„Megváltásunk legnagyobb misztériumait – vagyis Urunk Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását – a Szent Anyaszentegyház már az apostoli kortól kezdve igyekezett évről évre különleges megemlékezéssel ünnepelni. E misztériumok lényegi mozzanatait elsősorban egy sajátos triduum keretében idézték fel, amely «a megfeszíttetett, eltemettetett és feltámadt» Krisztusé. Ehhez járult az Oltáriszentség alapításának ünnepélyes emlékezete” – ezekkel a szavakkal kezdődik a Szent Rítusok Kongregációja 1955-ben kiadott, Maxima Redemptionis. Liturgicis Hebdomadae Sanctae ordo instauratur általános dekrétuma.
A Húsvéti Szent Háromnap a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, amelyet az Utolsó Vacsora emlékére celebrálnak. Ez a három szent nap (latinul: Triduum Sacrum) a húsvétvasárnapi esti dicsérettel (vecsernyével) zárul, és a húsvéti misztérium egyetlen nagy ünneplésének számít.
A temesvári Szent György római katolikus székesegyházban az Utolsó Vacsora emlékére a szentmisét nagycsütörtökön, április 2-án, 18 órakor Pál József Csaba megyéspüspök mutatta be. Koncelebrált Msgr. Johann Dirschl általános helynök, Nikola Lauš püspöki irodaigazgató, Reinholdt Lovasz németországi nyugalmazott plébános, valamint Gabriel da Costa temesvár–erzsébetvárosi segédlelkész.
A szentmise keretében, Jézus Krisztus szeretet-parancsát követve, a megyés püspök megmosta tizenkét személy lábát. Idén a tizenkét személy több szerzetesrendből és kongregációból, valamint különböző lelkiségi mozgalmakból érkezett: Gondviselés Nővérei, Congregatio Jesu, Jézus és Mária Szent Szíveinek Leányai Ferences Nővérek, Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció, a Notre Dame Nővérek Kongregációja, Szent Johanna Antida Thouret Irgalmas Nővérei Kongregáció, Szalvatoriánus Rend, Kármelita Mozgalom, Schönstatt Mozgalom, Fokoláre Mozgalom, Neokatekumenális Út Mozgalom és a Comunione e Liberazione Mozgalom.
Román, magyar és német nyelven elmondott homíliájában Johann Dirschl általános helynök felidézte az Eucharisztia megalapítását, amit Jézus az apostolaira bízott a halála előtti utolsó közös vacsorán. – Szent János evangélista beszámol arról, hogy Jézus egy másik utat is megmutatott: a szeretet útját. Jézus ugyanis „levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.” Jézus korában ezt a munkát a szolgák végezték a házba érkező vendégekkel; egy rabbi vagy tanító aligha mosta meg a tanítványai lábát. A végén Jézus így szól: „nektek is meg kell mosnotok egymás lábát”. A Megváltó ezzel olyan szeretetre hív, amely nem vár viszonzást.
A szentáldozás utáni könyörgést követően a megyés püspök az Oltáriszentséget körmenetben az Utolsó Vacsora mellékoltárhoz vitte, és az ottani tabernákulumba helyezte. Itt a hívek 22 óráig imádkozhattak.
A liturgia utolsó mozzanata az oltárfosztás volt: Pál József Csaba megyés püspök Jézus ruháitól való megfosztása emlékére a székesegyház fő- és mellékoltárairól eltávolította a terítőket és minden gyertyatartót.
A temesvári Püspökség sajtóirodája
