A 7-es és 9-es számú munkacsoport zárójelentéseinek közzététele
Vatikán, 2026. május 5.

A Szinódus Főtitkársága ma tette közzé a 7-es számú munkacsoport zárójelentésének első részét – amely a püspökjelöltek kiválasztásának szempontjaira vonatkozik – A püspök személyének és szolgálatának egyes aspektusai című témában (különösen: a püspökjelöltek kiválasztásának kritériumai, a püspökök bírói feladata, valamint az ad limina Apostolorum látogatások jellege és struktúrája) a missziós szinodális szemlélet fényében. Ezzel együtt közzétették a 9-es számú munkacsoport zárójelentését is, amely A felmerülő doktrinális, pasztorális és etikai kérdések közös szinodális megkülönböztetésének teológiai kritériumait és módszertanát tárgyalja.
„Ez a két jelentés az egyházi élet szívét érinti. Az első emlékeztet bennünket arra, hogy a püspök kiválasztása a keresztény közösség számára a valódi megkülönböztetés pillanata: nincs pásztor nyáj nélkül, és nincs nyáj pásztor nélkül. A második pedig konkrét eszközöket kínál a legnehezebb kérdések kezeléséhez anélkül, hogy megfutamodnánk az összetettség elől: meghallgatni az érintetteket, olvasni a valóságot, és összehozni a különböző tudásformákat. Ez a szinodális módszer alkalmazása a legnagyobb kihívást jelentő helyzetekben” – hangsúlyozta Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára.

A 7-es számú munkacsoport zárójelentésének első része
A 7-es számú munkacsoport zárójelentésének első része a püspökjelöltek kiválasztását az egyházi megkülönböztetés valódi pillanataként mutatja be, amelyet a Szentlélek vezet az imádság és a meghallgatás légkörében. Az érintett szereplők közé tartozik a helyi egyház a saját püspökével, az egyháztartomány vagy a püspöki konferencia püspökei, valamint az apostoli nuncius – akiről a munkacsoport fontosnak tartja, hogy szinodális és missziós lelkületű legyen, hogy ugyanezt keresse azokban is, akiket lehetséges püspökjelöltként javasolnak.
A dokumentum azt javasolja, hogy minden egyházmegye időről időre indítson el olyan megkülönböztetési folyamatokat, amelyek saját helyzetére és szükségleteire irányulnak. Amikor közeledik a püspöki utódlás ideje, a püspök hívja össze a papi szenátust és az egyházmegyei pasztorális tanácsot, amelyek tagjai testületi módon fogalmazzák meg véleményüket az egyházmegye szükségleteiről, és zárt borítékban adják át a püspöknek azoknak a papoknak a nevét, akiket alkalmasnak tartanak a püspöki szolgálatra. Lehetőség szerint a konzultációba be kell vonni a székeskáptalant, a gazdasági tanácsot, a világiak tanácsát, valamint a megszentelt személyek, a fiatalok és a szegények képviselőit is.
A munkacsoport a püspökjelöltekkel szemben támasztott követelmények között kiemeli a „szinodális kompetenciákat”: a közösségépítés képességét, a párbeszéd gyakorlatát, a helyi kultúrák mély ismeretét, valamint a készséget arra, hogy ezekbe építő módon integrálódjanak. A jelentés továbbá arra hívja a Római Kúria dikasztériumait, hogy eljárásaikat vizsgálják felül szinodálisabb irányba, és javasolja a kiválasztási folyamatok időszakos, független értékelési formáinak bevezetését.
A munkacsoport folytatja a rá bízott további témák átgondolását is: a püspök bírói feladatkörét, az ad limina Apostolorum látogatásokat, valamint a püspökök képzését.

A 9-es számú munkacsoport zárójelentése
A 9-es számú munkacsoport zárójelentése paradigmaváltást javasol abban, ahogyan az Egyház a legnehezebb doktrinális, pasztorális és etikai kérdésekhez közelít. Kiindulópontja egy bibliai kép: az Apostolok Cselekedeteinek 10–15. fejezetei, amelyek megmutatják, miként lehet a kulturális sokszínűséget úgy értékelni, hogy közben ne sérüljön az evangélium újdonsága.
A munkacsoport első jelentős döntése a terminológiát érinti: a „vitatott” kérdések helyett inkább a „felmerülő” kérdésekről beszél, mivel a cél nem pusztán problémák megoldása, hanem a közjó építése kapcsolati megtérés, közös tanulás és átláthatóság révén.
A dokumentum bevezeti a „pasztorális elv” fogalmát: az Evangélium hirdetése nem lehet anélkül, hogy felelősséget ne vállalnánk a megszólított emberért, akiben a Lélek már működik. A felmerülő kérdések konkrét kezelésében a munkacsoport három módszertani lépést javasol: önmagunk meghallgatását, a valóságra való odafigyelést, valamint a különböző szakértelmi területek bevonását. A Lélekben való párbeszéd továbbra is a kiváltságos eszköz az egyházi szinodalitás kultúrájának kibontakoztatásához.
A jelentés harmadik része konkrétan alkalmazza a módszert két olyan kérdésre, amelyek jelenleg a helyi egyházak életében merülnek fel, és amelyeket éppen sokféleségük miatt választottak: a hívő homoszexuális személyek tapasztalatára, valamint az aktív erőszakmentesség tapasztalatára – amelynek tanúi azok a szerb fiatalok, akik az első keresztények ihletésére hozzájárultak Milošević békés bukásához. Mindkét esetben a munkacsoport nem fogalmaz meg végleges kijelentéseket, hanem – a konkrét tanúságtételek közvetlen meghallgatásából kiindulva – etikai‑teológiai megkülönböztetési utakat és nyitott kérdéseket javasol, hogy minden közösség vállalhassa „annak felelősségét, hogy felismerje és előmozdítsa azt a jót, amelyen keresztül Isten cselekszik a történelemben és az emberek tapasztalatában”.

A zárójelentések – egy ötnyelvű rövid összefoglalóval együtt – elérhetők a Szinódus Általános Titkárságának honlapján: www.synod.va.

Forrás: www.synod.va/en