Első nap – Szent József, a Szent Szűz tisztaságos őre és jegyese
Szent József-szobor a csáki római katolikus plébániatemplomban
„A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták” (Lk 1, 26-27).
Ma Szent József tiszta lelkéről emlékezzünk meg. Szent József példát ad nekünk a tiszta életre: ifjaknak és özvegyeknek, Istennek szentelt lelkeknek – a papságban, a szerzetesrendekben és a világban – és házasoknak egyaránt.
Tiszták legyenek az ifjak, mert legnagyobb kincsük lelkük lilioma. Tudniuk kell, hogy a legszebb ajándék, amit az oltárnál a házasság szentségében egymásnak adhatnak, az a tisztán megőrzött test, szív és lélek!
Tiszták legyenek a házasok, hiszen a házas életnek is megvan a maga tisztasága. Ami a természet ellen van, ami az Isteni törvénnyel ellenkezik, az lerombolja a házasság szentélyét, tönkreteszi a családi fészek boldogságát.
Tiszták legyenek az özvegyek, akiket au élet kemény próba elé állított. Az özvegy áldozza életét a felebaráti szeretetnek, segítse rokonait, a rászorulókat, s akkor özvegysége idejét beragyogja a tündöklő tisztaság fénye.
Van még egy fajta tisztaság, s ez az Istennek szentelt lelkek tisztasága: papok, szerzetesek, nővérek, világban élő fogadalmas keresztények. A magányos tisztaságban élő keresztény életével hirdeti, hogy a jelen világ elmúlik s eljön az Isten országa, a mennyország, amelyről Krisztus Urunk mondja, hogy ott már nem házasodnak, férjhez nem mennek, mert úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Őrizze meg tehát mindenki a lelke tisztaságát abban az állapotban, amelyben van. Erre ad nekünk példát Szent József, s erre kérjük őt, amikor a litánia szavaival felsóhajtunk: Tisztaságos József, könyörögj érettünk! (Jakubinyi György: Szent József tisztelete, Gyulafehérvár, 1999, részletek)
