Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Páduai Szent Antal a katolikus egyház egyik legismertebb és legkedveltebb szentje. Szobra, amely a Szentet egyik kezében liliommal, karján a kis Jézussal ábrázolja, megtalálható a temesvári egyházmegye minden római katolikus templomában. A talapzat mellett pedig gyakran látni a rászorulóknak felajánlott kenyeret. De nemcsak a Szent Antal kenyere az a szép szokás, amely az 1232-ben szentté avatott ferences szerzetes tiszteletéhez kapcsolódik, hanem a liliomszentelés hagyománya is, amely Szent Antal kedvenc virága és az Istennek felajánlott tiszta élet jelképe, valamint a gyermekek megáldása, emlékeztetve arra, hogy Szent Antal mindig különös gondot fordított a kicsinyekre.
A temesvár-gyárvárosi Millenniumi templomban június 13-án, pénteken 18.00 órakor a Szent Antal tiszteletére bemutatott szentmise. Daniel Dumitru helyi plébános meghívására a szentmise főcelebránsa Nikola Lauš püspöki irodaigazgató volt. A szentmisén koncelebrált Váncsa Csaba helyi segédlelkész.
A liturgia zenei szolgálatát Dumitresc Emil kántor és a helyi templomi énekkar végezte.

– Igaz, hogy Szent Antal népszerűsége leggyakrabban a közbenjárására megtörtént csodákhoz kapcsolódik, legyen szó elveszett tárgyak megtalálásáról, álláskeresésről, sikeres vizsgákról vagy sok más olyan helyzetről, amelyben megtapasztalhattuk Szent Antal segítségét. De ha Istennek e szolgáját csak a csodák miatt tiszteltjük, amiket Isten általa tett, akkor mindent leegyszerűsítünk a vágyainkra, amelyek gyakran önzőek, és az imáinkból származó „előnyökre”. Ha csak azért folyamodunk a szentekhez, hogy kéréseinket teljesítsék, milyen keresztények vagyunk? Csak önző keresztények? Olyan hívek, akik feltételeket támasztanak a Mennyei Atyával és az ő szolgáival szemben? Pedig sokkal többre vagyunk hivatottak. Engedjük, hogy Szent Antal arra ösztönözzön bennünket, hogy mindenben a Mindenható Atya akaratát keressük; tanuljuk meg ettől a nagy szenttől, hogyan haladjunk előre az életben reménnyel és hittel – mondotta magyar és román nyelvű szentbeszédében Nikola atya, majd egy imával zárta homíliáját: ,, Szent Antal, Isten ékes virága, te, aki szeretettel és erővel hirdetted Isten Igéjét, jöjj el az én szívembe és elmémbe is az igazság fényével. Amikor kétségek között bolyongok, légy vezérlő csillagom. Amikor elfáradok, nyújtsd ki szelíden kezedet. Amikor nehéz a lelkem, hozz nekem mennyei vigaszt. Imádkozzunk, hogy ajándékainkat mások szolgálatára használjuk, hogy bátran kövessük Isten hívását, és hogy reményt és világosságot vigyünk a keresőknek. Példád ösztönözzön minket arra, hogy együttérzéssel, tisztánlátással és hittel éljünk. Szent Antal, imádkozz értem, a családomért és minden emberért. A te közbenjárásod által mindannyian érjük el az örök boldogságot a mennyek országában. Ámen!
A szentmise idejére az oltárra helyezték a Páduai Szent Antal ereklyéit tartalmazó ereklyetartót, amely előtt a hívek a liturgia végén imádkozhattak.
Végezetül Nikola Lauš atya szenteltvízzel meghintette az oltár mellé helyezett, valamint a hívek által hozott liliomokat, majd megáldotta az oltár előtt félkörben felsorakozott gyermekeket.

A temesvári Püspökség sajtóirodája