Szent György Kappadókiában keresztény családban született, majd a római hadsereg tisztje lett, és a 4. században a kereszténység vértanújává vált. Tiszteletének hagyománya ezen a vidéken minden bizonnyal egy másik szentnek és vértanúnak is köszönhetően gyökerezett meg: ő Szent Gellért, a régi Csanádi Egyházmegye első püspöke, amely püspökség utóda a mai Temesvári Egyházmegye. A Legenda maior S. Gerardi / Szent Gellért püspök nagy legendája tanúsága szerint maga Gellért is a György nevet kapta a keresztségben; ifjúkorában a velencei Szent György (San Giorgio) bencés kolostorban tanult, amelynek végül az apátja lett, majd amikor a Csanádi Egyházmegye püspöke lett, székvárosában főmonostort építtetett „a Maros partján Boldog György vértanú tiszteletére”, amelyet Marosszéknek nevezett el.
Miután az egyházmegye területe felszabadult a török uralom alól, és a püspöki székhely Temesvárra került, a hagyomány tovább élt: a város szívében a 18. század közepétől épülő új székesegyházat ugyancsak Szent György tiszteletére szentelték fel. A főoltár nagyméretű festménye, amely a fehér lovon ülő, a sárkánnyal küzdő szentet ábrázolja, 1754-ben készült, és Michael Angelo Unterberger, a bécsi Képzőművészeti Akadémia igazgatójának alkotása. Meg kell továbbá említeni, hogy Temesvárnak már 1323 körül – tehát Károly Róbert uralkodása idején – volt egy Szent György tiszteletére szentelt nagy temploma.
Idén április 23-án a temesvári Szent György-székesegyház búcsúünnepét a szentmise mellett két lelki és közösségi program is gazdagította: délelőtt a Millennium Csanadiense 1030–2030 kiállítás megnyitója a székesegyházban, délután pedig a történelmi Csanádi Egyházmegye három utóda, a Szeged‑Csanádi, a Nagybecskereki és a Temesvári Egyházmegye papjainak találkozója a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében.

„Ha a papi élet hiteles, az Egyház könnyebben lélegzik”
A találkozón mintegy hatvan pap vett részt a három egyházmegyéből. Az összejövetel programjában dr. Bakó László nagyiratosi plébános, a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológiai Karának keretében működő gyulafehérvári Pasztorális Teológia Intézet oktatójának előadása, majd kiscsoportos beszélgetés szerepelt. Az előadás témája XIV. Leó pápa, A jövőt teremtő hűség apostoli levele volt, amelyet 2025-ben írt a II. Vatikáni Zsinat Optatam totius és Presbyterorum ordinis dekrétumainak 60. évfordulója alkalmából. Dr. Bakó László hangsúlyozta: – XIV. Leó pápa azt írja, hogy az Optatam totius és a Presbyterorum ordinis dekrétum „az Egyház egyetlen lélegzetvételéből született”. Ma talán világosabban látjuk, hogy ha a papi élet hiteles, akkor az Egyház könnyebben lélegzik. Ha a papi élet belül üres, törött vagy önreferenciális, akkor az Egyház is nehezebben lélegzik.
A továbbiakban az előadó kiemelte azt is, hogy a Szentatya minden további reflexió elé helyezi háláját „a papok tanúságtételéért és odaadásáért, akik a világ minden részén életüket adják, ünneplik Krisztus áldozatát az Eucharisztiában, hirdetik az Igét, feloldozzák a bűnöket, és nap mint nap nagylelkűen szolgálják testvéreiket, erősítve a közösséget és az egységet, különös gondot fordítva azokra, akik a leginkább szenvednek és szükséget szenvednek.” – A levél több témakör köré épül: Hűség és szolgálat, Hűség és testvériség, Hűség és szinodalitás, Hűség és küldetés, Hűség és jövő – elemezte a dokumentum struktúráját az előadó, aki végezetül összegezte a Szentatya legerősebb felhívásait: a hűség nem mozdulatlanság; az állandó képzés nem luxus, hanem a hivatás élőn tartása; a testvériség nem opcionális plusz, hanem a papi identitás része; a szinodalitás nem a papság ellen irányul, hanem a papi önreferencialitás ellen; a papi identitás pedig a küldetésből érthető meg.

„Ma közösségben ünnepelünk és imádkozunk”
E szavakkal köszöntötte Pál József Csaba megyés püspök a híveket és papokat a székesegyházban 18 órakor bemutatott ünnepi pontifikális szentmisén. A liturgián koncelebrált Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök, Roos Márton temesvári nyugalmazott püspök, Kondé Lajos, a Szeged‑Csanádi Egyházmegye püspöki helynöke, valamint a három egyházmegye papjai. A temesvári Szent György-székeskáptalan tagjai a kanonoki stallumokban vettek részt az ünnepségen. A liturgia zenei szolgálatát a székesegyház Exultate kórusa (karvezető: Bajkai‑Fábián Róbert orgonista) és a „Harmonia Christi” ökumenikus ifjúsági kórus (karvezető: Iustin Călin zenetanár) látta el.
Az ünnep evangéliumát Baum Péter diakónus olvasta fel.
Román, magyar és német nyelven elmondott homíliában Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök így fogalmazott: – Jézus mondja: „Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” Ez a mély öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy Isten szeret minket. Töltődjünk fel az Ő jelenlétében: imádságban, a szentmisében, az evangélium olvasásában és megélésében. Isten parancsainak útja nem mindig könnyű. Bizonyára hibázunk is. De térjünk vissza Hozzá. Ne féljünk a szentgyónástól, mert a tiszta lelkiismeret örömet és békét ad.
A szentmise végén Mirko Štefković megyés püspök szólt a jelenlévőkhöz: – A zsoltáros így fogalmaz: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” Ma lehetőségünk volt ezt megélni. Ezért köszönetet mondok a Püspök Atyáknak és mindazoknak, akik megszervezték ezt a szép, közösségben eltöltött napot. Délelőtt a kiállítás megnyitóján sokat tanulhattunk múltunkról, délután pedig paptestvéreinkkel együtt tekinthettünk a jelenünkre. Most pedig, a szentmise által megerősödve, a jövő felé fordulunk.
A szentmise végén két szomszédos püspökség papja, Mellár József nagybecskereki általános helynök és Kopasz István mórahalmi plébános a szeged‑csanádi egyházmegyéből röviden bemutatta az ebben a két egyházmegyében zajló pasztorációs tevékenységet.
A záróáldást követően a jelenlévő papokat agapéra hívták a Püspökségre.
Ezen a napon a három egyházmegye papjainak találkozója a lelkipásztori testvériség élő tanúságává vált. Az imádságban, a párbeszédben és a pasztorális tapasztalatok megosztásában nyilvánvalóvá vált mindaz, amit a Szentatya nyomatékosan hangsúlyoz: a pap soha nem él és nem szolgál egyedül. Az Egyház ereje és reménye a közösségben, a Szentlélek iránti engedelmességben és a küldetésben rejlik.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája