A nagyböjt az önmegtartóztatás és a bűnbánat ideje, de egyben a közösség és a szolidaritás ideje is. Kell-e ennél többet mondanunk, hogy hangsúlyozzuk ennek fontosságát? Hallgassuk meg az Izajás próféta buzdításait, amelyek a nagyböjti liturgiában szerepelnek: „Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!” (Iz 58,6-7; vö. első olvasmány pénteken, hamvazószerda után). Ezek a buzdítások tükrözik a mai emberiség aggodalmait, hogy mindenki valóban részt vállaljon mások szenvedéséből és nyomorúságából. Az alamizsna és az önátadás nem lehetnek elszigetelt, eseti cselekedetek, hanem a testvéri közösség kifejeződései.

Korunk teljes mértékben tudatában van annak, hogy az emberiséget sújtó bajok ellen kollektív felelősségvállalásra van szükség, és csak ennek a szükségletnek a kielégítésével lehet ezeket a bajokat legyőzni. A nagyböjt óvja a híveket mindenféle pazarlástól, és együttes erőfeszítésre buzdítja őket. Mindennek Krisztusban való összefoglalása szorosan kapcsolódik a nagyböjt szelleméhez. Egy napon Jézus maga fogja feltárni előttünk annak a segítségnek a jelentőségét, amelyet testvéreinknek nyújtottunk: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. … Nem volt ruhám, és felruháztatok” (Mt 25,35-36). Krisztusnak ez a felhívása minden keresztényt érint, és senki sem kerülheti el isteni Testvére sürgető felhívását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb szükségben lévő keresztény közösségek egyáltalán nem kevésbé érzékenyek mások szükségleteire. Természetesen a rászoruló Krisztust „hic et nunc”, a mellettünk élő embertársunkban találjuk meg, és ez a találkozás nem hagyhat minket közömbösen. Korunk egyik jellemzője az emberiséget sújtó csapások széles körű felismerése: sok helyen számos akadály nehezíti az emberi méltóság előmozdítását. Már több dokumentumot szenteltünk e probléma alapos tanulmányozásának. Ma azonban az a szándékunk, hogy bátorítsuk mindazokat az erőfeszítéseket és közvetlen cselekvéseket, amelyek e gondok megoldására irányulnak. (VI. Pál pápa 1973. évi nagyböjti üzenete, www.vatican.va)