Április hónapban fejeződik be a Szalvatoriánus Rend temesvár‑erzsébetvárosi kolostorának nagytermében tartott bibliai kurzus, amelyet dr. theol. Imogen Tietze képzési referense vezet. A találkozók havonta egyszer, szombatonként 10.00 és 16.00 óra között zajlanak, a program előadásokat, kiscsoportos foglalkozást, valamint közös ebédet tartalmaz.
Az idei év fő témája „A bibliai könyvek történelmi kontextusa” – gazdag és izgalmas téma, hiszen a Szentírás könyvei keletkezési körülményeinek vizsgálata segít megérteni az adott szöveg társadalmi, politikai és vallási hátterét. Ez a teológiai üzenet mellett a korabeli élet valóságát is feltárja.
A február utolsó napján, 28-án, szombaton megtartott találkozón a Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) utáni időszakról esett szó, amikor a hadvezérei felosztották egymás között a meghódított területeket, illetve a görög nyelv és kultúra elterjedt a Földközi‑tenger keleti részén, Egyiptomban, Mezopotámiában, Perzsiában, Szíriában, Libanonban, Izraelben és egészen India északnyugati vidékéig.
A görög gondolkodás, filozófia és kultúra terjedése konfliktust robbantott ki Izrael népe és IV. Antiokhosz Epiphanész szeleukida uralkodó között, aki felerősítette, sőt erőltette a hellenizációt, és megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot. Ez a makkabeusok felkeléséhez vezetett.
– Ebből az időszakból származik Kohelet könyve, amit Prédikátor könyvének is nevezünk, és ami őszintén tükrözi a kor helyzetét és gondolkodásmódját. – Ebből az időszakból származik Kohelet könyve, amit Prédikátor könyvének is nevezünk, és amely őszintén tükrözi a kor helyzetét és gondolkodásmódját. „Hiábavalóság a nap alatt”, mondja Kohelet, majd így folytatja: „Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!” Bár a könyv hangulata pesszimista, értékelni kell a realizmusát, hiszen bizonyos mértékben tükrözi a zsidó nép hitét: minden nehézség ellenére ragaszkodnak Istenükhöz és vallási identitásukhoz – hangsúlyozta dr. Imogen Tietze.
A két Makkabeus‑könyv kapcsán a résztvevők megjegyezték:

  • a szerzők hónapra és évre utalnak, ami azt mutatja, hogy már létezett egy naptár és az idő mérésének rendszere;
  • a templom és az oltár megszentségtelenítés utáni „megtisztításának” ünnepe, amelyet az 1Makk 4,44–59 ír le, a Hanuka, a Fények Ünnepének eredete; ez nyolc napig tart, és a jeruzsálemi templom újraszentelésére emlékezik; jelképe a 8 + 1 gyertyás menóra;
  • a 2Makk 1,36 a „neftar”-ra utal, „ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták” – ami egy gyúlékony, „iszapos víz”: a kőolaj.

– Létezik még két Makkabeus‑könyv, amelyek azonban nem kanonikusak. A Kr. e. 1. századból származó Harmadik Makkabeus‑könyv az egyiptomi zsidók üldöztetését írja le, a makkabeusokat azonban nem említi. A Negyedik Makkabeus‑könyv ugyanebből a századból a vallásos értelem szenvedélyek feletti uralmáról szól, a makkabeus mártírokat hozva példaként – tette hozzá dr. Imogen Tietze.
Végül szó esett Dániel könyvéről is, amely ismét utal a templom megszentségtelenítésére (Dán 9,24–27).
A következő találkozó március 21‑én, szombaton lesz a Szalvatoriánus Rend kolostorában.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája