„Mária bátorságával …” mottóval 2024. július 13/14-én került sor a dunai svábok 63. fogadalmi zarándoklatára Altöttingbe.

A dunai sváb fogadalmi zarándoklatok eredete

1946. március 24-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéjén Wendelin Gruber atya a gakowai megsemmisítő táborban (Jugoszlávia) reménytelenül sorvadozó dunai sváb társaival együtt a zsúfolásig megtelt templomban tartott szentmise keretében megfogadta, hogy „ha életben maradnak” hálából évente zarándoklaton vesznek részt. Ezt a fogadalmat 1946 pünkösdjén a Rudolfsgnad megsemmisítő táborban tartott titkos szentmisén megismételte. A jezsuita szerzetes pap azután emlékeztette honfitársait erre az ígéretre, hogy Konrad Adenauer német kancellár közvetítésével a hat év jugoszláviai börtönbüntetés után kiszabadult és Németországba távozott. Ezt a fogadalmat a mai napig minden évben újból megtartják az európai, észak- és dél-amerikai túlélők és zarándokok. A fogadalom a háború utáni dunai sváb vallásosság klasszikusává vált. Gruber atya 1959-ben megalapította az altöttingi fogadalmi zarándoklatot, amelyet azóta minden évben július második hétvégéjén tartanak a dunai sváb fogadalmi zarándoklatok legnagyobbikaként, amelyet csak a koronavírus-járvány szakított meg. Idén 63. alkalommal került sor a zarándoklatra.

Nyitó szentmise előadással
A korábbi évekhez hasonlóan Johann Pálfi kanonok szombaton 15 órakor celebrálta a megnyitó szentmisét a kollégiumi templomban, Kocsik Zoltán-József atyával, Paul Kollár atyával, Andreas Straub atyával és Karl Zirmer atyával együtt. A St. Gerhardswerk és a Gerhardsforum nevében négy nyelven köszöntötte az egybegyűlteket és a Németországból, Ausztriából, a volt Jugoszláviából, Romániából és Magyarországról érkezett zarándokokat, és hangsúlyozta, hogy a dunai svábok mind a mai napig szentül őrzik kultúrájukat és vallásukat, és fontos számukra Wendelin Gruber atya fogadalmának megtartása. Kocsik Zoltán-József atya a temesvári Gerhardinum katolikus iskolájának igazgatójaként mutatkozott be. A tanintézet közel 30 éve létezik, a fiatalokat a keresztény tanítással ismerteti meg, a középiskolásokat teológiai-humán profillal készíti fel az érettségire, első idegen nyelvként a németet, második idegen nyelvként az angolt oktatja, saját bentlakása van 80 diák számára, és saját konyháján 260 gyermekre és diákra főznek naponta. Kocsik atya kifejezte azon vágyát, hogy a jövőben a németországi St Gerhardswerkkel együttműködve a dunai svábok történelmét, vallási és kulturális örökségét közelebb hozzák a fiatalokhoz. Ursula Stöckl orgonán kísérte a ma már Bajorországban élő, de a bánsági hegyvidékről származó tagokból álló weidenthali énekkart. A zarándokok elragadtatott figyelemmel hallgatták az együttest. Ezt követően Andreas Reinholz kanonok, a Bánságban található máriaradnai kegytemplom plébánosa tartott előadást „Mártírok a totalitarizmus idején Romániában” címmel. Miután a kommunista rezsim könyörtelen támadást intézett az ország német lakossága ellen kitelepítésekkel, internálásokkal, kisajátításokkal, lejárató kampányokkal és a Szovjetunióba kényszermunkára való deportálással, a vallásfelekezetekre és az egyházakra, különösen a romániai katolikus egyházra is nyomást helyezett, amelynek hatása évtizedekig érezhető volt, és egyes esetekben még ma is érezhető. Betiltottak minden szerzetesrendet és kongregációt, amely tanítással, oktatással, ápolással és szociális segítségnyújtással foglalkozott, püspököket és papokat tartóztattak le a Vatikánnak való kémkedés vádjával, katedrálisaikat pedig állami kézbe vették. A romániai Bánságban összesen 55 papot tartóztattak le és tartottak magánzárkában, néhányukat évekig. Reinholz maga még 20-at ismert közülük, akik közül különösen Boros Béla segédpüspök sorsát ismertette. Hosszú fogsága ellenére hű maradt az egyházhoz, nem táplált gyűlöletet kínzóival szemben, bátorságot, örömöt és optimizmust sugárzott öregkoráig, és ezzel másokat is hitre ösztönzött.

Pontifikális szentmise és gyertyás körmenet
A Szent Anna-bazilikában este 8 órakor kezdődő előesti szentmise ezúttal elmaradt a XVI. Benedek pápáról szóló szimpózium keretében tartott pápai szentmise javára, amelynek főcelebránsa Kurt Koch bíborossal együtt Dr. Georg Gänswein érsek, a pápa egykori magántitkára volt. A dunai sváb papság is koncelebrált a misén. A szentmise után a zarándokok, akiket Günther Mandl prelátus, a zarándoklat rektora és altöttingi plébános, valamint a dunai sváb papság és az altöttingi fúvószenekar vezetett és hangszórókon keresztül imákkal kísért, a szürkületben gyertyafényben vonultak a bazilikától a Kápolna térre, és háromszor megkerülték a Kegyelemkápolnát, ahol a Szűzanyának szentelt himnuszokat énekeltek, jóval este 10 óra utánig.

Körmenet a bazilikához
Vasárnap délelőtt a HOG Sanktanna fúvószenekarának kíséretében, Josef Wunderlich vezetésével, a kollégiumi templomtól a bazilika felé vonult a menet, elöl a kereszthordozók, mögöttük egy gyertya a „63. fogadalmi zarándoklat” felirattal, majd középen a St. Gerhardswerk zászlója, bal és jobb oldalon egy-egy tábla Gruber atya képével és a máriaradnai kegyhely templomával, majd a zászlós delegációk, négy nő egy Szűz Mária-szoborral, a zenekar, papság, népviseletbe öltözött személyek és zarándokok.

Üdvözlés a bazilikában
Miután minden résztvevő belépett a bazilikába, a szentannai Dipl. Ing. Josef Lutz Nürnbergből, a zarándoklat szervezője és a St. Gerhardswerk Stuttgart elnökhelyettese, szervezetének és a müncheni Gerhardsforum a nevében üdvözölte a zarándokokat és a híveket, valamint név szerint számos díszvendéget: először a főcelebráns Dr. Ludwig Schick ny. érseket a bambergi egyházmegyéből, Christine Burghart alpolgármestert, Dr. Angela Ilićet az LMU München Német Kultúra és Délkelet-Európa Történetének Intézetéből, Klaus Rapp plébánost, a St. Gerhardswerk elnökét, Dr. Josef Zerndl nyugalmazott kanonokot Scheslitzből, a dunai svábok EGR korábbi vizitátorát, Andreas Straub lelkipásztort, Paul Kollart, a St. Gerhardswerk Stuttgart és a müncheni Gerhardsforum lelki vezetőjét, Karl Zirmer lelkipásztort, a Südostdeutschen Priesterwerk elnökét, Adam Possmayert, a Südostdeutschen Priesterwerk elnökségi tagját, Andreas Reinholz kanonokot, a máriaradnai kegyhely plébánosát Kocsik Zoltán-József kanonokot, a temesvári Gerhardinum Líceum igazgatóját, Johann Pálfi kanonokot, a landshuti dunai sváb énekegyüttest Reinhard Scherer vezetésével, Peter-Dietmar Lebert a Bánsági Svábok Szövetségi Szövetségének szövetségi elnökét és felesége Hiltrudot, a Bánsági Svábok Szövetségének alelnökét Georg Lediget, a Bánsáti Sváb Kulturális Szervezet elnökét, Bernhard Fackelmannt és feleségét, a Bánsági Svábok bajorországi regionális elnökét, Harald Schlapanskyt, a St. Gerhardswerk magyarországi küldöttségét és Herein-Körös Máriát, Schönberger Csabát és Mirk Máriát, a felső-ausztriai dunai svábok küldöttségét Paul Mahr tartományi elnökkel és Maria Zugmann-Weber DAG-elnökkel, a dunai svábok világszervezetének elnökét és a németországi Landsmannschaft der Donauschwaben elnökét, Jürgen Harich gimnáziumi tanárt, Paul Beiwinklert, a bajor területi szövetség dunai svábok küldöttségével, a St. Gerhardswerk zászlóvivőit, Gaby, Hans és Ulrike Kiefert, Roswitha Dorfner újságírót a passaui egyházmegyei laptól, Stefan Teppert MA a dunai sváb sajtótól, az Amerikából, Kanadából, Argentínából és Brazíliából érkezett vendégeket, a hagyományőrző népviseletben érkezőket, azászlós küldöttségeket, a kereszt, a gyertyák és a Mária-szobor hordozóit, a HOG St. Anna, az egész szervezőcsapatát és az aktív résztvevőket Nikolaus Laub, Johann Noll és Johannes Schüssler vezetésével, és végül minden zarándokot és hívőt közelről és távolról.

A világiak hozzászólása
Dr. Angela Ilić, az LMU München Német Kultúra és Délkelet-Európai Történet Intézetének tudományos munkatársa a „Mártírok és a hit tanúi mint bátor példaképek” témában tartott előadást. A kereszténység kezdete óta a kereszténység követőit üldözték, kínozták és gyilkolták, többé-kevésbé intenzíven. A 20. században különösen a kommunista ideológiák és társadalmi rendszerek kimutatták a vallással és a hívőkkel szembeni ellenséges hozzáállásukat. Oroszországban például az egyházak és vallási közösségek, valamint tagjaik és szimpatizánsaik üldözése közvetlenül a szovjet hatalomátvétel után kezdődött. Délkelet-Európában ez az 1940-es években zajlott le nagy intenzitással. A partizánok és kommunisták már a második világháború alatt is követtek el erőszakos cselekményeket. Az intenzív egyházüldözés a háború befejezése után vált hivatalossá és szisztematikussá. A keleti blokk államaiban és Délkelet-Európában a vallási vezetőket és a klerikusokat – püspököket, papokat, lelkészeket, szerzeteseket – szándékosan tették erőszak áldozataivá, de számtalan világi személyt is üldöztek hitük miatt, letartóztattak, megkínoztak, hátrányos helyzetbe hoztak tanulmányaik és foglalkozásuk megválasztásában, kirakatperekben ítéltek el, átnevelő- és munkatáborokba küldtek, sőt meg is öltek. Számtalan imahelyet leromboltak vagy átalakítottak, a szerzetesrendeket feloszlatták, az egyházi iskolákat államosították, az egyházi tulajdont kisajátították vagy államosították. A politikai változásig tartó évtizedek üldözési hullámai során ezrek váltak mártírrá – és azok, akik túlélték a zaklatásokat és atrocitásokat, a hit tanúivá váltak. Sokukat név szerint ismerjük, de sok ezren valószínűleg névtelenek maradtak. A kommunista kormányok Romániában és Magyarországon, de különösen Jugoszláviában keményen dolgoztak azon, hogy nemcsak ezeknek a mártíroknak a történetét, hanem általában a dunai svábok emlékét is tabuvá tegyék, és a feledés homályába taszítsák. A mártírok és a hit tanúinak példáját követve ezért a mi feladatunk, hogy egy nehéz helyzetben bátran megvédjük hitünk elveit, és életben tartsuk és továbbadjuk azoknak a sérelmeknek az emlékét, amelyek e nép szenvedéséhez vezettek. Ha azt vesszük észre, hogy bizonyos atrocitások emlékét elhallgatják vagy elbagatellizálják, vagy ha a történelmi tényeket átértelmezik vagy tagadják, akkor ezt a saját narratívánkkal kell ellensúlyoznunk, rendíthetetlen elszántsággal, de gyűlölet nélkül. Ilić szerint az emlékezés révén vagyunk képesek meghiúsítani a kommunista kormányok azon kísérleteit, hogy eltöröljék a dunai svábokat és történelmüket. Ezt mindenekelőtt a dokumentációval sikerült elérni: a II. János Pál pápa által kezdeményezett többkötetes mű, a Krisztus tanúi. János Pál pápa által kezdeményezett 20. századi német mártírológia”, valamint a St Gerhardswerk által kiadott, közel 800 oldalas »Dunai sváb mártírológia«.

Pontifikális szentmise
Dr. Ludwig Schick ny. bambergi érsek ezután a bazilikában a St. Gerhardswerk Stuttgart elnökével, Klaus Rapp atyával, Andreas Straub atyával, Dr. Josef Zerndl atyával, Paul Kollár atyával, Andreas Reinholz atyával, Kocsik Zoltán-József atyával, Karl Zirmer atyával, Adam Possmayer atyával és Johann Palfi kanonokkal együtt celebrált szentmisét. A Donauschwäbische Singgruppe Landshut Reinhard Scherer vezetésével Franz Schubert (1797 – 1828) miséjét, valamint a „Wenn ich ein Glöcklein wärʼ …” és az „Ich bete an die Macht der Liebe” című énekeket adta elő. – Schick érsek prédikációjában elmondta, hogy Altötting nemcsak a Wittelsbach család szívének nyughelye volt – itt helyezték örök nyugalomra a szívüket –, hanem a dél-németországi keresztény katolikus élet szívének őrzője is. Altöttinget „Bajorország szívének” is nevezik. Átvitt értelemben a szívkamra azt a helyet jelenti, ahol az élet energiái felfrissülnek, keresztény értelemben a hit, a remény és a szeretet megújulását, a Jézus Krisztus szellemével való felfrissülést, amely lehetővé teszi számunkra, keresztények számára, hogy hitelesen éljünk és tanúságot tegyünk hitünkről. Mivel mi, keresztények gazdagon fel vagyunk ruházva a bűnök bocsánatával, bölcsességgel és belátással, azzal a reménységgel, hogy Krisztusban eljön az idők teljessége, és akkor a mennyek országa az örökkévalóságig fennáll, ezért vidám és örömteli embereknek kell lennünk. Schick szerint a dunai svábokat egész történelmük során az Istenbe vetett bizalom és a bátorság jellemezte, biztosították a kereszténységet Európa határain és terjesztették kelet felé. A Habsburg-monarchiában és azóta is minden politikai rendszerben a mai napig szentként őrizték a katolikus hitet. Köszönet és elismerés illeti őket ezért. Németországban és Európában ma a kereszténység mély válságban van. Még az „európai békeprojekt” is veszélyben van. A keresztény etika is megkérdőjeleződik (kulcsszavak: az abortusz legalizálása, eutanázia idős korban, a család mint a társadalom magjának semmibe vétele). Ezért több spiritualitásra, több jámborságra, több krisztusi szellemre, több bátorságra, több megélt hitre a mindennapi életben, több keresztény értékre van szükségünk a házasságban és a családban, a társadalomban és a politikában. Mindannyiunknak és az egész keresztény közösségnek, az egyháznak Németországban és egész Európában szüksége van arra, amit a Herzkammer jelent és akar elérni: gazdagodásra Jézus Krisztus oxigénjével, a Szentlélekből származó energiák megújulására a keresztény élethez és tanúságtételhez. A kereszténységnek és az egyháznak kölcsönösen támogatnia, erősítenie és megújítania kell egymást. – A hagyományokhoz híven a szentmise után és a halottak emlékére tartott körmenet előtt a HOG Sanktanna fúvószenekara eljátszotta az „Ich hatt’ einen Kameraden” és az „Ewige Nacht” gyászinduló két hagyományos darabját.

Mária ájtatosság
Délután a bazilikában a Mária-ájtatosságot Andreas Reinholz radnai plébános és Kocsik Zoltán-József lelkipásztor celebrálták, koncelebráltak: Klaus Rapp, Paul Kollar, Karl Zirmer, Msgr Andreas Straub és Johann Palfi kanonok. Szentbeszédében Kollar atya ismét a bizalom és a bátorság témáját fejtette ki. A végén Msgr Straub megáldotta a zarándokok által megvásárolt kegytárgyakat. Életének 88 évével és 63 éves papi pályafutásával ez volt a harmincegyedik alkalom, hogy ezt az áldást elvégezte. – Idén először a zarándoklat egyes részeit a K-TV televízió élőben közvetítette. Ez lehetővé tette, hogy számos ember itthon és külföldön, Európában és a tengerentúlon kövesse az eseményt, amelyen a korábbi években gyakran ők maguk is részt vettek zarándokként. A műsorszolgáltató szerint a nézettség ennek köszönhetően jelentősen megnőtt.

Stefan P. Teppert, MA
Fordította: a temesvári Püspökség sajtóirodája
Fotó: Cornel Gruber-Simonescu