Július első szombatján, július 4-én mindazok, akik részt vettek a temesvári Szent György-székesegyházban 10 órakor kezdődő ünnepi pontifikális szentmisén, különleges kegyelmi pillanat tanúi lehettek. Kézrátétele és imája által Pál József Csaba megyés püspök egy papot, egy diakónust és egy állandó diakónust szentelt fel. Az esemény jelentős mérföldkő a Temesvári Egyházmegye pasztorális életében.
– Ma ezt a három testvérünket ünnepeljük, akik meghallották Isten hívását, és rátaláltak hivatásukra. Mindig nagy öröm, amikor valaki felismeri azt a hivatást, amelyet a Jóisten szánt neki. Imádkozzunk értük, hogy hűségesek maradjanak papi, illetve diakónusi szolgálatukhoz – mondotta bevezetőjében a főpásztor.
A szentmisén jelen voltak a Temesvári Székeskáptalan tagjai, a jelöltek szülei és hozzátartozói, valamint az egyházmegye több plébániájáról és filiájából érkezett papok és hívek. A liturgia zenei szolgálatát a Harmonia Christi kórus látta el, Iustin Călin zenetanár vezetésével.
A diakónusjelölteket Nikola Lauš püspöki irodaigazgató mutatta be a megyés püspöknek: – Lépjenek elő, akik a diakónusszentelésben kívánnak részesülni: Francisc Craia, a temesszlatinai plébániáról, valamint Mario Cristian Karnel, az aninai plébánia stájerlaki filiájából.
Az áldozópapságra jelentkező Adrian Hafner SDS diakónust, temesvári szalvatoriánus szerzetest Gál Márton SDS atya, a Szalvatoriánus Rend Ausztriai és Romániai Tartományának elöljárója mutatta be: – Főtisztelendő Püspök Atya, az Anyaszentegyház kéri, hogy szenteld fel ezt a testvérünket a felelősségteljes áldozópapi szolgálatra. A keresztény nép megkérdezése és az elöljárók véleménye alapján tanúsítom, hogy méltónak találtatott.
Az evangéliumot Baum Péter diakónus hirdette.
Román, magyar és német nyelven elhangzott homíliájában a megyés püspök elsősorban a jelöltekhez szólt: – Papként és diakónusként arra kaptok meghívást, hogy segítsétek az embereket felismerni mindenekelőtt azt, hogy Isten velünk van, és végtelenül szeret bennünket. A hívő ember képes meglátni és felfedezni ezt a szeretetet, még a látszat ellenére is. Másodszor pedig mindenben, amit tesztek és tenni fogtok, erre a szeretetre kell választ adnotok. A mi válaszunk a szolgálat. Ez a diakónus és a pap küldetése. Elsősorban a szegényeket, a szenvedőket és a rászorulókat szolgálják. Elmennek a betegekhez, azokhoz, akik testileg vagy lelkileg szenvednek, vagy akik nélkülözik Jézus jelenlétének örömét. Késedelem nélkül indulnak, hogy elvigyék az Úr jelenlétét, mert egyedül Ő gyógyít és vigasztal. Ez lesz a ti életetek beteljesedése is. Ha így szolgáltok, az Úr is ugyanígy tesz veletek: valahányszor hívjátok, eljön, veletek marad és vezet benneteket. Ettől kezdve az embertársak szolgálata már nem kötelesség lesz, hanem a hála kifejezése.
A szentbeszédet követően a jelöltek nyilvánosan és ünnepélyesen kifejezték szándékukat, hogy feltétel nélkül az Egyház szolgálatába lépjenek, Isten iránti szeretetből és Isten népének javára, minden alkalommal azt válaszolva: – Akarom! – ezzel bizonyítva a papság és a közösség előtt, hogy tudatában vannak azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a diakónusi szolgálatba és papság rendjébe való belépéssel vállalnak. Végezetül a jelöltek a főpásztor elé térdelve engedelmességet és tiszteletet fogadtak az egyházmegye mindenkori püspökének. – Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned – hangzottak válaszul a püspök szavai. Francisc Craia állandó diakónus esetében Anna asszonyt, a feleséget is megszólította a főpásztor: – Készen állsz arra, hogy támogasd férjedet ebben az új szolgálatban, amelyet ma az Anyaszentegyház rábízott? A válasz igenlő volt.
A Mindenszentek litániáját, amelynek során a jelöltek az alázat és az Isten előtti teljes odaadás jeleként a földre borultak, Iustin Călin zenetanár és a Harmonia Christi kórus énekelte.
A kézrátétel és a felszentelő ima után a két diakónus magára öltötte a diakónusi öltözéket – az albát, az átlósan viselt stólát és a dalmatikát –, az újonnan felszentelt pap pedig a stólát és a miseruhát. Ebben Sergiu Ștefan Ursache temesszlatinai plébános, Szabo Tiberiu oravicabányai és aninai plébános, valamint Barazsuly István SDS, temesvár-erzsébetvárosi plébános segédkezett. A diakónusok ezt követően átvették az Evangéliumos könyvet, Adrian Hafner újmisés pap pedig – miután kezét a szent krizmával megkenték – a kelyhet és a paténát.
A szentmise további részében az újonnan felszenteltek a főcelebráns püspök mellett szolgáltak az oltárnál, majd szentáldozásban részesítették a híveket.
A záró áldás előtt a megyés püspök hálát adott Istennek az új hivatásokért, és köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a jelölteket hivatásuk útján: a Szalvatoriánus Rendnek, a világ számos országából érkezett rendtársaknak, a plébánosoknak, a plébániai közösségeknek, valamint mindazoknak, akik imáikkal kísérték és ma is kísérik őket, illetve imádkoznak a papi, szerzetesi és házasságra szóló hivatásokért.
A felszentelési ünnepség a hála és a remény jegyében telt: hála azért, hogy Isten ma is új hivatásokat ébreszt Egyházában, és remény azért, hogy az újonnan felszenteltek szolgálata bőséges gyümölcsöt terem majd azokban a közösségekben, ahová küldetést kapnak.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája

Fotó: www.facebook.com