Kulturális konferencia Sindelfingenben, amely egyesíti az emlékezést, a tudományt és a… zenét
Raluca Nelepcu
„Vallási élet a két világháború között”: Ez volt a címe annak a kulturális konferenciának, amelyre május 10-én került sor Sindelfingenben, Baden-Württemberg tartományban, Stuttgarttól mintegy 20 kilométerre, a dunai svábok újonnan felújított házában. A konferenciát a St. Gerhards-Werk e. V. Stuttgart és az Institut für Kirchen- und Kulturgeschichte der Deutschen in Ostmittel- und Südosteuropa e. V. közösen szervezte. Németországból, Romániából, Szerbiából és Magyarországról érkeztek kutatók, hogy megvitassák a dunai svábok hitéletének egyes aspektusait a két világháború közötti időszakban. A Dunai Svábok Házát már előző nap ünnepélyesen újra megnyitották.
A konferencia Prof. Dr. Dr. Rainer Bendel és Robert Pech M.A. köszöntőjével kezdődött, akik ismertették a témát. A hozzászólások különböző módon foglalkoztak a Duna-menti és azon túli területeken élő német kisebbségek hitéletével a két világháború közötti időszakban – a mélyreható politikai és társadalmi változások időszakában. A konferencia az egyház és a társadalom, az egyházi vezetés és az állam egymást kiegészítő kölcsönhatásait vizsgálta, olyan régiókból vett egyedi példákon keresztül, ahol a dunai svábok éltek és egyes esetekben ma is élnek, mint például a Bánság vagy a Bácska. A hangsúlyt az egyházon belüli, a papság és a közösségek közötti, illetve a felekezeteken belüli csoportok közötti kapcsolatokra helyezték. Összesen nyolc előadás szerepelt a programban, ebből egy előadást online mutattak be.
Az első előadást Dr. Claudiu Călin, a Temesvári Római Katolikus Püspökség levéltárosa tartotta a temesvári egyházmegyében 1923 és 1948 között működő szerzetesrendekről és kongregációkról. Az előadó kiemelte e vallási közösségek szerepét a politikai felfordulás idején, és hangsúlyozta jelentőségüket a romániai német kisebbségek vallási életében. A két világháború közötti időszakban a temesvári egyházmegye területén működő férfi szerzeterendek a ferences obszervánsok, a ferences minoriták, a piaristák, az Irgalmas Testvérek és a szalvatoriánusok voltak, és több női rend is működött: a Szegény Iskolanővérek („Notre Dame”), a ferences nővérek („Szent Ferenc leányai”), a Vincenciánus nővérek („A keresztény szeretet leányai” vagy „Filles de la Charité”), a szociális nővérek és a Szent Lioba bencés nővérek. E rendek és kongregációk modern megközelítése a bánsági pasztorális munkában, az oktatásban, a szociális és karitatív életben a bánsági németek keresztény-katolikus öntudatának bizonyos mértékű fejlődéséhez vezetett.
Ezt követte a cikk írójának előadása, amelyben a Notre Dame Szegény Iskolanővérek szerepéről volt szó a fiatal lányok nevelésében a két világháború közötti időszakban. Az „Iskola, hit, közösség: A szegény iskolanővérek mint nevelési útmutatók a 20. században” című előadás többek között a Notre Dame nővéreknek az első világháborút követő időszak eltérő politikai és gazdasági viszonyaihoz való nagyfokú alkalmazkodóképességére összpontosított. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy a Szegény Iskolanővérek iskolái voltak az egyetlen olyan felekezeti tanintézetek a Bánságban, amelyeket nem adtak át a Deutsche Volksgruppe-nek, a romániai nemzetiszocialista szervezetnek, köszönhetően az akkori tartományfőnöknő, Maria Alexandra Rabong nővér határozott erőfeszítéseinek.
Több előadás a magyarországi hitéletre koncentrált. Míg dr. habil. Frauhammer Krisztina, aki Szegeden él és dolgozik, „A vallás feminizálódása Magyarországon a világháborúk között” címmel beszélt, a budapesti Andrássy Egyetem doktoranduszának, Muka Viktóriának az előadása az Budai-hegyvidék művészi úrnapi szőnyegeivel foglalkozott. Előadásából világossá vált, hogy a vallásgyakorlás és a kulturális kifejezési formák szorosan összefonódnak, és hogy a regionális hagyományok generációkon átívelően tovább élnek.
Előadást tartott még Dr. Grósz András budapesti levéltáros, aki az 1920-as évek pasztorálásáról és a magyarországi németekről beszélt, valamint Dr. Marinka Melinda a Debreceni Egyetem Filozófiai Kar Néprajzi és Zenetudományi Intézetének munkatársa, aki egy online előadás keretében az északkelet-magyarországi kultúrrégió egyes közösségeinek a két világháború közötti kulturális és vallási életét vizsgálta. Prof. Birher Nándor a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemről Serédi Jusztiniánról, a „Codex Iuris Canonici megalkotójáról, valamint a németek szerepéről Magyarországon tartott előadást.
Az egyik kiemelkedő hozzászólás Dr. Miklós Réka, a schwanbergi evangélikus kolostor gregorián ének referensének záró előadása volt, amelyet ének és zongorajáték kísért lenyűgözően. Bemutatta Jakob Leh „Laudate Dominum – Lobet den Herrn” (1925) című német nyelvű ima- és énekeskönyvét, illetve elemezte annak használatát és elterjedését a bácskai vidékén. A zenei kíséret különleges mélységet adott az előadásnak, és biztosította a konferencia méltó befejezését.
„Minden előadásból láthattuk, hogy az újrakezdések, a küzdelmek, a hagyományokkal és a folytonossággal való törődés jellemezte ezt a 30-as, 40-es éveket. Ez a legutóbbi előadáson ismét nagyon világossá vált. Számomra ez az időszak jelentősége” – mondotta befejezésül Prof. Dr. Rainer Bendel professzor az előadások után. „Ami engem mindig lenyűgöz ebben a két világháború közötti időszakban és a második világháború alatti fejleményekben, az az a hatalmas sebesség, amellyel a fejlődés zajlott” – tette hozzá a St. Gerhards-Werk ügyvezető igazgatója.
Összességében a konferenciát magas tudományos színvonal, tematikus sokszínűség és személyes találkozások jellemezték. A résztvevőknek jó alkalmat kínált arra, hogy véleményt cseréljenek a kelet-közép- és délkelet-európai vallás- és kultúrtörténeti kérdésekről. A rendezvényen részt vett többek között Peter-Dietmar Leber, a Landsmannschaft der Banater Schwaben szövetségi elnöke és felesége, Hiltrud Leber (HOG Guttenbrunn), Günther Friedmann, a Banater Heimatverband der Berglanddeutschen szövetségi elnöke és Johann Janzer (HOG Sanktandres).
A sorozat utolsó konferenciájára idén novemberben kerül sor, szintén a Dunai Svábok Házában. A közelgő konferencia a keresztény életről és annak társadalmi integrációjáról fog szólni a második világháborút követő időszakban, egészen az 1990-es évekig, és ismét egybegyűjti a dunai svábok története iránt érdeklődőket. A konferenciasorozatot követően az összes előadást tartalmazó kiadványt jelentetnek meg.
Raluca Nelepcu
Címlap: Zárófotó az összes résztvevővel a Sindelfingeni Dunai Svábok Házában tartott kutatási konferencián | Fotó: Günther Friedmann
