A ministránsok zarándoklata és találkozója a Temesvári Egyházmegye leghíresebb Mária-kegyhelyén, Máriaradnán több mint 20 éves hagyomány, amely csak egy alkalommal szakadt meg a Covid19 járvány miatt. A napot mindig úgy szervezték, hogy a lelki programok mellett a gyermekek és fiatalok számára különböző oktató és szabadidős játékokat is tartalmazzon. A zarándoklatot mindig júniusban, a tanév vége felé szervezték.
Idén a ministránsok zarándoklatát június 14-én, szombaton tartották Máriaradnán. A szentmisét a bazilikában 10 órakor Pál József Csaba megyés püspök mutatta be, koncelebrált Emil Alin Irimiciuc boksánbányai plébános, a ministránsok pasztorációjáért felelős lelkipásztor, a Ministránsok Nemzetközi Szövetségének / Coetus Internationalis Ministrantium (CIM) alelnöke, valamint az egyházmegyés papok népes csoportja, akik több plébániáról érkeztek a ministránscsoportok kíséretében. A liturgia zenei szolgálatát az újszentesi római katolikus plébánia Angelis gyermekkórusa végezte, lendületes énekük betöltötte a tágas templomhajót.

Bevezetőjében a megyés püspök megköszönte a papok és a több mint 250 ministráns jelenlétét, és hangsúlyozta: – Együtt imádkozunk és együtt szolgálunk: a ministránsok, az éneklő fiatalok, a papok, a diakónusok meg a püspök. Mindannyian együtt szolgáljuk Jézus Krisztust, érte vagyunk itt, az Ő édesanyjának szentelt templomban, Máriaradnán.
Homíliájában az egyházmegye főpásztora megemlékezett Szent Tarzíciuszról, a ministránsok védőszentjéről, a 3. századi vértanúról, aki a római keresztényüldözés idején titokban vitte a szent ostyát a hitükért bebörtönzötteknek, és akit néhány pogány ifjú megölt, mivel nem hagyta, hogy azok meggyalázzák az Eucharisztiát. – A ministráns első és legfontosabb feladata a szolgálat. A ministráns szó a ministrare szóval rokon, ami latinul azt jelenti, szolgálni. Ennek a szellemiségnek minden ministráns lelkében ott kell lennie: szolgálni akarok, segíteni akarok, ahol csak lehet. Munkájában a ministráns bátorítást kap Jézustól, hogy tanúságot tehessen róla – fogalmazott József püspök, majd beszélt korunk egyik fiatal hitvallójáról is, akit idén ősszel szentté avatnak: Boldog Carlo Acutisról.
A szentmise végén Alin Irimiciuc plébános lépett mikrofon elé, és ismertette a többi programot: keresztúti ájtatosság a máriaradnai kegytemplom mögötti magaslaton lévő stációknál, ebéd után pedig kincskeresés. – Véleményem szerint a legszebb kincs az lehet, hogy összebarátkoztok a többi ministránssal – mondotta Alin atya. A jelenlévő gyermekek és fiatalok ugyanakkor meglepetéssel is készültek Andreas Reinholz radnai plébános, a máriaradnai kegytemplom igazgatója számára, aki ezen a napon a templomban fogadta őket: egy csokor virággal köszöntötték, és elénekelték a hagyományos „Isten éltesse sokáig!” kezdetű éneket Reinholz atya pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából.
A keresztúti ájtatosság során a jelenlévők minden állomáson kinyitották a szimbolikus kincsesládát, hogy megtudják, mit üzen Jézus a ministránsoknak: légy bátor és állj ki Jézusért, fogadd el a nehézségeket, te is Mária gyermeke vagy, köszönd meg Jézusnak, hogy a barátja lehetsz, szolgálj örömmel, bízzál Jézusban, felelős vagy másokért, tarts ki a nehéz pillanatokban is, ne félj, csak higgy, remélj és szeress!
Végezetül a résztvevők azt is megfogalmazták, hogy mit jelent számukra szolgálatot teljesíteni az oltárnál: nagyon közel lenni Jézushoz, örömmel szolgálni Őt, közösségben élni a többi ministránssal, Jézus mellett maradni, követni Őt a mindennapokban, tovább fejlődni.
A ministránsok idei zarándoklata valójában a család és a közösség ünnepe is volt, hiszen sok gyermeket nemcsak a papok, hanem plébániai munkatársak, illetve a szülők és a nagyszülők is elkísértek Radnára, és így sikerült egy másik értékes kincsre is rábukkanni: a közös imádságra és az együtt töltött idő nyújtotta élményekre.

A temesvári Püspökség sajtóirodája