Egy régi fekete-fehér fotón a templomi oltárnál álló fiatal pap az Eucharisztia liturgiája keretében magasra emeli a kelyhet. A kép a boksánbányai templomban készült 1966-ban Ebenspanger Ferenc újmisés pap primíciáján, éppen hatvan évvel ezelőtt. Pappá szentelésének 60. évfordulóján, április 17-én, pénteken Ebenspanger Ferenc immár nyugalmazott plébános a temesvári Szent György székesegyházban délután 4 órai kezdettel mutatta be gyémántmiséjét. Koncelebrált Pál József Csaba megyés püspök, Johann Dirschl általános helynök, Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, Reinholdt Lovasz németországi ny. plébános, valamint egyházmegyés papok népes csoportja.
Bevezetőjében a főpásztor üdvözölte az oltártestvéreket és a híveket, akik Tornyáról, Boksánbányáról, Dognácskáról, Gátaljáról, valamint Magyarországról érkeztek, ezt követően pedig köszöntötte a gyémántmisés plébánost. – A papi hivatás útja nem mentes a nehézségekből, főleg most, idős korban, amikor minden felajánlott kereszt kegyelemmé válik, tisztít, erősít és lelki békét hoz. A hűségben megélt évek tanúsítják, hogy ahol az ember odaadja önmagát Istennek, ott Ő megsokszorozza a gyümölcsöket csendben, kitartóan, szeretetben. Kedves jubiláló Paptestvérem, számomra nagy megtiszteltetés, hogy veled együtt mutathatjuk be a hálaadó szentmisét székesegyházunkban. Most, amikor hálatelt szívvel megköszönöd az Úrnak hivatásodat és az elmúlt hatvan év papi szolgálatának kegyelmét, a veled együtt ünneplő papok és hívek, az egész Egyházmegye együtt ad hálát veled és megköszöni hűséges és őszinte szolgálatodat a hívek, a fiatalok és idősek, a betegek és szenvedők iránt tanúsított gondoskodást és törődést – fogalmazott a megyés püspök.
A mozgásában immár korlátozott, és gyémántmiséjét is kerekesszékben bemutató idős lelkipásztort segítő figyelemmel vette körül az oltárnál Király Árpád főesperes, arad-ségai plébános, Nikola Lauš püspöki irodaigazgató és Czank Gábor gyomaendrődi plébános, aki magyar és román nyelven mondott szentbeszédében megannyi személyes emléket is megosztott a jelenlévőkkel. – Több szempontból is megható számomra ez az ünnep. Leginkább azért, mert annak a papnak a gyémántmiséjén szólhatok néhány szót, aki 46 évvel ezelőtt a tornyai plébánia templomban megkeresztelt. Jelen van az a pap is, aki a bérmálás szentségére annak idején felkészített. Továbbá itt lehetek abban a templomban, ahol gimnazista koromban talán a második vagy harmadik padban ültem éveken keresztül. Ferenc atya életútja 1943-ban kezdődött Végvár településen, ahol nagyon buzgó, vallásos családban született, és vallásos, buzgó közösségben nőtt fel, hiszen Végváron úgy a katolikus, mint a többségben levő református gyülekezet ilyen volt. A helyi iskolák elvégzése után a gyulafehérvári Kántoriskola, majd a papi szeminárium következett, amelynek elvégzése után 1966-ban, éppen ezen a napon, április 17-én, Tiszteletreméltó Márton Áron erdélyi püspök szentelte őt pappá. Akkor a mottója, a Magnificat kezdősora volt: „Magasztalja lelkem az Urat”. És tulajdonképpen, ha megnézzük Ferenc atya életét, akkor ez a hat évtized erről, vagyis Isten magasztalásáról szólt – mondotta a szónok, aki a továbbiakban kiemelte Ebenspanger Ferenc ny. plébános Mária-tiszteletét, lelkiismeretes felkészülését a szentmisékre, végül pedig az időskori betegség és megpróbáltatások imádságos, derűs lélekkel való elviselését. – Ezt a keresztet Ferenc atya minden nap fölveszi, csakúgy, mint ahogy minden nap kézbe veszi ma is a breviáriumot, a rózsafüzért, és dicsőíti Istent – jegyezte meg Czank Gábor plébános.
Végezetül a gyémántmisén Ebenspanger Ferenc ny. plébános kért szót, hogy megköszönje az iránta megnyilvánuló figyelmet: – Hálásan megköszönöm, hogy eljöttek erre a szentmisére, amikor a hatvanéves papságomért hálát adtam a Mindenható Istennek. Kérem, hogy a jövőben is gondoljanak rám, imádkozzanak értem. A Jóisten áldása kísérjen mindnyájunkat.
A szentmisét követően gyűltek a virágcsokrok meg a jókívánságok, a jelenlévők közül ki örömmel, ki meghatottan szorított kezet az ünnepelttel, akinek mindenkihez volt kedves szava, üzenete.
Az ünneplés a temesvári Püspökség udvarán agapéval zárult. A gyémántmise öröme megerősítette: ahol egy pap hűséggel szolgál, ott Isten áldása a közösség életében is megmutatkozik.

A temesvári Püspökség sajtóirodája