Valahányszor átelmélkedjük a keresztút állomásait, Krisztus nyomába lépünk, és minden alkalommal tanulni szeretnénk valamit a megfeszített Jézustól. Krisztus különleges példát adott arra, mit jelent az alázat, mit jelent kicsinek lenni. A nagy német író és bencés szerzetes, Anselm Grün azt írja: abból látszik, ki követi igazán Krisztust, ha tud alázatos lenni, tud kicsivé válni.
Nehéz megérteni, milyen kicsivé lett Isten. Hagyta, hogy megkorbácsolják, leköpjék, kigúnyolják, elfogadta a keresztet és a halált értünk, hogy életre szóló leckét adjon. Miért kell megtanulnunk ezt az alázatról szóló leckét? Azért van szükség alázatra, hogy bocsánatot tudjunk kérni, hálásak tudjunk lenni, el tudjuk ismerni, hogy a másik ember talán jobb nálunk, hogy engedelmesek legyünk. Az engedelmes és alázatos ember elfogadja mások véleményét és tanácsát. Szükség van alázatra ahhoz is, hogy együtt tudjunk élni másokkal a családban és a társadalomban.
Jézus Krisztus „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” – írja Szent Pál, hogy megértesse velünk: az az igazán nagy ember, aki tud kicsi is lenni.
Gyakoroljuk az alázat erényét konkrét módon is. Isten ad lehetőséget olyan helyzetekre, amikor hátraléphetünk, amikor meghallgathatjuk a másikat, amikor engedhetünk, amikor nem erőltetjük, hogy a mi akaratunk érvényesüljön. Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot, hogy növekedjünk az alázatban, és a megfeszített Krisztus tanítványai legyünk. (Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, nagyböjti prédikáció, 2026, Temesvár II. Gyárváros, Millenniumi templom)
