A Szentlélek kiáradását követően Jézus apostolai hirdetni kezdik „Isten nagy tetteit”. Először csak Jeruzsálemben, „az ég alatt minden népből” összegyűlt „vallásos férfiaknak”, később azonban elindulnak, városról városra járnak. Az Apostolok Cselekedetei beszámol útjaikról, tetteikről, az üldöztetésről és fenyegetettségről, amellyel szembenéztek, a vitákról, amelyeket lefolytattak, de legfőképpen Jézus iránti hűségükről és mély hitükről.
Sorozatunkban bemutatjuk az apostolok „missziós térképét”: a távolságokat, a legfontosabb állomásokat és azokat az utakat, amelyeket gyakran az „apostolok lován”, vagyis gyalogosan tettek meg.
Az apostolok életéről nem minden esetben rendelkezünk azonos súlyú forrásokkal. Van, amit az Újszövetségből ismerünk, mást az ősegyház hagyománya őrzött meg, és vannak olyan részletek, amelyeket történészek rekonstruálnak. A sorozatban minden esetben feltüntetjük, hogy az adott információ milyen forrásból származik.

Fülöp és ifjabb Jakab (Alfeus fia) – két apostol, akik közel maradtak Jézushoz

Fülöp – a meghívás apostola

Fülöp azon kevés apostolok közé tartozik, akikről az evangéliumok nemcsak a nevüket őrizték meg, hanem személyiségükből is felvillantottak néhány vonást. János evangéliuma különösen sokszor említi őt: kérdez, közvetít, embereket vezet Jézushoz, és nem fél kimondani azt sem, amit nem ért.
Máté, Márk és Lukács Evangéliuma, valamint az Apostolok cselekedetei a tizenkét apostol névsorában említi Fülöpöt. Érdekes módon mind a négy felsorolásban az ötödik helyen szerepel (Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,14; ApCsel 1,13), ami arra utalhat, hogy az ősegyház emlékezetében jól körülhatárolható helyet foglalt el az apostoli közösségben.
János evangéliumából közelebbről is megismerhető Fülöp személyisége és tettei:
János 1, 44: „Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt.”
János 1:43–48: Jézus személyesen szólította meg őt: „Kövess engem!” (Jn 1,43). Miután találkozott Jézussal, Fülöp rögtön megkereste Nátánaelt, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: a názáreti Jézust.” (vö. Jn 1,45). Ezért nevezik Fülöpöt a meghívás apostolának is: maga is meghívást kapott, és azonnal továbbadta azt másoknak.
János 6:5–7: A kenyérszaporítás előtt Jézus hozzá fordult a kérdéssel: honnan lehetne kenyeret venni a tömegnek? Fülöp számolni kezdett, és megállapította, hogy kétszáz dénár értékű kenyér sem volna elegendő a jelenlévőknek. Válasza egy gyakorlatias, a valóságot mérlegelő ember képét rajzolja elénk.
János 12:20–22: Néhány Jeruzsálembe érkező görög zarándok Fülöphöz fordul, mert látni akarják Jézust. „Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: «Uram, látni szeretnénk Jézust.» Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek, és elmondták Jézusnak.” Ez a rövid jelenet is azt sugallja, hogy Fülöp fontos közvetítő szerepet töltött be az emberek és a Mester között.
János 14:8–9: Az utolsó vacsorán Fülöp kéréssel fordul a Mesterhez: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta.” Fülöp kérdése nem a hitetlenségből fakadt, hanem abból a vágyból, hogy még mélyebben megértse Mesterét. Éppen ezért alakja különösen emberközeli: olyan tanítványként jelenik meg előttünk, aki kérdez, keres és fokozatosan jut el a hit teljességére.

Fülöp apostol missziós útjai

Jézus tanítványaként Fülöp valószínűleg megfordult Kafarnaumban és a Galilea különböző településein, valamint a nagyobb zarándokünnepek alkalmával Jeruzsálemben is.

Távolság: Galilea és Jeruzsálem között egy oda-vissza út nagyjából 250-300 kilométer volt.
Közlekedés: gyalogosan, esetenként a Galileai-tavon hajóval
Forrás: János Evangéliuma, Apostolok Cselekedetei

Az Újszövetség a pünkösd utáni évekről már nem közöl részletes adatokat Fülöp apostolról. A legkorábbi egyházi hagyomány azonban Kis-Ázsiához, különösen a frigiai Hierapolisz városához kapcsolja működését.
– Efezusi Polükratész püspök Kr. u. 190 körül levelet írt I. Viktor pápának, amelyben említi, hogy Fülöp, a tizenkettő egyike, a frigiai Hierapoliszban nyugszik. A levél eredeti görög szövege nem maradt fenn. Tartalmáról kizárólag azért van tudomásunk, mert a 4. századi egyháztörténész, Eusebius, az Egyháztörténet (Historia Ecclesiastica 5.24) című művében idézett belőle részleteket.
– Az Acta Philippi (Fülöp cselekedetei) egy a 4. század közepén vagy végén keletkezett, görög nyelvű ókeresztény apokrif irat Fülöp apostol legendás missziós útjairól, csodáiról és mártíromságáról beszél. A tudományos irodalom ezt nem tekinti hiteles útleírásnak.
– Ugyanakkor az Acta Philippi utolsó (15.) fejezete részletesen leírja, hogy Fülöpöt a frigiai Hierapoliszban (ma Pamukkale, Törökország) mártírhalálra ítélték, majd ott is temették el. Francesco D’Andria olasz régész vezetésével 2011-ben olyan sírkomplexumot tártak fel Hierapoliszban, amelyet az ókeresztény hagyomány Fülöp apostol nyughelyeként tisztelt. A leletek azt mutatják, hogy a hely a korai keresztény évszázadokban jelentős zarándokközponttá vált, és szorosan kapcsolódott Fülöp kultuszához.
– A régészeti feltárások keretében találtak egy 6. századi bizánci kenyérpecsétet (amelyet a zarándokoknak szánt kenyerek megjelölésére használtak), ezen Fülöp apostol alakja látható a hierapoliszi sírkomplexum épületei előtt.

Távolság (becsült): kb. 4000–5000 km.
Közlekedés: többnyire gyalog vagy teherszállító hajókon
Forrás: apokrif és egyházi hagyomány

Ifjabb Jakab – a csendes jelenlét apostola

A Szentírás visszafogottan beszél róla.

A 12 apostol névsorában
Amikor az evangélisták és az Apostolok Cselekedetei felsorolják Jézus legbelső tizenkét tanítványát, ő mindig „Jakab, Alfeus fia” néven szerepel:

  • Máté evangéliuma: Mt 10,3
  • Márk evangéliuma: Mk 3,18
  • Lukács evangéliuma: Lk 6,15
  • Apostolok cselekedetei: ApCsel 1,13 (itt a pünkösd előtt egybegyűlt apostolok között említik)

A keresztre feszítésnél – ahol megkapja az „Ifjabb” jelzőt
Márk evangéliumában a keresztre feszítés és a feltámadás szemtanúiként felsorolt asszonyoknál bukkan fel az anyja révén. Itt kapja meg a megkülönböztető jelzőt:

  • Márk 15,40: „Voltak ott asszonyok is, akik távolról nézték; közöttük a magdalai Mária, valamint Mária, a fiatalabb [ifjabb] Jakab és József anyja, és Szalómé.”
  • Márk 16,1: A feltámadás reggelén is említik az anyját: „Mária, Jakab anyja”.

A tizenkét apostol tagjaként valószínűleg Jakab is megfordult azokon a településeken, ahol Jézus tanított és működött, erről azonban nincs biztos adatunk. Nevéhez több hagyomány is fűződik, ezek történeti tisztázása azonban nem célja ennek az írásnak.

Összegzés
Fülöp és ifjabb Jakab apostol a küldetés két különböző módját mutatják meg.
Van, akinek a hite szavakban, kérdésekben, kezdeményezésekben és mások megszólításában válik láthatóvá. Más pedig csendben, a háttérben, különösebb figyelem nélkül marad hűséges ahhoz, amire meghívást kapott.
Fülöp arra emlékeztet, hogy a hitből fakadó kérdéseinket és felismeréseinket továbbadhatjuk másoknak. Jakab pedig arra, hogy nem kell mindig láthatónak lennünk ahhoz, hogy fontos legyen, amit teszünk. Az apostoli út ezért ma sem feltétlenül nagy utakról és rendkívüli tettekről szól. Lehet egy beszélgetés, amelyben valakit közelebb vezetünk Krisztushoz, egy kérdés, amelyre együtt keressük a választ, vagy egyszerűen a hűséges jelenlét egy közösségben.
Fülöp és Jakab története együtt arra hív bennünket, hogy felismerjük a saját helyünket az Egyházban. Nem mindannyian ugyanazt az utat járjuk, és nem ugyanúgy szolgálunk. De ha abból indulunk ki, amit Krisztustól kaptunk, akkor a mi életünk is része lehet annak az útnak, amelyen az Egyház ma is születik és épül.

A temesvári Püspökség sajtóirodája