konferencia első előadásában, amely egyben az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok indító kérdése volt.
A második napon két püspök osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel arról, hogy mit jelent az Eucharisztia az életükben. Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök kiemelte: a legszebb élmények akkor érték, amikor engedte, hogy „Isten meglepje”. „A nyitottság mellett fontos az éberség, és hogy a gondolatok ne csak a földi dolgokon járjanak. Teret kell teremteni az olyan a találkozásra, amikor csak Istenre figyelünk. Az sem mindegy, hogyan élünk. Megvan életünk erkölcsi tisztasága? Vagy kompromisszumokat kötögetünk? Lejjebb tesszük a mércét? Jézus ugyanis nagyon igényes partner. Azt kéri, tiszták legyünk döntéseinkben, emberi kapcsolatainkban, anyagi viszonyainkban. Ennyire összetett, hogy mit tehetünk azért, hogy nyitottan fogadjuk a Jézussal való találkozást” – fogalmazott a püspök.
Szocska Ábel a Nyíregyházi Görög-Katolikus Egyházmegye püspöke elmondta a jelenlévőknek, hogy csak most, az ősegyház tanítóinak és szentjeinek tanulmányozása közben mélyült el az Eucharisztia titkában. Beszélt arról, hogy kezdetben, Pál apostol korában és az első századokban minden az Eucharisztiából fakadt. A zsidó vallásgyakorlatból átvett hálaadás, magasztalás mindent átszőtt, és az Eucharisztia áldozatbemutatás volt, melyben az egész közösség kifejezte készségét önmaga feláldozására. „Készek voltak Krisztusért meghalni” – ez nyilvánult meg a szentáldozásban. Az Eucharisztiát közösségben ünnepelték, mindenki részesült benne, és ebben a közösségi cselekményben még nem különült el a papság – mondotta Ábel püspök.
A harmadik nap előadója Nyéky Kálmán, a siófoki Sarlós Boldogasszony templom plébánosa volt. Az ő előadása két forrásra épült: Michael White és Tom Corcoran Újraépítve, valamint James Mallon Egyház-felújítás című kötetére – ezt az előadó lelkesedése és kommunikációs stílusa is tükrözte. A könyvek szerzői videoüzenetben foglalták össze plébániai életük megújításának folyamatát, ezt hallgatták meg a résztvevők Kálmán atya fordításában, aki elmondta, hogy már tízszer elolvasta a könyvet, mivel rendszeresen tart előadásokat róla, valamint gondozza a könyvhöz tartozó munkafüzetet, amit hamarosan ki fognak adni. Elmondta, hogy a könyvek nem adnak kész receptet, az amerikai sikernek a lényegét kell megérteni, és ki-ki a maga plébániáján meg kell keresse a megvalósítás lehetőségeit. Nyéky Kálmán atya magyarázata kiegészítette a két videoüzenetet; saját gyakorlati tapasztalataival támasztotta alá az Újraépítve című kötet gyakorlatait. Kiemelte a munkatársi csapat felépítésének és feladatainak fontosságát, ami a változás alapja.
A temesvári részvevők úgy fogalmaztak, hogy nagy lelki és egyben szellemi feltöltődésben volt részük ezekben a napokban. Elmondásaik alapján mindenki tanult valami újat, illetve impulzust kapott ahhoz, hogy megfelelő munkára megfelelő embert találjon, azaz felépítse a munkatársi csapatot. Elmondták továbbá, hogy ez a rendezvény még jobban elmélyítette bennük a gondolatot, miszerint az Eucharisztia életünk középpontja kell, hogy legyen, “Krisztus lüktető szíve bennünk” kell, hogy dobogjon, és ezt kell a híveknek is átadni. Továbbá mindannyian remélik, hogy hazaérve, a saját plébániájuk keretében sikerül a gyakorlatba is átültetni valamit a hallottakból.
Fotó: Merényi Zita (Magyar Kurír)
Váncsa Csaba