Többéves hagyomány, hogy a Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 8-án megtartott zarándoklatra nem csupán a temesvári egyházmegyéből, hanem a szeged-csanádi egyházmegyéből is sok lelkipásztor és több száz hívő érkezik a máriaradnai kegytemplomhoz. Idén Csanádapácáról, Újkígyósról, Gyomaendrődről, Kunszentmártonból, Szegedről, Kevermesről, Csongrádról vett részt népes keresztalja, és ahogy Mária-énekkel sorra bevonultak a kegytemplomba, a többi hívő felállva egyemberként kapcsolódott be az éneklésbe.
A zarándoklaton részt vettek továbbá a Romániai Máltai Szeretetszolgálat kisiratosi filiájának tagjai.
A szentmise főcelebránsa, Pál József Csaba megyéspüspök bevezetőjében üdvözölte a templomhajót megtöltő mintegy félezer zarándokot meg az őket elkísérő lelkipásztorokat, és úgy fogalmazott: öröm látni, hogy sokan vannak, akik tisztelik a Szűzanyát és hálásak a segítségéért.
Szentbeszédében a Főpásztor a Rózsafüzér ájtatosságról, illetve az örvendetes olvasó első három titkáról elmélkedett: Akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál, Akit te, Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál, Akit te, Szent Szűz a világra szültél. – Az a hivatásunk, hogy szeretettel szolgáljuk embertársainkat, a boldogságukat és örök üdvösségüket. Ehhez a második tized imádkozásából meríthetünk erőt – mondotta. A Főpásztor ugyanakkor többször is kiemelte a Rózsafüzér imádság közösségépítő erejét, mivel a legtöbb esetben hívek csoportja gyűlik össze egy-egy helyen együtt imádkozni. Pál József Csaba megyéspüspök megosztotta továbbá egy szép élményét is, amely a brestyei vizitációhoz kötődik: a helyi közösségben szokás, hogy az elsőáldozást követően a gyermekeket azonnal befogadják a Rózsafüzér csoportokba. Kezdetben az édesanyák mondják velük az imát, és így a gyermekek az anyai szeretet által beletanulnak, belenőnek a Rózsafüzér imádkozásába. – A Boldogságos Szűzanya arra biztat minket, hogy különös módon figyeljünk oda azokra, akik szenvednek vagy magányosak, hogy olyan közösséget építsünk, amelyben Szűz Mária jó érzi magát és azt mondhassa: ezek az én gyermekeim, ez az én közösségem – zárta szentbeszédét a Főpásztor.
A bazilika orgonáján ezúttal több kántor vezette a zenei szolgálatot, akik az énekkar tagjaival sokak által ismert népénekeket szólaltattak meg. A szentmise végén pedig a pápai himnusz és nemzeti imánk akkordjai csendültek fel.
A zarándoklat keresztúti ájtatossággal fejeződött be a kegytemplom mögötti magaslaton felállított stációknál.
Ezen a szép verőfényes őszi napon öröm volt látni, hogy a Magyarok Nagyasszonya ünnepét magukénak érezték a magyar hívek.