Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy az evangéliumot a szívedben hordozod, és kész vagy arra, hogy nap mint nap megéld azt a családodban és a saját életedben – emlékeztetett XIV. Leó pápa a Szent Péter téren tartott Úrangyala-imában. Az alábbiakban olvasható a Szentatya beszéde a német nyelvű fordítás alapján.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai evangélium (Lk 10:1-12, 17-20) a küldetés fontosságára emlékeztet bennünket, amelyet mindannyian megkaptunk, mindenki a saját hivatásának megfelelően és abban a konkrét helyzetben, amelybe az Úr állította. Jézus hetvenkét tanítványt küld ki (1. v.). Ez a szimbolikus szám jelzi, hogy az evangélium reménysége minden népnek szól: ez pontosan Isten szívének teljessége, az Ő gazdag aratása, vagyis az a munka, amelyet azért végez a világban, hogy szeretete minden gyermekét elérje és ők üdvözüljenek.
Ugyanakkor Jézus azt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra!” (Lk 10, 2). Egyrészt Isten nagylelkűen, mint egy magvető, elindult a világba vetni. Ezáltal elültette az emberek szívében és a történelemben a végtelenség, a beteljesedett élet és a felszabadító megváltás iránti vágyat. És ezért nagy az aratás; Isten országa úgy csírázik, mint a mag a földben, és a mai nők és férfiak, még ha úgy tűnik is, hogy sok minden mással vannak elfoglalva, egy nagyobb igazságra várnak, életük mélyebb értelmét keresik, igazságosságra vágynak és az örök élet utáni vágyat táplálják.
Másrészt csak néhány munkás van, aki dolgozni megy az Úr által művelt földekre, és aki képes Jézus szemével már korábban felismerni a jó búzát, amely megérett az aratásra (vö. Jn 4:35-38). Az Úr nagy dolgokat akar cselekedni az életünkben és az emberiség történelmében, de csak kevesen ismerik fel ezt, és állnak készen, hogy elfogadják az ajándékot, hirdessék és megosszák másokkal.
Kedves testvéreim, az egyháznak és a világnak nem olyan emberekre van szüksége, akik teljesítik vallási kötelezettségeiket és hitüket, mint külső címkét mutogatják; hanem olyan munkásokra van szüksége, akik hajlandóak a misszió területén dolgozni, olyan tanítványokra, akik szeretetben élnek és tanúságot tesznek Isten országáról, bárhol is vannak. Lehet, hogy nincs hiány „alkalmi keresztényekből”, akik időnként helyet adnak egy-egy kedvező vallásos érzésnek, vagy részt vesznek egy-egy rendezvényen; de csak kevesen hajlandóak minden nap Isten aratásában dolgozni, az evangélium magját a saját szívükben megművelni, majd azt elvinni a mindennapi életbe, a családjukba, a munkahelyükre vagy a tanulmányaik helyszínére, a különböző társadalmi környezetekbe és a rászorulókhoz.
Ehhez nem szükséges túl sok elmélet a lelkipásztori fogalmakról; mindenekelőtt az aratás Urát kell kérni. Első és legfontosabb tehát az Úrral való kapcsolat, a vele való párbeszéd ápolása. Azután ő tesz minket munkásaivá, és küld ki minket a világ aratásába, mint országa tanúságtevőit.
Kérjük Szűz Máriát, aki „igen”-jével nagylelkűen hozzájárult az üdvösség művéhez, hogy járjon közben értünk, és kísérjen bennünket az Úr követésének útján, hogy mi is örömteli munkások legyünk Isten országában.
Az Úrangyala ima után a Szentatya angol nyelven fejezte ki részvétét a Texas államra lecsapó villámárvízben érintetteknek, és imáiról biztosította őket. „Őszinte részvétemet fejezem ki minden családnak, akik elvesztették szeretteiket, különösen a lányokat, akik a nyári táborban voltak. Imádkozunk értük” – mondotta XIV. Leó pápa. A Szentatya kitért a nyomasztó hőségre is, és „annál is inkább csodálatra méltó”, hogy továbbra is milyen sokan lépnek be a Szent Péter-bazilikába a Szent Kapun keresztül – fogalmazott XIV. Leó pápa, aki kellemes nyaralást kívánt mindazoknak, akik részt vettek az Úrangyala-imán.
Forrás: www.vaticannews.va/de, www.vaticannews.va/de