Február 18-án a Képviselőház elfogadta a Szenátus által korábban jóváhagyott törvénytervezetet, amelynek megfelelően a 2026-os évet „Márton Áron püspök Emlékévnek” nyilvánítják ily módon is megemlékezve a főpásztor születésének 130. évfordulójáról.
Tiszteletreméltó Márton Áron erdélyi püspökről sokat írtak már: történészek, levéltárosok, teológusok és kortársak könyvekben, tanulmányokban, dokumentumkötetekben örökítették meg életének eseményeit. A róla szóló irodalom gazdagsága és változatossága önmagában is jelzi, milyen kivételes személyisége volt a 20. századi Erdélynek és a romániai római katolikus egyháznak. Mégis vannak olyan emlékek, amelyek sehol máshol nem találhatók meg, csak azoknak a szívében, akik személyesen találkoztak vele.
Ez a visszaemlékezés, amely az idei Márton Áron Emlékév kapcsán készült, nem a történeti adatok gyarapítására vállalkozik. Sokkal inkább azt a személyes örökséget szeretné megőrizni, amelyet csak az emberi emlékezet képes hordozni: egy kézfogás melegét, egy bátorító pillantást, egy mondat súlyát, egy találkozás meghatározó erejét. Megmutatja, hogyan élt tovább Márton Áron alakja azokban, akik közelről ismerték. Hogyan hatott rájuk, mit tanultak tőle, milyen ember volt számukra. És hogyan őrzik őt ma, évtizedek múltán is, tisztelettel, hálával, szeretettel. Ugyanakkor minden egyes emlék pótolhatatlan tanúságtétel is, amely nélkül szegényebb lenne a közös emlékezés.

Az alábbiakban Andreas Reinholz radnai és bulcsi plébános, a máriaradnai kegytemplom igazgatója emlékezik Tiszteletreméltó Márton Áron püspökre.
Az újszentannai születésű Reinholz András plébánost a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola elvégzése után, 1975-ben Tiszteletreméltó Márton Áron püspök szentelte pappá. 1986-2003. között a temesvár-józsefvárosi egyházközség plébánosa, ezt követően, 2003-tól napjainkig a máriaradnai kegyhely igazgatója, a radnai és a bulcsi egyházközség plébánosa.

– A Németországban letelepedett nagyapámtól kaptam egy fényképezőgépet. És megkértem Püspök urat, hogy készíthessek róla egy felvételt. Beleegyezett. Miután elkészült a kép, megkérdezte: Fiam, jó boltot csinálsz velem? Mert előzőleg, amikor engedélyt kértem tőle, elmondtam, hogy sokan kérnek tőlem fotót róla.

Emlékek a kántoriskolás évekből
Mi ott végeztük a szintén szentannai születésű Marksteiner Franz társammal a Kántoriskolát. A latin szakos tanárunk az újaradi származású Blédy Lajos SchP volt. Ő árulta el, hogy Márton Áron püspök kedveli a mákos bejglit. Azt mondta, ez a kedvenc süteménye. Blédy Lajos tanárunk megkért minket még a vakáció alatt, hogy ha visszamegyünk Gyulafehérvárra, kérjünk a szüleinktől, és vigyünk a kertünkből mákot. Mind a ketten vittünk 2-3 kilót. Karácsony előtt hivatott a Püspök úr, és azt mondta: Menjetek le a konyhába, ott majd kaptok valamit. A „valami” egy üveg bor volt, amit Püspök úr édesapámnak küldött ajándékba a mákért. Írt is mellé néhány köszönő sort és jókívánságot. Amíg a Kántoriskolában voltunk, minden évben szállítottunk mákot a konyhájára.
Mindannyiunk számára megható pillanat volt, amikor az úgynevezett palotafogságot követően 1968-ban Márton Áron elindult első bérmaútjára, ha jól emlékszem, Marosvásárhelyre. Ott álltunk a Kántoriskola kertjében, szemben a székesegyházzal, és tapsoltunk, amikor elindult. Azt az érzést mai napig nem tudom elfelejteni, pedig eltelt már közel 60 esztendő. Sokan meg is könnyeztük, hiszen annyi megpróbáltatás után Püspök úr ismét felkereshette a híveket. Amíg ő a börtönben volt, a hatóságok a bérmálásokat is alig engedélyezték, így érthető, hogy a bérmaútjain mindenütt hatalmas tömeg várta. Ekkor ment a jelentés a Román Kommunista Párt helyi központjába, a következő szöveggel: amit eddig a Kommunista Párt felépített, azt Márton Áron püspök néhány megjelenésével lerombolta. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ebből is látszik, ki milyen alapokra épített…
Minket nem tanított, de a kertben többször is találkozhattunk vele, amikor délutánonként ott sétált, és mi is szabadok voltunk. Délután 4 órától 5 óráig volt szabadidőnk. Olyankor oda tudtunk menni hozzá, ő pedig szívesen beszélgetett velünk. Nagyon kedves volt. Egyszer, emlékszem, hogy egy bizonyos helyzettel kapcsolatosan az én véleményemet is kikérte: Te, mint bánsági sváb, ezt hogy látod? Nagyon igazságos ember volt, mindannyian felnéztünk rá. Akkor úgy éreztük, bármilyen áldozatot képesek lennénk vállalni érte.

Irodalmi kör
Püspök úr tartotta a kapcsolatot az akkori erdélyi írókkal, költőkkel, akiket Gyulafehérvárra is meghívott, és nekünk is tartottak előadást a nagyteremben. A papnevelő intézetben működött továbbá az irodalmi kör magyar és német nyelven. A német nyelvűt mi, bánsági sváb származású teológus hallgatók alapítottuk, mert akkoriban 15-20-an is tanultunk Gyulafehérváron. Habár a német irodalmi kör elnöke voltam, a magyar irodalmi körbe is felkértek, majdnem minden szemeszterben, egy-egy előadás megtartására. Karl Rahner német jezsuita szerzetesről, filozófusról és íróról, máskor Edith Stein karmelita apácáról vagy a XX. század német konvertitáiról tartottam előadást. Egyik alkalommal a máriaradnai kegyhelyet mutattam be a kollégáknak, diavetítéssel, a zenei aláfestést a magnószalagra felvett szentannai fúvószenekar egyházi dallamai szolgáltatták. Mindebből nagyon átfogó, színes, részletes előadást tudtam összeállítani, és székelyföldi papnövendék kollégáimnak is be tudtam mutatni, mit is jelent számunkra Máriaradna.

Papszentelés
A szeminárium elvégzése után Püspök úr szentelt pappá 1975. június 22-én, vasárnap. Tizenheten indultunk az Úr aratásába. A mi évfolyamunkon tizenhatan voltunk, de csatlakozott hozzánk egy ötödéves társunk, Varga Antal, akiről tudtuk, hogy súlyos beteg, májrákos, és már csak hónapjai vannak hátra a földi életből. Papként szeretett volna meghalni, így Márton Áron püspök velünk együtt őt is felszentelte. A mi évfolyamunkkal kivételt tett, mivel a szentelési ünnepi ebédre egy héttel korábban került sor. Mi ugyanis a szentelésünkre érkező családtagokkal, rokonokkal együtt szerettünk volna hazamenni. Megkértük, hogy az ünnepi ebédet tartsuk meg még a szentelés előtt, és Püspök úr beleegyezett. Így június 29-én a szentannai templomban bemutattam az első szentmisémet.

A temesvári Püspökség sajtóirodája