Szinte napra pontosan egy esztendővel ezelőtt, október 5-én a máriaradnai rendház és kegytemplom adott otthont a egyházmegyénk lelkipásztorait, az itt tevékenykedő férfi és női szerzetesrendek tagjait, valamint a plébániák világi alkalmazottait és munkatársait tömörítő nagyszabású találkozónak, amelynek szervezője a Temesvári Püspökség, illetve az ennek keretében működő Család- és Felnőttpasztorációs, valamint az Ifjúsági Pasztorációs Iroda volt. A tervekben idén október 3-i dátummal szerepelt ez a rendezvény, amelynek lebonyolítása azonban a járványveszély miatt változott. Egy helyszín helyett több teremben, plébánián, illetve saját otthonban, telefonról, számítógépről zajlott online, egy internetes kommunikációs platform segítségével. Ez azonban mit sem változtatott a találkozó családias, kellemes hangulatán, a képernyőmegosztás segítségével új barátok és régi ismerősök üdvözölték örömmel egymást, és egy kicsit olyan érzése támadt a résztvevőnek (közel 30 plébániáról mintegy százötvenen kapcsolódtak a platformra), hogy a plébániájára vagy az otthonába befogadta az egész egyházmegyét.
A találkozót Pál József Csaba megyéspüspök üdvözlő szavai és imája nyitotta meg, majd 10 órától, Portik-Hegyi Kelemen pápai káplán, főesperes, gyergyószentmiklósi plébános előadása következett, amelynek címe: Isten Igéje az életemben és a pasztorációban. A meghívott előadó leszögezte: nem teológiai vagy biblikus értekezést kíván tartani, hanem saját eddigi tapasztalataiból merítve arról fog beszélni, hogy mit művelt Isten a magán-, illetve a lelkipásztori életében. És tette ezt olyan közvetlen hangon, olyan egyszerű, de mégis mély hitet közvetítő szavakkal, hogy már az első mondatok magukkal ragadták a hallgatóságot. A nagyapától kapott Szentírástól a teológiai tanulmányokig megannyi tapasztalat, élmény kínált alkalmat arra, hogy Portik-Hegyi Kelemen plébános kihangsúlyozza: a kereszténység lényege nem pusztán az elmélet, a tudás, az ideológia, hanem az, ahogy azt megéljük a mindennapokban. – A teológián tudományként is közelebb került hozzám a Biblia, a kollégkkal szabadidőnkben is olvasgattuk, néha jókat vitatkoztunk, és kezdtem megtapasztalni, hogy az Ige engem is formál. Pappá szentelésem évében, 1983-ban lelkigyakorlaton voltam, ahol megértettem Jézus szenvedésének értelmét: akkor szeretett a legjobban, amikor a legnagyobb szenvedést vállalta. Eldöntöttem, hogy ezt a Jézust választom – fogalmazott a meghívott előadó, aki a továbbiakban számos olyan tapasztalatot is megosztott a résztvevőkkel, amelyek a lelkipásztori éveihez kötődnek: a szolgálati helyein megélt ökumenizmust, amikor a különböző vallásfelekezetű lelkész-társakkal rendszeresen összegyűltek közös imára, bibliaolvasásra, szabadtéri istentiszteletre, a gyermekekkel tartott hittanórákon tapasztaltakat, az önkéntes csoportok szervezését, a pasztorációs munkatárs-képzést és továbbképzést, a közös hétvégi családos programokat, a gyermekek nyári táborát, a plébánián rendezett adventi kézműves vásárt, amely bevételének egy részét a Szeretet Konyha támogatására ajánlja fel a közösség, valamint egy olyan dobókockával való játékot, amelynek hat oldalán a szeretet konkrét megvalósulásának módozatai találhatók, mint például: szeretem a másikat, szeretem az ellenségemet, megbocsátok a másiknak, elsőként szeretni stb. – A Szentírásban, Máté evangéliumában olvasható: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.”Ami az Igére és az Igéből épül, megmarad – fogalmazott Portik-Hegyi Kelemen plébános.
Az előadást kiscsoportos beszélgetés, majd bibliakör követte, ez utóbbi témáját a temesvári egyházmegye idei pasztorációs évének mottója képezte: „Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát. A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.“ (ApCsel 4, 31b-32a).
A találkozó utolsó programja a plénum volt, amelyen a résztvevők a kiscsoportos megbeszélés összegzését megosztották a többiekkel. Azokra a kérdésekre, hogy Mi az, amit én kaptam az egyházközségemtől, a közösségemtől? illetve Mi az, amit én felajánlhatok a közösségemnek? a legtöbben a következőket válaszolták: adni tudnak a szabadidejükből, figyelmességet, megértést, önkéntes és karitatív munkát, imát, anyagi vagy egyéb támogatást, nyitottságot, míg a kapott értékek közül sokan kiemelték a jótettekre való buzdítást, a papok gondoskodását, a hitet, a tanítást, a szeretetet, a példaképeket, az imacsoportot, a felelősségtudatot, a befogadást.
A rendezvényt a moderátor, Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök zárta, aki köszönetét fejezte ki az előadónak, a fordításban közreműködő Pál József Csaba főpásztornak és Dirschl Johann általános helynöknek, a technikai rész gördülékenységét biztosító Tari M. Böbe schönstatti nővérnek és Maria Surdu resicabányai tanárnőnek, valamint felhívta mindazok figyelmét, akik ezután szeretnének bekapcsolódni a február óta ugyancsak online zajló világi felnőttképzés kurzusaiba, hogy ezt most is megtehetik.
A találkozó főpásztori áldással zárult.