Az idén olyan személyeket szeretnénk bemutatni, akik több éve dolgoznak az Egyház keretén belül, lelkesen végzik mindennapi feladatukat és élik meg hitüket, megpróbálva helytállni a rohanó világban.

Beszélgetésünk elején kérem szíveskedjék röviden bemutatkozni.
Nevem Marianne Hellstern, 1976-ban születtem és 1992 óta a Szentannai plébánia titkára és kántora vagyok.

Hogyan került kapcsolatba a templommal és mi az Ön feladata az egyházközség keretén belül?
Munkám kezdetekor, 1992- ben alig 16 éves voltam. Az akkori kántor, aki egyben barátnőm is volt, kivándorolt németországba, így megüresedett az ő helye.

Hol tanult meg az orgonán játszani? Ez gyermekkori álma volt?
A komlósi kántor tanított meg orgonán játszani, így néhány éneket már ismertem. Amikor a megüresedett kántor-állás miatt a plébániára mentem és érdeklődtem, hogy elfogadnak-e, Heim plébános megkérdezte, tudok-e játszani az orgonán és énekelni—azt válaszoltam, hogy amit még nem tudok, azt megtanulom…Nem volt egyszerű: sokat gyakoroltam otthon a harmóniumon, énekeket tanultam az egész liturgikus évre, kántorképzéseken vettem részt Temesváron és Radnán. Abban az időben még volt néhány idős kórustag, akik tudták, mikor, milyen ünnepnapokon melyik énekeket kell énekelni. Az idősotthonban meglátogattam egy nénit, akitől megtanultam a Fábián és Sebestyén-éneket, majd otthon kottára írtam. Mondhatom: gyermekkori álmom valóra vált azzal, hogy kántor lettem.

Ön azt mondta, hogy a plébánián egyfajta mindenes: kántor, titkár, szervező,munkálat-felügyelő. Nem sok mindez egyszerre?
Gyermekként gyakran játszottunk pap-kántor-ministránsot. Természetesen én mindig kántor voltam. Kis zongorámon „vertem” a billentyűket, közben énekeltem. Akkor még nem is gondoltam, hogy ez egykor a hivatásom lesz.
1992-ben, miután alkalmaztak, kántorként és plébániai titkárnőként kellett tevékenykednem. Ma, úgymond „mindenes” vagyok. Nem könnyű a munkát tökéletesen elvégezni, mindenki kedvében járni, hisz nálunk is vannak irígy és rosszindulató emberek. Évek óta ellátom az egész Szentannai plébániát- beleértve a templomot, a plébánia épületét és a komlósi temetőt. Mindig akad valahol valamilyen tennivaló.
Évek óta egyfajta „Historia Domus”-t vezetek, a plébánián történt eseményeket, építkezéseket fényképekkel is dokumentálom. Lapozgatása közben vissza-visszatérek a múltba, összehasonlítom milyen változások történtek az évek során egyházközségünkben.

Hogyan sikerült kezelnie a templomtető kiterjedt felújítási munkáit? Milyen egyéb munkálatok vannak folyamatban, beleértve a templomgondozást, a komlósi plébániát?Legmerészebb álmom volt, hogy Szentannai templomunk 150. születésnapjára  a tetőzetet kicseréljük. Gondolni sem mertem arra, hogy valakinek elmondjam, hisz mindenki kinevetett volna… Templomunk a temesvári egyházmegye legnagyobbjai közé tartozik. Tehát érthető, hogy az építkezési költségek is hatalmasok lettek volna. A Jóisten úgy akarta, hogy 2015-ben megismerjem Herbert Hellstern miniszter urat, aki Gall miniszter delegációjának tagjaként részt vett a Szentannai templom búcsúján. A névrokonság miatt kicsit „tanulmányoztuk”, ki honnan származik, s örömmel tapasztaltuk, hogy őseink ugyanabból a helységből valók. Hellstern úrnak meséltem álmomról, hogy a templomtetőzetet szeretném kicserélni. Ő megígérte, hogy lehetőségei szerint segíteni fog.
Így is történt. Miután visszatért Németországba, alalpítványt hozott létre és a számos adománynak köszönhetően összegyűlt az építkezéshez szükséges (120000 euró) összeg fele. A hiányzó pénzt helyi alapon szereztem be, kérvényeket írtam különböző cégeknek, polgármesteri hivatalnak, megyei tanácsnak, bukaresti hivataloknak és a Püspökségnek. Mindez rengeteg időt, munkát és idegeket igényelt.
Isten segítségével 2016. június 19.-én hálaadó Szentmisén ünnepelhettük és köszönhettük meg a munkálatok sikeres befejezését. Szeretném megemlíteni, hogy a munkálatokat személyesen vezettem egész idő alatt, anyagokat vásároltam, könyvelészetet vezettem késő estig, hisz másnap új feledatok vártak rám. Nehéz munka volt, de megérte. Hálás vagyok az Úrnak, hogy merész álmomat valóra válthattam. Örvendek, hogy ma a Szentannára érkezőket fénylő, piros cseréppel fedett templom fogadja.
Mindkét templom- a szentannai és komlósi- állandó javítást igényel, viharok után rengeteg kárt kell helyreállítani. Állandó rettegést okoznak a letört vagy kidőlt fák vagy a leesett és összetört cserepek.

 A rengeteg munka mellett hogyan éli meg hitét? A sok munkával nő a hite is?
Szilárd hittel és Istenbe vetett bizalommal sikerült az évek folyamán mindent életben tartani. Voltak idők, amikor a harangok „elnémultak”, a templom villamoshálozata javítást igényelt, a toronyóra pedig mintegy 30 évig nem működött. Mára sikerült mindent megjavítani: az óra működik, a harangok villamosítva lettek. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy az Ő nagyobb dicsőségére minden munkát szerencsésen végigvittem.
Az évek során sikerült olyan embereket találnom, akik terveimet támogatták,s mindig akadtak segítőkész önkéntesek, akikre számítani lehetett szükség idején. Ezúton is szeretném megköszönni nekik bizalmukat és mindazt, amit tettek. Isten fizesse!

Sikerült a szeretetet, amelyet a templom iránt érez- átadnia az egyházközség ifjúságának? Sikerült a zene iránt érdeklődő fiatalokat a kórushoz „édesgetnie”?
Az évek során a kórustagok száma nagyon megcsappant, kevés a hű tag és még kevesebb a rendszeresen járó új…Legnagyobb gond: kevés gyermek van. Azok, akik közülük a templomba járnak, nem lehetnek egyidőben ministránsok és kórustagok. Ők döntik el, mi áll közelebb szívükhöz…

Kántorként naponta szentmisén és ájtatosságokon vesz részt. Hogyan akadályozza meg, hogy mindez ne váljon rutinná, netalán unalmassá?
Nagy gondot jelentett számomra, hogy a májusi ájtatosságokat a járvány miatt hogyan fogjuk megtartani. Végülis úgy döntöttem, hogy édesanyám jelenlétében megtartom a templomban és az internet segítségével a Facebook-on közvetítem. Világszerte rengeteg Szűz Mária tisztelőtől kaptam visszajelzést, Amerikából, Ausztriából, Németországból, Magyarországról és hazánk számos részéről. Érdeklődéssel követték közvetítéseimet, ahol együtt imádkoztunk és számos közismert Mária éneket énekeltünk. Örvendek, hogy egy hónap lefolyása alatt minden este otthonaik virtuális vendége voltam és honvágyukat enyhíthettem…

Milyen jövőbeli tervei vannak az egyház keretén belül végzett munkájával kapcsolatban?
Elsősorban továbbra is szeretném elvállalt munkámat megfelelően elvégezni, és, ha a Jóisten is úgy akarja, templomunk külső részét újrafestetni.

Mit üzen a mai fiataloknak, esetleg a jövendő kántoroknak?
A mai fiatalok több vallásos nevelést kellene kapjanak otthonról. Szomorúan tapasztalom, hogy az elsőáldozásra készülő gyermekek nem ismerik otthonról a „Miatyánk”-ot és a keresztvetést sem…Jó volna, ha a vallás ismét első helyre kerülne az emberek életében, szorosabb kapcsolat fűzné őket az egyházhoz. A fiatalokban tudatosítani kell, milyen fontos, hogy mindazt, amit őseinktől örököltünk- templom, temető és egyházi ének- nem szabad feledésbe menjen!

Köszönjük a beszélgetést.

(Az interjút a temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai készítették)