A temesvári Szent György‑székesegyházban február 8‑án, vasárnap, a délután 6 órakor bemutatott ifjúsági szentmise keretében Pál József Csaba megyés püspök akolitussá avatta az aninai származású Mario Karnel gyakorlati évét töltő teológushallgatót. A szentmisét a Harmonia Christi ifjúsági kórus tette ünnepélyesebbé Iustin Călin zenetanár vezetésével, az olvasmányokat és az egyetemes könyörgést pedig a temesvár‑belvárosi plébánia fiataljai olvasták.
Bevezetőjében Pál József Csaba megyés püspök üdvözölte a jelenlévőket, a szeminarista Mario Karnelt, családját és rokonait, és így fogalmazott: – Ezen a szentmisén Isten kegyelmét kérjük mindannyiunk hivatására, különösen Mario számára. Szeretettel üdvözlöm Szabó Tibor aninai plébánost, az általános helynök atyát, aki a temesvár-belvárosi plébánia fiataljaival érkezett, Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébánost, valamint Piry Radulov atyát Vingáról. Mindannyian azért imádkozunk, hogy teljes mértékben megéljük Istentől kapott hivatásunkat. A szentmisén koncelebrált Kocsik Zoltán atya, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója is.
„Lépjen elő, akit az akolitusi szolgálatra készülnek felavatni: Karnel Mario Cristian” – mondotta a szertartás kezdetén Johann Dirschl általános helynök, amelyre a jelölt így felelt: „Jelen.”
Ezt követően az egyházmegye főpásztora hangsúlyozta az akolitusok kötelességeit és küldetését: – Szeretett testvérem, akit az akolitusi szolgálatra választottak, különleges szerepet fogsz betölteni az Egyház szolgálatában, ami az Eucharisztiában teljesedik ki, amely által Isten népe megerősödik és növekszik. Küldetésed lesz segíteni a papokat és a diakónusokat feladatuk teljesítésében. Rendkívüli szolgálattevőként kiszolgáltathatod a Szentáldozást a híveknek, sőt a betegeknek is. Mivel különleges módon választottak erre a szolgálatra, ügyelj arra, hogy a Szentmise áldozatát még mélyebben éld meg.
Ezeket a buzdító szavakat követően a jelölt letérdelt a megyés püspök előtt, és átvette tőle a konszekrációra előkészített ostyát tartalmazó pyxist, szolgálatának jeléül az Egyházban. Az áldoztató edényt a megyés püspök e szavak kísértében nyújtotta át: „Vedd át a kenyeret tartalmazó edényt az Eucharisztia ünnepléséhez, és élj úgy, hogy méltón szolgálhass az Úr asztalánál és az Egyházban!”
A jelölthöz és a hívekhez intézett homíliájában a megyés püspök így fogalmazott: – Gondolják végig egy pillanatra, hogy Önök általában bíznak‑e az emberekben. Gondolják végig azt is, hogy valaki valaha bízott‑e Önökben. És ha igen, mit éreztek akkor. Azt hiszem, erőt éreztek a folytatáshoz. Most pedig azt látjuk, hogy Jézus bízik bennünk. Jézus Krisztus, a mi Istenünk azt mondja: „Ti vagytok a föld sója… ti vagytok a világ világossága.” Ő valóban bízik bennünk. Jó tudatosítani ezt, vagyis azt, ahogyan Isten tekint ránk. Sokat beszélünk a pozitív energiáról. A mi pozitív energiánk az, hogy hiszünk Isten szeretetében.
A szentmise végén Mario Karnel teológushallgató tanúságot tett arról az útról, amely a papi hivatás elfogadásához vezette, és amelynek első lépése az volt, hogy ministrálni kezdett az aninai helyi templomban: – Ha Isten hív bennünket, követnünk kell Őt. Most már megértem, megérthetjük és láthatjuk, milyen szépen működik Isten, hogyan tudja megváltoztatni egy ember életét. Isten elülteti a hivatás magját, ami lassan növekszik és fejlődik, sokszor anélkül, hogy észrevennénk. Számomra nagyon sokat jelentett a hit, a családban kapott nevelés, az, hogy ministráltam, valamint a plébános példája – emberek, akik bátorítottak és támogattak ezen az úton. De ezek közül a legfontosabb az, hogy hittem a Jóistenben: ha Te hívsz, Uram, én itt vagyok!
Az akolitusavatás szertartása rámutatott a hivatás és a szolgálat fontosságára az Egyház életében, és egyben jelentős mérföldkövet jelentett Mario Karnel teológushallgató képzésének útján, aki felelősségteljes és szolgáló lelkülettel folytatja felkészülését.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája