1. lectio
Lk 4,1-13
Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.
Magyarázat:
Izrael népéhez hasonlóan, amely negyven éven át vándorolt a pusztában, Jézus negyven napig böjtölt a pusztában. Az említett kísértések jelképes kapcsolatban állnak azokkal a kísértésekkel, amelyekkel a népnek kellett szembenéznie. A néppel ellentétben Jézus legyőzi a kísértéseket. Sokszor olvasható, hogy a nép zúgolódott az éhség és a szomjúság miatt. Jézus viszonylagossá teszi a testi élvezetek kielégítésének fontosságát. A Sinai-hegynél Izrael népe aranyborjút készített, és Istenként tisztelte. Jézus elutasította minden egyéb imádását, egyedül az igaz Istent dicsőítette. Az ígéret földjéhez közeledve Izrael népe félt az ott lakó népek erejétől. Jézus viszont Jeruzsálemben, Isten szent városában nem akar természetfeletti védelmet, hanem mindenben aláveti magát Isten akaratának.
2. meditatio
- Mennyire okoznak függőséget azok az ételek, amelyeket kívánok? Rosszkedvem lesz, ha nincs részem az általam óhajtott testi élvezetekben?
- Mennyire bálványozom a vagyont és a földi dicsőséget? Egy előkelő pozícióért hajlandó lennék tisztességtelen dolgokat is megtenni?
- Vágyom megmutatni a hatalmamat vagy a kiválóságomat, hogy körülöttem mindenki ámuljon a képességeimen? Tettem valaha veszélyes és haszontalan dolgokat csak azért, hogy megmutassam a bátorságomat?
3. oratio
Istenünk, megtestesülése révén a Fiad ugyanúgy ki volt téve a kísértésnek, mint minden ember. Mindannyian hajlamosak vagyunk törekedni a testi élvezetek kielégítésére, a gazdagságra és hatalomra. Ezek a dolgok önmagukban nem rosszak, de kísértésekké válnak, ha nem Tőled kapott ajándékként és feladatként értelmezzük őket, hanem kiérdemelt jutalomként – mások rovására szerzett örömként. Végezetül ez a fajta „önkiszolgálás” annak a meggyőződésnek a hiányából, fakad, hogy Te tényleg a javunkat, a boldogságunkat akarod. Jézus számára talán nagyobb lehetett az a kísértés, hogy a Veled, az Atyával való egyedülálló kapcsolatát személyes hasznára fordítsa. De lemondott hatalmának ragyogó megnyilvánulásáról, mert olyan barátokat akart és akar, akik az Ő példája szerint élnek szabadságban és szeretetből, nem látványos csodáktól lenyűgözve. Itt vagyok. Fogadj be közéjük tehetségemmel és gyengeségeimmel együtt. Ámen.
4. contemplatio
Elmélkedj azon, hogy végül kit, mit szolgálsz a tetteiddel: a büszkeségedet, a családodat, a népedet, a természet törvényeit vagy Istent, ahogyan Megváltónk, Jézus Krisztus tanított minket.
5. actio
A nagyböjt elején mondj le egy olyan élvezetről, amihez hozzá vagy szokva, és figyed meg őszintén, milyen nehéz e nélkül nyugodtnak és jókedvűnek maradni.
Lectio Divina a temesvár-erzsébetvárosi szalvatoriánus kolostorból
