A Szentatya augusztus utolsó vasárnapján ismét Castel Gandolfóban tartózkodott a szombat esti tóparti szentmise után. Délben az Apostoli Nyári Rezidencia kapujában tartotta meg a déli Úrangyala imádságot. A vasárnapi evangélium nyomán Péter és Jézus párbeszédét elemezte, melyben az első tanítvány nem érti a Mesterét, sőt ellene is szól, de mindvégig őszinte marad és megtanulja a halálig menő engedelmességet is.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus kinyilatkoztatja tanítványainak közelgő Húsvétja misztériumát: A „Messiásnak Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra feltámad”. Mindez nagyon távol van a tanítványok diadalmas és nagyhatalmú Messiásra vonatkozó várakozásaitól, akinek segítségével legyőzhetik és eltaposhatják ellenségeiket.

Nem mindig könnyű megérteni és elfogadni Isten útjait
Már volt alkalmuk a Vele töltött idő során elcsodálkozni számos gesztusán és szaván. Ez a végső üzenet azonban valóban minden várakozást felülmúl. Különösen Péter fejezi ki ellenvéleményét és feddi meg Jézust, mondván: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Röviddel azelőtt felismerte benne „a Krisztust, az élő Isten Fiát”, de most ehelyett, meglepődve és talán csalódva a hallottakon, ellentétben a gyönyörű hitvallással, amit az előbb tett, megfeddi őt. Úgy tűnik, mintha azt mondaná: „Igen, hiszem, hogy te vagy a Messiás, de így nem üdvözül a világ.” Buzgón mozdul, amelyet minden bizonnyal őszinte szeretet vezérel, és mégis tette elgondolkodtat minket. Számunkra sem mindig könnyű megérteni és elfogadni Isten útjait, különösen akkor, amikor azok nagyon eltérnek a mieinktől. Ilyenkor a kísértés az, hogy a hit minden logikája ellenére azt gondoljuk, hogy az Úr téved, vagy ami még rosszabb, hogy nem hallgat meg minket, vagy nem törődik velünk.

Soha ne szakítsuk félbe a párbeszédünket az Úrral!
Ezzel a bizonytalansággal szembesülve Péter, impulzivitása ellenére, két fontos dolgot tanít nekünk. Az első az, hogy soha ne szakítsuk félbe, még ezekben a pillanatokban sem, a párbeszédünket az Úrral, sőt, hogy bizalommal mondjuk el neki még azt is, ha nehezen értjük, amit kér tőlünk.

Soha ne ítéljük meg Isten cselekedeteit!
A második azonban az, hogy soha ne ítéljük meg Isten cselekedeteit, hanem inkább alázatosan, imádságban hallgassuk meg, hogy mit nyilatkoztat ki nekünk a cselekedetei által, még akkor is, ha azok nem felelnek meg az elvárásainknak. Az első apostol nagysága is éppen ebben nyilvánul meg. Jézus így válaszol neki: „Távozz tőlem, Sátán!” és elmagyarázza neki és a többi tanítványnak, ahhoz, hogy az ő nyomába lépjenek, meg kell tagadniuk magukat, fel kell venniük keresztjüket, és követniük kell Őt. Péter ezt fogja tenni: miután meghallgatta őt, elfogadja a kihívást, és hűséges marad Krisztus szavaihoz, akit Megváltójának ismert fel, egész életében, egészen a vértanúságig menően.

Segítsen minket Mária, aki Fiának keresztje alatt is engedelmeskedett Isten terveinek!
Kérjük tehát az Urat, hogy hitéletünkben és imáinkban mi is ugyanolyan őszinteséggel legyünk jelen, mint Péter, alázattal mondjuk el neki, mit érzünk igazán, még akkor is, amikor szívünk összezavarodott, ugyanakkor pedig ápoljuk az ő engedelmességét magunkban, hogy elfogadjuk, amit kér tőlünk, még várakozásainkon felül is. Ebben segítsen minket Mária, aki Fia, Jézus keresztje alatt is engedelmeskedett Isten terveinek – zárta XIV. Leó pápa a Castel Gandolfóban elmondott Úrangyala ima előtti beszédét.

Forrás: www.vaticannews.va/hu