A Nákó-kastélyban: egy dalest, két könyvbemutató és 355 kötet olyan szerzőktől, akiknek életútja valamilyen módon Nagyőszentszentmiklóshoz kötődik

Írta: Werner Kremm

Hétfő este – a „Nagyszentmiklósi Napok” záróakkordjaként – olyan eseményre került sor, amelyet ritkán társítanánk egy kisvároshoz. Ez volt a második olyan pillanat, amely meglepte a közönséget: az első pénteken történt, amikor a város immár több mint 25 éves Bartók-rendezvényeinek történetében először vokális zenei esttel nyitották meg a programsorozatot. Az est egyben a „Pro Bartók” Egyesület által szervezett 71. emlékkoncert volt – tudtuk meg a kezdeményezőtől és az egyesület vezetőjétől, Sándor Tamás gyógyszerésztől.

A „Pro Bartók” Egyesület és annak zenei vezetője, Dr. Kerek Ferenc zongoraművész és szegedi főiskolai tanár meghívására különleges vendégek érkeztek Nagyszentmiklósra: bemutatkozott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), élén Dr. Richly Gábor főtitkárral. Az esten felléptek a 2024-es Simándy József Nemzetközi Énekverseny díjazottjai – olyan operaénekesek, mint Szilágyi Szilvia, Endrész Ferenc és Pete Ádám Dávid, akik már Európa-szerte keresett előadóművészek. A negyedik díjazott, Bodolai Péter, sajnos betegség miatt az utolsó pillanatban lemondta a fellépést. A programot színesítette a BBC Walesi Nemzeti Énekkar kedvelt szólistája, Elisabeth Sillo, aki egyben az est eredeti és lendületes moderátoraként is szerepelt. Jelen volt továbbá Temesi Mária (szoprán), a rangos Simándy József Nemzetközi Énekverseny zsűrijének elnöke is, aki szakmai tekintélyével emelte az esemény fényét.
Az egyetlen, ami nem volt tökéletes ezen a kivételes koncerten, az a Nákó-kastély terme volt – nem volt kellően tágas ahhoz, hogy a hangok erejével összhangban legyen. A terem azonban zsúfolásig megtelt, és a közönség – melynek több mint fele kifejezetten erre az alkalomra érkezett Magyarországról – lelkesen jutalmazta a fellépő művészeket a jellegzetesen magyar ritmikus vastapssal. Még a zongorakíséretet is két kivételes művész biztosította a mindössze hat kilométerre fekvő szomszédos országból: Vékely Marianna, Bartók- és Pásztori-díjas művésznő, valamint Dr. Kerek Ferenc, aki Weiner- és Liszt-díjjal is büszkélkedhet.
Meglepően zsúfolt volt ugyanez a terem a város ünnepének záróeseményén is – a 110 kihelyezett szék mellett számos későn érkező két órán keresztül állva követte a programot. A szervezők közül senki sem számított arra, hogy két könyvbemutató és egy első alkalommal megrendezett könyvkiállítás alkalmával mintegy 120–130 érdeklődő gyűlik össze.
Bemutatásra kerültek Cristina Pichler (született Moț) első verseskötetei, aki az 1990-es években idősgondozóként költözött Ausztriába, és ma osztrák férjével – valamint fiukkal és lányukkal – Stájerországban, Graz közelében él. Több mint 200 verse, amelyeket a klasszikus román költészeti hagyomány formált, a „Povestea unei frunze” és a „Suflet călător” című kötetekben jelent meg a jászvásári PIM Kiadónál, 2025-ben. A könyveket Ana Kremm mutatta be. Cristina Pichler, aki kitelepülése előtt Nagyszentmiklóson egy (ma már nem létező) harisnyagyárban dolgozott, számos egykori munkatársát és rokonát köszönthette a teremben – köztük valószínűleg olyanokat is, akik életükben először vettek részt könyvbemutatón. Ráadásul négy, a nagyszentmiklósi otthona környékén élő gyermeket is felkészített arra, hogy néhány versét előadják. A közeli ismerősök és a gyermekek jelenléte bensőséges légkört teremtett.
A rendezvény súlypontjai közé tartozott a könyvkiállítás, amely olyan szerzők műveit mutatta be, akik valamilyen módon Nagyszentmiklóshoz kötődnek, valamint a Soica házaspárnak – Dr. Sergiu és Dr. Romina – a Bărăgani-deportálásról szóló kötetét, „Neuitata zi de 18 iunie 1951” („Az elfelejthetetlen 1951. június 18-i nap”) címmel. A cím egy idézet a 14 éves Emilia („Milly”) Munteanu naplójából, akit ezen a napon hurcoltak el. A napló éveken át a német közösségben lévő családi ház padlásán rejtőzött, mígnem unokája – a nagyszentmiklósi polgármesteri hivatal kulturális érdeklődésű munkatársa – engedélyt adott a közzétételére. A könyv átfogó képet nyújt a kommunista Románia második nagy deportálási hullámának társadalmi-politikai hátteréről (az első a Szovjetunióba történt elhurcolás volt), amely 1951 és 1956 között több mint 40 000 embert érintett 202 településről, a román–jugoszláv határ mentén húzódó, mintegy 25 km széles sávban. A kötet számos dokumentumot közöl fakszimile formában a deportálások menetéről, valamint az állami (és magán) vagyonelkobzásokról. Külön értéket képvisel Milly Munteanu meglepően érett stílusban írt naplója, amelyet 14 és 19 éves kora között vezetett, valamint egy hosszú interjú a ma 88 éves Aristia Grozával – ő 14 évesen szintén deportált volt, és ma Nagyszentmiklós polgármesterének édesanyja.
A könyvek összegyűjtésének és kiállításának ötlete – olyan szerzők műveiből, akik Nagyszentmiklóshoz kötődnek, itt születtek, itt élnek (a teremben tíz ilyen szerző is jelen volt), itt jártak iskolába, vagy épp a városról írtak – Dr. Sergiu Soica-tól, a művelődési ház igazgatójától származik. Dr. Soica teológus végzettségű, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum alumnusa, családja pedig Nagykomlós–Lunga településről származik. A kezdeményezéshez rövid időn belül csatlakozott a nagyszentmiklósi Német Demokrata Fórum (Dietlinde Huhn, valamint e beszámoló szerzője), a Temesvári Római Katolikus Püspökség – az egyházmegyei levéltár és múzeum képviseletében, illetve Dr. Claudiu Călin levéltáros személyében –, valamint több felekezet és kisebbségi közösség képviselője (akik ugyan meglehetősen visszafogottan reagáltak Dr. Soica felhívására). Mindezek eredményeként rövid idő alatt egy figyelemre méltó könyvkiállítás jött létre. A tárlat egy héten át még megtekinthető, többek között Martin Roos nyugalmazott püspök műveivel – egy egész asztalt betöltő elegáns és tartalmas kötetekkel, amelyek még sok munkát adnak a jövő kutatóinak és fordítóinak. A Roos család gyökerei Nagyszentmiklóshoz vezetnek. A Temesvári Püspökség egy különleges dokumentumot is rendelkezésre bocsátott: Révai Miklós egykori piarista szerzetes és a magyar nyelvtan megalkotójának kéziratát, aki szintén Nagyszentmiklós szülötte. A kiállításon látható az általa összeállított, kalligrafikusan szerkesztett lista a csanádi egyházmegye püspökeiről, egészen a 19. század elejéig – ez az anyag szolgált alapul a róla elnevezett „Révai-lexikon” számára is.
A kiállításon számos olyan könyv is megtekinthető, amelyek szerzői Nagyszentmiklóson jártak iskolába, és itt formálódtak közösséggé – az ún. „Bánsági Akciócsoport” tagjai: Richard Wagner, William Totok, Johann Lippet, Werner Kremm és Anton Sterbling. Szerepelnek továbbá iskolatársaik művei is, mint például Marianne Marki germanista, valamint az életüket meghatározó német nyelv tanáruk és osztályfőnökük, Dorothea Götz. Helyet kaptak a Hehn nővérek – Annemarie (Podlipny-) Hehn és Ilse Hehn – könyvei is, akiknek édesapja fotósként szinte minden, 1950 és 1975 között Nagyszentmiklóson született évfolyamot megörökített. Természetesen láthatók Lothar Blickling és Hans Haas alaposan dokumentált helytörténeti tanulmányai is, amelyek Peter-Dietmar Leber, a Bánsági Svábok Szövetségének országos elnöke szerkesztői kézjegyét viselik. Sigrid Kuhn fordításai és a Perjámosról készült kétnyelvű krónika szintén része a tárlatnak.
Aki elég türelmes a lapozgatáshoz, olyan szerzők műveit is felfedezheti, mint a jövőkutató Ion Hobana, a jobboldali populista Gheorghe Funar (Kolozsvár egykori polgármestere), a temesvári Renașterea Bănățeana volt főszerkesztője, Teodor Bulza, valamint szerb, bolgár, magyar szerzők könyveit – és még sok más érdekességet.
A hétfő esti rendezvényen elhangzott javaslat – miszerint az összes elérhető, kiállított könyvet (és esetleg a későbbiekben bővülő anyagot is) érdemes lenne egy könyvkatalógusban összefoglalni – azonnal támogatásra talált a város polgármesterénél, Dănuț Grozánál, aki a rendezvény kezdetétől a végéig jelen volt. A polgármester pragmatikusan rákérdezett a költségekre, és jelezte: a város vállalná a katalógus azonnali nyomtatását, időszakos frissítését, és ajándékként való felhasználását. Hiszen – mint mondta – Nagyszentmiklós a rendszerváltás óta nemcsak gazdasági értelemben vált jelentős központtá, hanem – amit ez a kiállítás is fényesen bizonyít – szellemi és kulturális téren is sokkal többet kínál, mint azt általában feltételezni szokták a városról.

Megjelent az Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien című lapban, 33. évfolyam / 8139. szám, Bukarest, 2025. szeptember 11., csütörtök, 7. oldal. Szerkesztette a Gerhardus.ro számára: Dr. Claudiu Călin