A Gyulafehérvári Római Katolikus Papnevelő Intézet hallgatói számára szervezett tanulmányi és pasztorális kirándulások hosszú múltra tekintenek vissza. Ezt a hagyományt a kommunista diktatúra idején is ápolták, bár kissé más formában: akkoriban minden évfolyam számára külön szerveztek kirándulást, a hallgatók pedig egy vagy két tanár kíséretében többnyire a gyulafehérvári főegyházmegye területén belül kerestek fel különböző plébániákat és közösségeket. Az 1990-es évektől kezdve ezek a kirándulások specifikusabb jelleget kaptak, mivel a kispapok a romániai római katolikus egyházmegyék más területeire is ellátogattak. Ez természetes is, hiszen a Gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett Római Katolikus Papnevelő Intézet (Seminarium Incarnatae Sapientiae) növendékei a gyulafehérvári főegyházmegyéből, valamint a temesvári, a nagyváradi és a szatmári egyházmegyékből érkeznek. A gyulafehérvári szeminárium hallgatói 2006-ban és 2013-ban is jártak a Temesvári Egyházmegyében.


Idén, április 30. és május 3. között a Seminarium Incarnatae Sapientiae 31 teológushallgatója érkezett Gyulafehérvárról a temesvári egyházmegyébe, elöljáróik, dr. András István kanonok, rektor, dr. Diósi Dávid vicerektor, Hurgoi Sándor prefektus és dr. Kiss Endre spirituális kíséretében. A kirándulás főbb állomásai a temesvári Szent György római katolikus székesegyház, a Püspökség, a Caritas Szövetség által működtetett „Isteni Irgalmasság Háza” Hospice Palliatív Központ, a temesvár–erzsébetvárosi plébánia és a szalvatoriánus szerzetesközösség, a máriaradnai bazilika, az arad-belvárosi plébánia és a minorita ferences szerzetesi közösség, továbbá az arad-ségai, a temesvár-józsefvárosi és a vingai plébánia, valamint a temesvári bolgár személyi plébánia voltak.

„Még a nehéz időkben se adjuk fel a hivatásunkat”
Május 1-jén, pénteken a program első állomása a Szent György-székesegyház és a „Millennium Csanadiense 1030–2030” kiállítás megtekintése volt. A templomban Pál József Csaba megyés püspök üdvözölte a hallgatókat és tanáraikat, majd Martin Roos temesvári nyugalmazott püspök mutatta be a székesegyházat és a kiállítást. – A Szent György-székesegyház építése 1762-ben fejeződött be, ekkor kerültek a tornyokba a harangok. A belső berendezés kialakítása azonban még mintegy tíz évig tartott. A bútorzatot, az oltárokat és a szószéket helyi asztalosok és szobrászok készítették. Bécsből 1772-ben érkeztek a kelyhek, a monstrancia, az örökmécses és a körmeneti kereszt – ismertette Roos püspök. Ezután a kiállítás második részét mutatta be, amely a török uralom időszakát (1552–1718) dolgozza fel. A nyugalmazott püspök kiemelt egy 1579-es történetet, amikor három fiatal indult el gyalog a mai Szlovákia területén lévő Leleszre, hogy ott Melegh de Perse Boldizsár püspök pappá szentelje őket, mivel a török hatóságok a főpásztort, magyar nemes lévén, nem engedték be egyházmegyéje területére. – Ez a hosszú gyalogosan megtett út és a három fiatalember példája ma is arra buzdíthat bennünket, hogy ne adjuk fel hivatásunkat a nehéz időkben sem, még akkor sem, ha kevesebben vagyunk — papok és hívek egyaránt – zárta a bemutatást Martin Roos püspök.

A Temesvári Egyházmegye jelenlegi helyzete
A székesegyházból a csoport a Püspökségre látogatott, ahol Pál József Csaba megyés püspök ismertette az egyházmegye jelenlegi helyzetét: az adminisztratív és etnikai sajátosságokat, a hívek és papok számát, valamint a különböző pasztorális területeket, mint például a család- és felnőttpasztorációt, az Egyházmegyei Ifjúsági Központ tevékenységét, a TEKMEK magyar nyelvű és a Jubilate román nyelvű egyetemista közösséget, az ifjúsági bibliaórát, a Harmonia Christi énekkar tevékenységét, a felnőttképzést, az állandó diakónusok és akolitusok szolgálatát az egyházmegye plébániáin és filia közösségeiben, valamint a szeged‑csanádi, a nagybecskereki és a temesvári egyházmegyék közös lelki felkészülési programjait a Csanádi Egyházmegye megalapításának ezredik évfordulójára, amelyet a három utódegyházmegye 2030-ban fog közösen megünnepelni.
A találkozó során a hallgatók kérdéseket is intéztek a megyés püspökhöz a papi közösségről, a szinodális útról és a Fokoláre Mozgalom lelkiségéről az egyházmegyében. – Létezik itt, a Püspökségen is egy papi közösség, amellyel a munkaidőben, továbbá az étkezéseknél és a kápolnában az imák során találkozunk. Minden hónapban elmegyünk vacsorázni egy temesvári papi csoporttal, ahol arról is beszélgetünk, hogyan éljük meg Isten Igéjét a mindennapokban. Rendszeresen találkozom az egyházmegye többi papjával is, akik a környező plébániákon szolgálnak, és minden hónapban közösen megünnepeljük azoknak a papoknak a születésnapját, akik abban a hónapban születtek. Ami a szinodális utat illeti, szerintem a szinodalitás azt jelenti: közösségileg hallgatunk a Szentlélekre, aki az Egyházat vezeti. Ezt megtanulni azonban egyáltalán nem könnyű. Azért sem, mert a Szentlélekre való egyéni ráhagyatkozás minden embernél más, most pedig közösségben kell figyelnünk rá. Hogyan valósul ez meg? Úgy, hogy odafigyelünk egymásra, és tisztelettel, előítéletek nélkül meghallgatjuk mindenki véleményét. Ha a fejünk csak a saját elképzeléseinkkel van tele, oda sem a Szentlélek, sem mások véleménye nem fér be. Most tanuljuk, mit jelent nyitottnak lenni mások felé, és figyelmesen meghallgatni egymást. A Fokoláre Mozgalom lelkiségének egyik jellemzője, hogy az egységet keresi és építi a katolikus közösségekben, de a különböző felekezetek között is. Örülök, hogy egyházmegyénkben van néhány római katolikus, görögkatolikus és ortodox pap, aki ezt a lelkiséget magáénak vallja. Vannak Életige‑csoportok is, de véleményem szerint ez a lelkiségi mozgalom nem tartozik a legerősebbek közé a mi egyházmegyénkben. A Neokatekumenális Út vagy a Schönstatt Mozgalom például több taggal rendelkezik. De én minden lelkiségi mozgalom jelenlétének örülök, mert együtt gazdagítjuk egymást – mondotta a megyés püspök.
Május 1-jén, pénteken este 18.30 órakor a szeminaristák és oktatóik részt vettek a temesvári Szent György-székesegyházban az Edgar Peña Parra Olaszország és a San Marino-i Köztársaság apostoli nunciusa által celebrált pontifikális szentmisén. Másnap elzarándokoltak a máriaradnai kegytemplomba, ahol ugyancsak részt vettek a szentmisén, találkoztak Pál József Csaba megyés püspökkel és Andreas Reinholz nyugalmazott kanonokkal, valamint megtekintették a bazilikát és a kolostor komplexumot.
A Temesvári Püspökség részéről a szállás, a városban való közlekedés megszervezéséről Nikola Lauš püspöki irodaigazgató, a vendéglátásról részben a Püspökség, részben az adott plébániák gondoskodtak. Szombaton és vasárnap a csoportot Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök kísérte el a programokra.
A találkozások, beszélgetések és élmények megerősítették a szeminárium növendékei és az egyházmegye közösségei közötti kapcsolatot, és betekintést nyújtottak a papi szolgálat valóságába. Az ilyen látogatások értékes mérföldkövek emberi és lelki formálódásuk útján — egy olyan hagyomány jelei, amely ma is bőséges gyümölcsöt terem.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája