Július 11–12-én rendezték meg Altöttingben a dunai svábok 65. fogadalmi zarándoklatát, amelynek jelmondata a Jelenések könyvéből származott: „Egy asszony, akinek fején tizenkét csillagból álló korona volt.”
A zarándoklat gyökerei 1945–1946-ra nyúlnak vissza. A volt Jugoszlávia területén működő gakovói és rezsőházi internálótáborok foglyai – Wendelin Gruber atya vezetésével – fogadalmat tettek: ha életben maradnak, minden évben hálából zarándoklaton vesznek részt. Ezt a fogadalmat immár nyolc évtizede őrzik az egykori túlélők és leszármazottaik. Az altöttingi zarándoklat 1959 óta a legismertebb ilyen megemlékezés.
A résztvevők Németországból, Ausztriából, Magyarországról, Romániából és a volt Jugoszlávia területéről érkeztek. Mivel a túlélők közül már csak kevesen tudnak jelen lenni, egyre inkább a második és harmadik generáció viszi tovább a történelmi emlékezetet és a fogadalom szellemét.

Szombati program
A zarándoklat hagyományosan hitvalló összejövetellel kezdődött az altöttingi káptalani templomban. Josef Lutz, a St. Gerhards-Werk képviselője külön köszöntötte a díszvendégként jelen lévő Böcskei László nagyváradi megyés püspököt, aki egyben a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is.
A megnyitón Johann Palfi kanonok üdvözölte a zarándokokat, majd Dr. Raluca Nelepcu temesvári újságíró tartott előadást a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendjének bánsági szolgálatáról.
Az esti szentmisét Karl Zirmer plébános mutatta be. Homíliájában a Jelenések könyvének asszonyalakjáról elmélkedett, amelyet a keresztény hagyomány Máriával azonosít. Kiemelte: a történelem végső szava nem a hatalmaskodóké és a békét veszélyeztetőké, hanem az irgalmas Istené.
A szentmise után gyertyás körmenet indult a kegykápolnához, ahol Mária-énekek és rövid ájtatosság zárta a napot.

Böcskei László püspök szolgálata a zarándoklaton
A vasárnapi ünnepi program központi eseménye a nagyváradi főpásztor által bemutatott pontifikális szentmise volt.
A zarándokok zenekari kísérettel vonultak a Szent Anna-bazilikához. A szentmisét Böcskei László püspök mutatta be, koncelebrált több, a dunai sváb közösségek lelkipásztori szolgálatában álló pap.
A szervezők külön hangsúlyozták, hogy a nagyváradi püspök jelenléte jelképes jelentőségű, hiszen maga is abból a térségből származik, amelyhez a dunai svábok története szorosan kapcsolódik.

A prédikáció fő üzenetei
Böcskei László püspök homíliájában a múlt tragédiáját és a keresztény reményt kapcsolta össze.
Beszédét a rezsőházi tömegsírok emlékétől indította, felidézve a táborokban elhunyt több ezer dunai sváb szenvedését. Emlékeztetett arra, hogy maga a fogadalmi zarándoklat is ebből a szenvedéstörténetből született.
A főpásztr szerint a történelmi emlékezés önmagában nem elegendő: az evangéliumnak kell átformálnia az ember életét. Ennek kapcsán hangsúlyozta:
„Ezért fontos, sőt létfontosságú, hogy Krisztus evangéliuma egész életünket átjárja. Olyan örömhír ez, amely gyógyulást hoz a sebekre, erőt ad a megpróbáltatásokban, és irányt mutat földi életutunkon.”
A prédikáció másik központi témája Szűz Mária volt. Böcskei László püspök arra emlékeztetett, hogy az emberek évszázadok óta különösen a nehéz időkben keresik fel Altötting kegyhelyét.
Egyszerű, mégis mély mondattal fogalmazta meg ennek okát: „Minden szenvedés az édesanyához kiált.”
A zarándoklat mottójára utalva a püspök a Jelenések könyvének „napba öltözött asszonyát” Mária alakjaként értelmezte. Olyan anyaként mutatta be őt, aki a szenvedés útját végigjárva most Isten dicsőségében közbenjár gyermekeiért.

Üzenet a jelen számára
Böcskei László főpásztor nemcsak a múltról beszélt, hanem a jelen kihívásairól is. Kiemelte, hogy a hit mindig küldetést jelent. Példaképként említette:

  • Wendelin Gruber atyát,
  • Apor Vilmos vértanú püspököt,
  • Bogdánffy Szilárd Ignác vértanú püspököt.

Arra buzdította a híveket, hogy őseik örökségére építve vegyenek részt „egy szebb és szerethetőbb világ építésében”, a hitből fakadó erővel és felelősséggel.

A megemlékezés
A szentmise végén a résztvevők közösen emlékeztek meg mindazokról a dunai svábokról, akik a táborokban, a menekülés és kitelepítés során, a kommunista üldöztetések vagy a szovjet deportálások következtében veszítették életüket. A zászlók meghajtása mellett elhangzott a „Der gute Kamerad” és az „Ewige Nacht” gyászinduló.

A zarándoklat üzenete
Az idei altöttingi fogadalmi zarándoklat legfontosabb üzenete az volt, hogy a történelmi sebek emléke nem a múltban való megmerevedést szolgálja, hanem a hitből fakadó reményt. Böcskei László püspök prédikációja ezt a gondolatot fogalmazta meg a leghangsúlyosabban: a szenvedések emléke csak akkor válik termékennyé, ha az evangélium fényében gyógyulássá, közösséggé és jövőépítő felelősséggé alakul.

Raluca Nelepcu és Siegrun Jäger beszámolója alapján, gerhardus.ro/de