A Szentlélek kiáradását követően Jézus apostolai hirdetni kezdik „Isten nagy tetteit”. Először csak Jeruzsálemben, „az ég alatt minden népből” összegyűlt „vallásos férfiaknak”, később azonban elindulnak, városról városra járnak. Az Apostolok Cselekedetei beszámol útjaikról, tetteikről, az üldöztetésről és fenyegetettségről, amellyel szembenéztek, a vitákról, amelyeket lefolytattak, de legfőképpen Jézus iránti hűségükről és mély hitükről.
Sorozatunkban bemutatjuk az apostolok „missziós térképét”: a távolságokat, a legfontosabb állomásokat és azokat az utakat, amelyeket gyakran az „apostolok lován”, vagyis gyalogosan tettek meg.
Az apostolok életéről nem minden esetben rendelkezünk azonos súlyú forrásokkal. Van, amit az Újszövetségből ismerünk, mást az ősegyház hagyománya őrzött meg, és vannak olyan részletek, amelyeket történészek rekonstruálnak. A sorozatban minden esetben feltüntetjük, hogy az adott információ milyen forrásból származik.

Bertalan – Az „igaz izraelita”

A Szentírásból aránylag keveset tudunk meg Bertalan apostolról.
Neve ebben a formában mindössze négy alkalommal szerepel az Újszövetségben, kizárólag a tizenkét apostol hivatalos névsorában, ráadásul csak három evangélistánál, valamint az Apostolok Cselekedeteiben: Máté evangéliuma 10,3, Márk evangéliuma 3,18, Lukács evangéliuma 6,14 és Apostolok Cselekedetei 1,13. A három evangélistánál Bertalant mindig Fülöp apostol mellett találjuk. Ugyanakkor János evangéliuma nem említi Bertalant. Említ viszont egy, „a galileai Kánából való” Natánael nevű férfit, akit Fülöp vitt el Jézushoz, és az első tanítványok közé tartozott (Jn 1, 45-49, 21,2). A keresztény hagyomány és a bibliatudomány általános álláspontja szerint Bertalan és Natánael ugyanaz a személy lehetett. A Szentírás azonban ezt nem mondja ki egyértelműen. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy azokban a névsorokban, amelyekben Bertalan szerepel, Natánael neve nem jelenik meg, János evangéliumában pedig éppen fordítva: Natánaellel találkozunk, Bertalannal nem. Ez alapján már az ősegyházban kialakult az a feltételezés, hogy a két név ugyanarra a személyre utal.
A Bertalan név az arámi Bar-Talmaj (Bartholomeus) kifejezésből származik, amelynek jelentése: „Talmai fia”. Vagyis nem keresztnév, hanem egy patronimikon, az apa nevéből képzett megjelölés. A Natánael (héberül Netanél) viszont személynév, és jelentése: „Isten adta”. Ha a hagyományos azonosítás helyes, Bertalan apostol személyneve Natánael, apai neve pedig „Talmai fia” lehetett.
Bertalan (Natánael) apostolról János evangéliuma alapján a következő kép rajzolódik ki:

– Kezdetben szkeptikus Jézus személyét illetően. Amikor Fülöp közli vele, hogy megtalálták a Messiást, aki a názáreti Jézus, Bertalan kételkedik: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” (Jn 1,46)

– Jézus, amikor meglátja őt, így jellemzi: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincsen álnokság” (Jn 1,47).

– Amikor Jézus közli vele, hogy már akkor látta őt a fügefa alatt, mielőtt Fülöp hívta volna, Bertalan nyíltan kimondja: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya!” (Jn 1,49). Ez a rövid jelenet mintegy előrevetíti Bertalan későbbi apostoli küldetését: a kételkedésből a felismerés, a felismerésből pedig a tanúságtétel útja vezet.

– Jelen volt, amikor a feltámadt Krisztus megjelent a halászó tanítványoknak a Tibériás-tengernél (Jn 21,2).

Amit a hagyomány őrzött meg

Bertalan apostol későbbi életéről az Újszövetség már nem közöl részletes adatokat. Ezért az apostol missziós útjának rekonstruálásakor elsősorban későbbi egyházi hagyományokra, apokrif iratokra és egyháztörténeti szerzők beszámolóira támaszkodhatunk.
Ezek a források nem mindenben egyeznek egymással. Egyes hagyományok Indiába, mások a Pártus Birodalomba, illetve Örményországba helyezik Bertalan működését. Ezért az alábbi útvonal nem tekinthető történetileg bizonyított útitervnek. Inkább azt mutatja meg, hogyan őrizte meg az Egyház emlékezete Bertalan apostol missziójának képét.
A kopt, arab, etióp, latin és görög nyelvű változatban fennmaradt Acta Bartholomaei / Passio Bartholomaei (Bertalan apostol cselekedetei és vértanúsága) apokrif irat a legfontosabb forrása annak a hagyománynak, hogy Bertalan apostol Indiába ment. Leírja, hogyan győzte le a helyi bálványokat, miként fordította le Jézus tanítását az indusok nyelvére, és hogyan gyógyította meg a helyi király leányát. Ugyanakkor felmerül a kérdés, miszerint az „India” elnevezés az ókori forrásokban ugyanazt a földrajzi területet jelentette-e, mint napjainkban.
Az Acta Andreae et Bartholomaei (András és Bertalan cselekedetei) ókeresztény apokrif irat arról számol be, hogy Bertalan a Pártus Birodalomban (a mai Irán és Irak területén) hirdette Jézus feltámadásának örömhírét, illetve a „görögök földjére” is küldetést kapott.
Az Acta Bartholomaei et Barnabae (Bertalan és Barnabás cselekedete) keleti apokrif szöveg Bertalan működését a Fekete-tenger környékére, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjére teszi.
Az örmény hagyomány és történetírás Bertalant (Tádé apostollal együtt) az Örmény Apostoli Egyház közvetlen alapítójaként tiszteli. Az örmény krónikák szerint Bertalan a mai Azerbajdzsán és Örményország területén (különösen Albanopolis és Van-tó környékén) alapított keresztény közösségeket.

Az ókeresztény egyháztörténészek (korai egyházatyák) munkáikban megőrizték a szóbeli hagyományokat:

  • Kaiszareiai Euszebiosz: Egyháztörténet (Historia Ecclesiastica, 4. század): Euszebiosz azt írja, hogy amikor a híres keresztény filozófus, Pantainosz a 2. század végén Indiába utazott, ott olyan embereket talált, akik ismerték a keresztény hitet. Ők mutatták meg neki Máté evangéliumának héber nyelvű változatát, amelyet a hagyomány szerint maga Bertalan apostol hagyott ott nekik, amikor azon a földön járt.
  • Szent Jeromos: Kiváló férfiakról (De Viris Illustribus, 4. század): Jeromos megerősíti Euszebiosz adatait. Kijelenti, hogy Bertalan Indiában hirdette Krisztust, és kifejezetten megemlíti a Máté-féle héber evangélium ottani jelenlétét.
  • Szevilai Szent Izidor (6-7. század): Műveiben összefoglalja az apostolok missziós területeit. Nála jelenik meg határozottan az a nyugati hagyomány, hogy Bertalan a missziói útjai végén Örményországban (Lycaoniában és Albanopoliszban) tevékenykedett, és ott szenvedett vértanúhalált.
  • Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (Arany Legenda, 13. század): A középkor legolvasottabb hagiográfiai (szentek életéről szóló) műve rendszerezi Bertalan útvonalát: az apostol először Itáliában, majd Indiában járt, végül Nagy-Örményországba (Armenia Maior) ment. Itt Astyages király parancsára elevenen megnyúzták, majd lefejezték, mert megtérítette a király testvérét, Polemiust.

Az egyházi hagyomány szerint tehát Bertalan (Nátánáel) azon apostolok egyike volt, akik a legtávolabbra vitték Jézus feltámadásának és a megváltásnak az örömhírét. Útja nem csak földrajzi értelemben volt hosszú, hanem kulturális és lelki értelemben is: olyan vidékekre lépett, ahol a zsidó-keresztény világ addig alig volt jelen.

Bertalan apostol missziós útjai

A következő távolságok nem pontosan rekonstruálható útvonalakat jelölnek, hanem a hagyomány által megőrzött missziós területek alapján számított, nagyságrendi becslések. A pontos útvonalakat és megtett távolságokat ma már nem tudjuk meghatározni.

1. Jeruzsálem → Galilea – a kezdetek

Távolság: 120–150 km
Közlekedés: gyalog
Forrás: János 1,45–51; Apostolok Cselekedetei 1

Bertalan Jézus első tanítványai közé tartozott, és a pünkösd utáni időszakban valószínűleg még a helyi közösség építésében vett részt. A kezdeti misszió földrajzi kereteit ezért a Jeruzsálem és Galilea közötti távolság érzékelteti. Ez nem Bertalan egyetlen, dokumentált útját jelenti, hanem azt a nagyságrendet, amelyben az apostolok első küldetései mozoghattak.

2. Jeruzsálem → keleti missziós területek

Távolság: kb. 1 200–1 500 km
Közlekedés: karaván, gyalog, hajó
Forrás: egyházi hagyomány

A hagyomány szerint Bertalan első nagyobb missziós útja Kis-Ázsia felé vezetett. Itt több városban is hirdette az evangéliumot, és helyi közösségeket alapított. Ez az út már kulturális határátlépést is jelentett: a görög–római kultúra területére lépett, ahol a filozófiai gondolkodás és a pogány vallások erős jelenléte komoly kihívást jelenthetett.

3. Kis-Ázsia → Örményország – a „messzi küldetés”

Távolság: kb. 600–800 km
Közlekedés: gyalog, hegyi útvonalakon
Forrás: örmény egyházi hagyomány

Örményország az a vidék, ahol Bertalan szolgálata különösen mély nyomot hagyott. Az örmény hagyomány szerint:

– királyi udvarban is tanított,

– több városban közösségeket alapított,

– az örmény kereszténység egyik „alapító apostolának” tekintik.

A keresztény hit tehát nem csupán egy-egy városban, hanem egy egész nép körében kezdett gyökeret verni.

4. A vértanúság – a küldetés megpecsételése

Helyszín: a hagyomány szerint Albanopolisz, Nagy-Örményország térsége
Forrás: későbbi egyházi hagyomány és hagiográfiai források

Bertalan apostol vértanúhalála a hagyomány szerint különösen kegyetlen volt, de az örmény kereszténység számára a hűség és a kitartás jelképévé vált. A hagyomány által hozzá kapcsolt helyi közösségek tovább éltek, és később az örmény Egyház történetének fontos részévé váltak.

Összegzés
Nem tudjuk pontosan megmondani, hány kilométert tett meg Bertalan. A rendelkezésre álló bibliai, egyháztörténeti és a hagyományban szereplő adatok alapján összesen mintegy 2000–2500 kilométerről lehet szó, de lehet ennél sokkal több vagy akár kevesebb is.
Azt azonban tudjuk, hogy az apostoli küldetés nem néhány biztonságos lépésből állt. A korai keresztények számára Jézus Krisztus feltámadásának és a megváltásnak a hirdetése sokszor hosszú utazást, idegen kultúrákat, veszélyeket és végül akár a vértanúságot is jelentette.
Az apostolok nyomában járni ma nem feltétlenül földrajzi távolságokat jelent. Bertalan története először egy egyszerű kérdéshez vezet vissza: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” A kérdésre adott válasz pedig nem pusztán egy tanítás volt, hanem egy személy felismerése: „Te vagy az Isten Fia.”
A mai ember útjai sokszor csak néhány lépésből állnak: a sarokig, a szomszédig, egy baráthoz, aki megerősítésre vagy reményre vár. Az apostoli küldetés ma azt jelenti, hogy felismerjük Jézust, és elinduljunk oda, ahová küld – akár csak egyetlen ember felé, aki ránk van bízva.
Így válik a mi életünk is az apostolok történetének folytatásává: nem kilométerekben, hanem hűségben, figyelemben és szeretetben.

A temesvári Püspökség sajtóirodája