A Magyar Katolikus Lexikonban a védőszent címszó alatt a következő olvasható: „védőszent, patrónus, patróna: szent, akit egy nép, egyháztartomány (egyházmegye), lakóhely vagy jogi személy Szentszéki jóváhagyással égi oltalmazónak választ. Templomok esetében az a tituláris szent, akinek tiszteletére a főoltárt is szentelik és akinek védelme alá tartozik általában a kolostor vagy a település.” A templom címe (latinul titulus ecclesiae) pedig: „isteni vagy teremtett személy (szent), akinek tiszteletére egy templomot szentelnek, elneveznek. A személy mellett a templom címe lehet a hozzá tartozó misztérium is.”
Memorare, O piissima Virgo Maria,
a saeculo non esse auditum, quemquam ad tua currentem praesidia,
tua implorantem auxilia, tua petentem suffragia,
esse derelictum. Ego tali animatus confidentia,
ad te, Virgo Virginum, Mater, curro,
ad te venio, coram te gemens peccator assisto.
Noli, Mater Verbi, verba mea despicere;
sed audi propitia et exaudi. Amen.
Emlékezzél, ó legkegyesebb Szűz Mária,
hogy soha nem hallatott olyasvalakiről,
aki hozzád menekült volna oltalmáért, segítségedet kérte volna,
közbenjárásodat szorgalmazta volna, és te elhagytad volna.
Én is, ekkora bizalommal buzdítva, hozzád sietek,
ó szüzek szüze, anyám; hozzád jövök, bűnösként állok előtted sóhajtozva.
Ne vesd meg, ó az örök Ige Anyja, szavaimat,
hanem hallgass meg és válaszolj kegyesen. Ámen.
Ez a szép ima az egyik legismertebb azok közül, amelyet Clairvaux-i Szent Bernát ciszterci apátnak, egyháztanítónak tulajdonítanak, aki a ruszkabányai templom védőszentje. A rendelkezésre álló dokumentumok és információk alapján úgy tűnik, hogy ez a közösség nem állt közvetlen kapcsolatban a ciszterci renddel, és a templom Szent Bernát tiszteletére történő felszentelésének okáról sem található kifejezett említés. Szent Bernátot a Világegyház augusztus 20-án ünnepli, a magyar naptárban emléknapja augusztus 19-én van.
A 2009. október 21-én, a Szent Péter téren tartott általános audiencián XVI. Benedek pápa Szent Bernátnak szentelte katekézisét, és így fogalmazott: „Bernát 1090-ben született Franciaországban, Fontaines-ben, egy népes és viszonylag jómódú családban. A fiatal Bernát tanulmányait az úgynevezett szabad művészeteknek szentelte – különösen a nyelvtannak, retorikának és dialektikának – a Saint-Vorles templom kanonokjainak iskolájában, Châtillon-sur-Seine-ben, és fokozatosan érlelődött meg benne az elhatározás, hogy szerzetesi életet kezdjen. Körülbelül húszéves korában belépett a Cîteaux-i monostorba, amely egy új, a korabeli régi és tiszteletreméltó kolostorokhoz képest korszerűbb alapítás volt, ugyanakkor szigorúbb az Evangélium gyakorlásában. Néhány évvel később, 1115-ben, Bernátot Cîteaux harmadik apátja, Stefan Harding elküldte, hogy megalapítsa a clairvaux-i monostort. Itt a fiatal apát, aki mindössze 25 éves volt, lehetőséget kapott arra, hogy tökéletesítse saját elképzelését a szerzetesi életről, és igyekezzen azt megvalósítani. (…) Bernát számára Isten valódi megismerése valójában Jézus Krisztus és az Ő szeretetének személyes, mély megélésében rejlik.” (Forrás: www.archivioradiovaticana.va)
Történelmi visszapillantó
„A ruszkabányai és a nándorhegyi katolikus papok e két település, valamint Ruszkica alapítását még 1787 előttre teszik, a Hoffmann és Maderspach családok támogatásával, akik közösen egy bányászati és kohászati társaságot működtettek, és mindhárom településen volt székhelyük. Nicolae Cornean, a karánsebesi ortodox püspökség történésze úgy véli, hogy Ruszkabányát csak 1803-ban alapították” – olvasható a www.banater-berglanddeutsche.de honlapon. Ez utóbbi állítás Pesty Frigyes történész „A Szörényi bánság és Szörény vármegye története” című művében is megjelenik: „E helység 1803. évben vette eredetét, a midőn is itt érczekre kutatás kezdődött. A bányászat érdekében 1807. évben már 200 lakos gyülekezett itt. Jelenleg Ruszkabányán van 483 házbirtokos család, és 15 zsellér család; az egész lakosság 2736, többnyire német, de van oláh, magyar és tót is. Van cseh lakos is. Ruszkabányán van róm. katholikus és gör. kel. plébánia. Mindkét plébánia az akkori kir. bányakincstár által alapittatott, és felállíttatott 1810. évben. A Hofmann és Maderspach bányatársulat, melynek hazai ipartörténetünkben maradandó diszes emléke fenmarad, 1825. évben iskolát alapított. A német iskola 3 osztályú és két tanítóval, — az oláh iskola 2 osztályú és egy tanítóval bír. Az oláh lakosság temploma 1857. évben a bányatelep lakosainak járulékaiból épült. A r. kath. templom még épülőben van gót stílusban, és a szomszéd vármegyék egyik legszebb temploma leend. Költségét a bányahely lakosai szabad adakozásokból teremtették elő.”
A banater-berglanddeutsche.de honlap értékes információkat közöl a ruszkabányai római katolikus templomról, amelyet műemlékké nyilvánítottak és a Történelmi Műemlékek Jegyzékében, CS-II-m-B-11191 kóddal szerepel: „A templomot a brassói „Eisen- und Gruben A.G.” társaság 1850 és 1855 között (más források szerint 1857 és 1863 között) építette, feltehetően egy korábbi templom helyén. Az 1847-es egyházmegyei sematizmus már említést tesz egy Szent Bernátnak szentelt templomról, ami arra utal, hogy az előző templomot, amelynek építési ideje és építtetője nem ismert, szintén ennek a szentnek az oltalmába ajánlották. 1887-ben az új templom részben megsemmisült egy tűzvész következtében, amely a település jelentős részét is érintette. A templomot azonban azonnal újjáépítették, és Bonnaz Sándor püspök 1863-ban szentelte fel, aki 1878-ban ismét ellátogatott Ruszkabányára gyógykezelés céljából, egészségi állapota miatt. A templom falai főként kőből, kisebb részben téglából épültek. Ez az egyetlen templom a temesvári egyházmegyében és egész Bánságban, amelyet Szent Bernátnak szenteltek. 1900-ban egy bécsi művész festette ki, munkáját egy ruszkabányai hívő, Karl Tiefenbeck segítette. A főoltár, amelyet Emil Hoffmann festő készített 1888-ban, Szent Bernátot ábrázolja. A mellékoltárokon látható festmények: Szűz Mária mennybevétele, Szent Borbála – a bányászok védőszentje, Szent Flórián – a ruszkabányai egykori kalapácsgyár patrónusa, valamint Szent Vendel – az állattartók és jószágok oltalmazója. A templom egyik különleges építészeti eleme a spirál alakú lépcsősor, amely öntött fémből készült és a sekrestyét köti össze a szószékkel és az oratóriummal. A plébániát már 1808-ban megalapították a Királyi Bányakamara kezdeményezésére. Ettől kezdve egészen az 1970-es évekig saját anyakönyveket vezetett. A Királyi Bányakamara ennek megfelelően 1817-ig gyakorolta a kegyúri jogokat. 1817 és 1827 között Ruszkabánya a karánsebesi plébániához tartozott. 1827-től kezdődően a Hoffmann és Maderspach családokhoz tartozó fémipari társaság elérte a plébánia újraaktiválását, és hosszú éveken át maga gyakorolta a kegyúri jogokat.
A helyi hagyomány – bizonyos érvekkel alátámasztva – úgy tartja, hogy 1849-ben, a magyar forradalom leverését követően, egy forradalmárokból álló csoport, élén Szemere Bertalan miniszterelnökkel, az osztrák adminisztráció elől menekítve a magyar királyi jelvényeket, keresztül haladt Ruszkabányán. A hagyomány szerint, útban Orsova felé, egy éjszakát Ruszkabányán, egyet pedig Nándorhegyen (ma Oțelu Roșu) töltöttek. Ruszkabányán a Hoffmann és Maderspach családok látták vendégül őket, míg Nándorhegyen a koronát és a többi királyi jelvényt a Hoffmann család villájának kútjában rejtették el. A kút később emléktáblát is kapott, ám a kommunista rendszer idején megsemmisítették, és a helyet lerombolták.
Múlt és jelen mezsgyéjén
Napjainkban Ruszkabánya közössége tovább írja a plébánia és templom krónikáját. 2024. november 13-án, reménytelt szívvel, indították el a római katolikus templom felújításának szentelt Facebook-oldalt. Alig fél évvel később a közösség örömmel jelentette be, hogy megkezdődtek a homlokzat és a torony restaurálási munkálatai. A jótevők adományaiból 82.000 lej gyűlt össze, amely összeget a ruszkabányai Polgármesteri Hivatal további 20.000 lejjel egészített ki. 2024-ben a Polgármesteri Hivatal – Sergiu Toma polgármester úr képviseletében – további 30.000 lejjel támogatta a munkálatokat. A projekt során a Kolping Concept és a Kolping Románia Egyesület révén további 30.000 lej értékű támogatás és adomány érkezett. A kezdeményező bizottság tagjai: Călin Ciocian nándorhegyi plébános, akihez Ruszkabánya közössége is tartozik, valamint Eduard Dobre, Emil Pribil, Ramona Iova, Gerda és Edmund Piess. Bár a templom jelenleg még az állványzat mögé rejtőzik, szépsége így is megragadja a tekintetet. Nem túlzás hát Pesty Frigyes történész méltatása, aki ezt a templomot „a környék egyik legszebb templomának” nevezte.
Ruszkabányán szolgált lelkipásztorként Nikolaus Schwarz atya is, aki 1900. július 28-án született a ma Arad megyében található Temeskeresztesen (Kreuzstätten), és 1933-ban nevezték ki Ruszkabánya plébánosává. 1945. január 15-én „a Ruszkabányáról és Ruszkicsáról összegyűjtött németekkel együtt Lugosra vitték, Nándorhegyen (ma Oțelu Roșu) és Karánsebesen keresztül, ahol felszállították egy vagonba, és megkezdődött az ismeretlenbe vezető út. A végállomás a donbasszi Chystiakove (ma Tores, Ukrajna keleti része) volt. Innen 1945 júliusában átszállították egy másik táborba Stalinóba (ma Donyeck). A veszélyekkel és kalandokkal teli szökés után, 1945 végén Schwarz atya egy hadifogolytáborba került Nikolajevbe (ma Mykolajiw), ahol nyolc hónapot töltött. 1946 szeptemberében Dnyipropetrovszkba (ma Dnipro) vitték egy munkatáborba, ahonnan egészségügyi okokból a hazatelepítettek listájára került. Szabadulása 1946. november 15-én történt Frankfurt an der Oder városában. Az angol és amerikai megszállási övezeteken keresztül – Németországon, Ausztrián és Magyarországon át – tért vissza Romániába. 1946 utolsó napján Schwarz atya megérkezett Ruszkabányára, ahol megölelhette édesanyját, és hálaadó szentmisét celebrált „templomában“. 1975. március 21-én bekövetkezett haláláig ezen a plébánián szolgált. Két évvel korábban, már kerekesszékben ülve, ünnepelte aranymiséjét, azaz 50 éves papi jubileumát. Nikolaus Schwarz atya végső nyughelyét édesanyja mellett találta meg a ruszkabányai temetőben” – olvasható a Banater Post 2021. február 5-i számában megjelent cikkben, amelyet neki szenteltek.
A Poiana Ruscă-hegység lábánál, Hunyad és Temes megyék határán fekvő Ruszkabánya ma a turisták körében is kedvelt célpont. 2020 őszén újraszentelték és megnyitották a Kolping Románia Egyesület Házát – egy központot, amely 25 férőhellyel, étkezővel, konyhával és közösségi teremmel várja látogatóit. Az épület, amely ma e központnak ad otthont, egykor a plébánia épülete volt. Schwarz atya halála után eltulajdonították, ám 1990 után hamarosan visszakerült az egyházközség tulajdonába.
A Bánság szívében fekvő Ruszkabánya nem csupán egy hely a térképen, hanem élő közösség: a hit, az emlékezet és a méltóság őrzője. A Szent Bernátnak szentelt római katolikus templom egy olyan történelem jelképe, amelyet szenvedéssel, reménnyel és szeretettel éltek meg. A felújítási munkálatok, a közösség imái és mindazok elkötelezett részvétele, akik szívükben kötődnek e településhez, új fejezetet írnak a plébánia történetében – egy olyan fejezetet, amely nemzedékeket köt össze.
A temesvári Püspökség sajtóirodája
Fotó: Erwin Josef Țigla, www.facebook.com
