A Szentlélek kiáradását követően Jézus apostolai hirdetni kezdik „Isten nagy tetteit”. Először csak Jeruzsálemben, „az ég alatt minden népből” összegyűlt „vallásos férfiaknak”, később azonban elindulnak, városról városra járnak. Az Apostolok Cselekedetei beszámol útjaikról, tetteikről, az üldöztetésről és fenyegetettségről, amellyel szembenéztek, a vitákról, amelyeket lefolytattak, de legfőképpen Jézus iránti hűségükről és mély hitükről.
Sorozatunkban bemutatjuk az apostolok „missziós térképét”: a távolságokat, a legfontosabb állomásokat és azokat az utakat, amelyeket gyakran az „apostolok lován”, vagyis gyalogosan tettek meg.
Az apostolok életéről nem minden esetben rendelkezünk azonos súlyú forrásokkal. Van, amit az Újszövetségből ismerünk, mást az ősegyház hagyománya őrzött meg, és vannak olyan részletek, amelyeket történészek rekonstruálnak. A sorozatban minden esetben feltüntetjük, hogy az adott információ milyen forrásból származik.

Máté – aki „mindenét otthagyva követte” Jézust

A Szentírásban, Lukács evangéliumában (5, 28) olvasható ez Léviről, a vámosról, az ő meghívását bemutató történetben. Az, hogy a szóban forgó Lévi megegyezik a Máté evangéliumában szereplő Mátéval, a szövegpárhuzamból derül ki: Márk, Lukács és Máté evangéliuma taglalja, hogy Jézus elmegy a vámasztal mellett, megszólítja a vámos férfit („Kövess engem!”), aki otthagy mindent, majd később lakomát rendez a házában. Mivel ez az elhívási jelenet és a hozzá kapcsolódó kafarnaumi lakoma egyedi és megismételhetetlen fordulópont az evangéliumokban, egyértelmű, hogy a három szerző ugyanarról a személyről beszél. Egyébként a Lévi név a későbbi apostol zsidó származására utal.

Amit a Szentírásból ismerünk

– Márk evangéliuma 2, 14: „Ahogy a vámnál elhaladt, (Jézus) látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: «Kövess engem!» Az felállt és követte”

Máté a galileai Kafarnaumban élt és vámszedőként (adószedőként) dolgozott, ami az akkori zsidó társadalomban bűnös, megvetett és hazaárulónak tartott szakma volt a rómaiak kiszolgálása miatt. Kafarnaum a Galileai-tenger partján feküdt, fontos kereskedelmi útvonalak metszéspontjában, és Heródes Antipász negyedesfejedelem felségterülete volt. A vámhivatal bérlőjeként vagy alkalmazottjaként Máté valószínűleg ismerte a görög és arámi nyelvet, tudott írni, olvasni, számolni, és napi szinten kezelte a pénzt. Mint azt a bevezetőben említettük, Máté egy biztos egzisztenciát adott fel azért, hogy Jézus tanítványa lehessen.

Márk evangéliuma Mátét/Lévit Alfeus fiaként azonosítja. A Szentírás alapján azonban nem dönthető el egyértelműen, hogy Máté (Lévi) és ifjabb Jakab, aki ugyancsak egy Alfeus nevű férfi fia, testvérek voltak-e. A Biblia mindkét apostol esetében megnevezi az apát, de soha nem nevezi őket testvéreknek.

– Lukács evangéliuma, 5,29-32 (Lásd még: Márk 2,15): „Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki (Jézusnak). Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál. A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. «Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?» – kérdezték tanítványaitól. Jézus adott nekik feleletet: «Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.»”

Máté közvetítővé vált. A saját vagyonát és házát használta fel arra, hogy a hozzá hasonlóan megbélyegzett emberek megismerjék Jézust.

– Apostolok Cselekedetei 1,13-14: „Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (Lásd még: Máté 10, 2-4, Márk 3, 16-19).

Ez az utolsó konkrét említés Mátéról a Szentírásban, a Jézus mennybemenetele utáni időszakban. Ott volt a jeruzsálemi emeleti teremben a többi apostollal és Máriával, ahol együtt imádkoztak a Szentlélek pünkösdi kiáradására várva. Az Újszövetség könyvei semmit sem közölnek a későbbi sorsáról, utazásairól vagy haláláról. Az apostolok névsorában Máté a 7. vagy a 8. helyen szerepel.

Amit a hagyomány őrzött meg

Máté és a neki tulajdonított evangélium – Korai egyházi források és Papiasz tanúsága
A szerzőség legkorábbi és legfontosabb külső bizonyítéka Hierapoliszi Papiasz püspöktől származik (Kr. u. 130 körül), aki azt írta, hogy „Máté héber nyelven (arámul) állította össze Jézus szavait (logia), és ki-ki úgy fordította (értelmezte) azokat, ahogy tudta”. Ezt a hagyományt a későbbi egyházatyák – köztük Szent Iréneusz, Alexandriai Kelemen és Órigenész – is megerősítették, teljesen magától értetődőnek véve, hogy az első evangélium Máté apostol műve.
A szöveg belső elemzése során a kutatók számos olyan sajátosságot találtak, amelyek egykori vámszedői és könyvelői végzettségre utalnak. Például

  • Pontos pénzügyi szókincs: Az evangélium sokkal pontosabban és részletesebben használja a pénzérmék megnevezéseit (pl. drachma, sztatér, tálentom), mint a többi evangélista.
  • Rendszerezettség: A könyv rendkívül logikus, jól strukturált, mintha egy precíz nyilvántartás lenne; a történeteket és Jézus tanításait 5-6 nagy tematikus blokkba (például a Hegyi beszéd) rendezi.

A Máté-evangélium apostolnévsorában kifejezetten szerepel a szerény „Máté, a vámszedő” megjelölés (Mt 10,3), míg a többi evangélium elhagyja ezt a megbélyegző foglalkozást. A hagyomány szerint ezt a finomítást és önreflexiót csak maga a szerző tette meg.
A Máténak tulajdonított evangélium továbbá erősen zsidó-keresztény jellegű, és igyekszik bizonyítani, hogy Jézus a próféciák által megígért Messiás. Palesztinai zsidóként és adószedőként Máté ismerhette az ószövetségi írásokat és a helyi zsidó szokásokat.
Ugyanakkor mindezek nem támasztják alá bizonyíthatóan, hogy Máté lenne a neki tulajdonított evangélium szerzője. A modern bibliakutatók egy része vitatja a közvetlen apostoli szerzőséget, mivel a szöveg kiváló görög nyelven íródott, és nagymértékben támaszkodik Márk evangéliumára. Sokan úgy vélik, hogy az evangélium egy olyan zsidó-keresztény közösségben nyerte el végső formáját (Kr. u. 80 körül), amely a Máté apostol által hátrahagyott eredeti arám nyelvű jegyzeteket és szóbeli hagyományt használta alapul.

Máté apostol missziós útjai

  1. Jézus földi életében Máté, a többi apostolhoz hasonlóan, feltehetően ugyanazokat az utakat járta be, mint a Mester. Pünkösd után is egy ideig valószínűleg saját honfitársainak, a helyi zsidóságnak hirdette az üdvösség örömhírét.

Jeruzsálem → Galilea – a kezdetek

Távolság: 120–150 km

Közlekedés: gyalog

Forrás: Máté 10,3; Márk evangéliuma 3,18, Apostolok cselekedetei 1,13

Ez nem dokumentált utakat jelent, hanem azt a nagyságrendet, amit az apostolok megtehettek.

  1. Az ókori egyháztörténeti hagyomány többnyire megegyezik abban, hogy Máté fő missziós területe Etiópia volt. Fontos megjegyzés: A történészek szerint ez az „Etiópia” nem feltétlenül a mai afrikai országot jelentette, hanem feltehetően a mai Közel-Kelet területeit, vagy egyes hagyományok szerint az afrikai Núbiát (Szudán/Egyiptom).

– Szókratész Szkolasztikosz (kb. 380–439) a korai kereszténység egyik legfontosabb egyháztörténésze. Fő művében, az Egyháztörténet (Historia Ecclesiastica) I. könyvének 19. fejezetében kifejezetten leírja: „Amikor az apostolok sorsvetéssel szétoszlottak a nemzetek közé, Tamás a parthusok apostolságát kapta, Máténak Etiópia jutott osztályrészül, Bertalan pedig Indianak azon részét kapta, amely szomszédos azzal a területtel…”

– Aquileiai Rufinus (kb. 345–410) szerzetes és történetíró. Egyháztörténet című munkájában szintén rögzíti az apostoli területek felosztását, ahol Mátét egyértelműen Etiópiához rendeli.

– Milánói Szent Ambrus (kb. 340–397) egyházatya, a nyugati egyház egyik legbefolyásosabb püspöke írásaiban szintén megerősíti azt a hagyományt, hogy a tizenkét apostol missziós területeinek kiosztásakor Máté feladata Etiópia evangelizálása volt.

– Apokrif iratok: „Máté cselekedetei és vértanúsága”. Bár az apokrif (nem kanonizált) iratokat a történészek óvatosan kezelik, ezek jól mutatják, milyen történetek éltek a köztudatban a Kr. u. 2–4. században. Az Acta et Martyrium Matthaei című ókori szöveg részletesen elmeséli Máté etiópiai utazását, köztük a fiktív Naddaber (vagy Mirmena) városában végzett munkáját, harcát a helyi varázslókkal, és a királyi család megtérítését.

Az etiópiai misszióhoz kapcsolódik Máté apostol leghíresebb csodája és mártíromsága is. A legenda szerint Szent Máté a távoli pogány földön feltámasztotta az etióp király elhunyt leányát, Iphigéniát, aminek hatására a királyi család és az egész tartomány kereszténnyé lett. Később azonban az új, pogány uralkodó haragját vonta magára, mert megvédte a keresztény hitre tért szüzeket. Máté apostolt végül kb. Kr. u. 60-ban (más források szerint 74-ben) hit megtagadása miatt halálra kínozták és vértanúhalált halt. Ereklyéit a hagyomány szerint később Itáliába szállították, és a mai napig az olaszországi Salerno katedrálisában őrzik.
Mivel az ókori görög és római geográfusok (és nyomukban a fenti egyházatyák) az „Aethiopia” kifejezést földrajzilag rendkívül tág értelemben használták, Máté apostol további missziós útjai kellő bizonyossággal nem rekonstruálhatók.

Összegzés
Máté apostol életéről, különösen a Jézus mennybemenetele utáni évekről, kevés biztos történeti adat maradt fenn. Nem tudjuk pontosan, merre hirdette az evangéliumot, és azt sem, hol és milyen körülmények között fejezte be földi életét. Egyetlen döntéséről azonban egyértelműen beszámol a Szentírás: amikor Jézus megszólította, felállt, otthagyta addigi életét, és követte őt.
De mit jelenthet ma Jézusnak ez a feltétel nélküli követése? A legtöbb ember számára nem azt, hogy elhagyja családját, munkahelyét vagy lemond minden vagyonáról. Sokkal inkább azt, hogy képes-e felülvizsgálni saját életét, megszokásait, ragaszkodásait és döntéseit az evangélium fényében. Hogy tud-e lemondani valamiről, ami fontos számára, ha az akadályozza abban, hogy közelebb kerüljön Istenhez vagy embertársaihoz. Hogy képes-e kilépni a megszokott biztonságból, amikor a lelkiismerete más útra hívja.
Máté története közel kétezer év távlatából is ugyanazt a kérdést teszi fel: van-e az életünkben valami, amit nehezen tudnánk elengedni, ha Jézus követése ezt kívánná tőlünk?

 A temesvári Püspökség sajtóirodája