Az ember test és lélek. A testi fejlődés mellett legalább olyan fontos a lelki növekedés is. Akárcsak a testi növekedés esetében a lélek fejlődésének is vannak nagy állomásai. A lelki életben is szükséges az újjászületés, majd az új élet megerősítése és ápolása. A lélek is megsérülhet, amikor ápolni és gyógyítani kell. Majd az ember küldetésének megéléséhez szüksége van segítségre, hogy jó törekvései valóban gyümölcsözőek lehessenek. A lélek útjának vannak tehát nagy fordulópontjai. Isten ilyenkor különös módon segítségünkre akar lenni. Jézus hitünk szerint az Egyházra bízott hét szentséget, amely által Isten látható jelek által, érezhető módon akarja kegyelmét közvetíteni.
Az Újszövetség Jézus által alapított hét szentsége tehát a következő: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség (Eucharisztia), a bűnbocsánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend (papság) és a házasság.
A keresztség az első és a legszükségesebb szentség, az egész keresztény élet alapja. Kapu a keresztény élet felé. E szentség által megszabadulunk a bűntől, újjászületünk, mint Isten gyermekei, valamint az Egyháznak, Isten nagy népének tagjává válunk.
Jézus kihangsúlyozta, hogy a bűntől beszennyezett ember számára szükséges a lelki újjászületés. Ezt fejezi ki Jézusnak az idős Nikódémussal folytatott beszélgetése, amelyet János evangéliuma közvetít számunkra. Jézus így szól: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” (Jn. 3,3). Majd az értetlenkedő Nikódémusnak újra aláhúzza: „Bizony, bizony mondom neked, aki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.” (Jn. 3,5).
A keresztség tehát újjászületés, megszabadulás a bűntől, a Krisztus szerinti élet kezdete. Nem végcél, hanem egy nagy küldetés elindulása.
A keresztség szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1213-1284
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 251-264. kérdés
Mi a bérmálás?
A bérmálás a keresztségi kegyelemet erősíti meg. Innen származik megnevezése is. A magyar bérmálás szó a szláv bermovaty szóból származik, amely megerősítést jelent.
A megbérmált különleges módon a Szentlélek, a harmadik isteni személy lelki ajándékaiban részesül. Ez a szentség elősegíti a szorosabb egyesülést Krisztussal és az Egyházzal. Segít abban, hogy a megbérmált Krisztus tanúja legyen, hogy hitét szóval és tettel elkötelezetten megvallja.
Ezt a küldetést jól fejezi ki az a válasz is, amit a bérmálkozók a püspöknek adnak a bérmálás kiszolgáltatása előtt. A főpásztor megkérdezi őket: „Tudjátok-e, hogy a Szentlélek mit művel bennetek?” Ők így válaszolnak: „A Szentlélek megerősít és megszentel minket, hogy hitünket állhatatosan megvalljuk, és hogy hitünk szerint éljünk.” A bérmálással kezdetét veszi a keresztény nagykorúság.
A bérmálás szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1285-1321
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 265-270. kérdés
Az Eucharisztiának a hét szentség között rendkívüli jelentősége van. A katekizmus a II. Vatikáni Zsinat tanítására utalva a keresztény élet forrásának és csúcsának nevezi. Vele kapcsolatban áll, és reáirányul a többi szentség, valamint minden más egyházi szolgálat és apostolkodás.
Ennek a szentségnek több megnevezése van. Ezek is e szentség rendkívül mély gazdagságára utalnak. A legismertebbek: Eucharisztia. A görög szó hálaadást jelent. Hálaadás Istennek az emberért végzett nagy tetteiért: a teremtésért, a megváltásért, az üdvösségért. Az Úr lakomája megnevezés a szentség nagycsütörtökön történt alapítására utal. Az első keresztények pedig egyszerűen kenyértörésnek nevezték. Szent áldozat, hiszen Jézus Krisztus megváltói áldozatát jeleníti meg. Az Oltáriszentség szó Jézus Krisztus valóságos jelenlétére utal a kenyér és a bor színe alatt. A szentmise e szentség liturgikus megünneplésének a neve.
A Eucharisztia szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1322-1419
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 271-294. kérdés
A keresztelési szertartás keretében a pap egy fehér ruhácskát nyújt át a megkereszteltnek, az újjászületés és a megtisztult lélek szimbólumát. A keresztség megújítja és megtisztítja az embert, de nem szünteti meg az emberi természet törékenységét és hajlandóságát a rosszra. A lélek fehér ruháján szinte nap mint nap kisebb-nagyobb foltok esnek. A bűnbocsánat szentsége, vagy más néven a gyónás által újra megvalósul a lelki megtisztulás.
Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. (vö. Mk. 2,7). Jézus azonban a bűnbocsánat szolgálatába apostolait és azok utódait állította. Félreérthetetlenek a feltámadt Jézus szavai, amit tanítványainak mondott: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn. 20, 21-23).
A bűnbocsánat szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1422-1498
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 296-312. kérdés
A szenvedés valamilyen módon minden ember osztályrésze. A betegség mindenkit próbatétel elé állít. Ilyenkor tapasztalja meg az ember leginkább tehetetlenségét, határait és végességét.
Jézus megbízta apostolait, hogy az evangélium hirdetése mellett betegeket gyógyítsanak (Mk. 6,13). A betegek kenete szentségének célja, hogy megerősítse a beteget, hogy szenvedését mind jobban Krisztus szenvedésével egyesítse és hordozza. Valamint ha a beteg nincs öntudatánál, Isten bűnbocsánatát közvetítse számára. A Szentírás tanúsága szerint ennek a szentségnek a gyakorlata már az ősegyházban jól ismert volt. Így olvassuk Szent Jakab levelében: „Beteg valaki közületek? Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.” (Jak. 5,14).
A betegek kenete szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1499-1532
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 313-320. kérdés
Az Újszövetség tanítása szerint az „egyetlen közvetítő Isten és az emberek között” (1Tim. 2,5) maga Jézus Krisztus. Ő tehát az Újszövetség igazi papja, tanítója, áldozat bemutatója, sőt igazi áldozata is. Hiszen ő önmagát áldozta fel (vö. Zsid. 10,14).
Különböző módon ugyan, de az egész Egyház részesül Jézus papi szolgálatából (vö. Jel. 1,6). Már a keresztség szentsége által a megkeresztelt küldetést kap, hogy hirdesse Krisztus Igéjét szóval és tettel, és életét az ő szolgálatába állítsa. A keresztség szertartásában erre a küldetésre utal a krizmával való megkenés. A keresztség által tehát mindenki egy egyetemes papságban részesül.
Az egyetemes vagy általános papságra alapozva és ennek szolgálatára létezik egy másik részesedés is Krisztus küldetéséből. Ez a szolgálati papság. A szolgálati papság egy külön szentség, az egyházi rend által küldetést kap, hogy Jézus személyében cselekedjen (in persona Christi Capitis). Vagyis Krisztus nevében hármas módon szolgálja Isten népét: tanítva, az istentiszteletet végezve és pásztorként irányítva a rábízottakat.
Az egyházi rend szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1533-1600
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 321-336. kérdés
A Szentírás gyakran beszél a házasságról. A Teremtés könyve részletesen beszámol az ember teremtéséről (Ter. 1, 26-31; 2,15-25). Isten a saját képmására alkotta az embert. Férfinak és nőnek teremtette. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a házasság nem csupán egy emberi intézmény. A házasságra szóló hivatás a férfi és a nő természetében gyökerezik, amelyet a Teremtő ültetett el az emberben.
Jézus tanításában az embert Istennek a házassággal kapcsolatos eredeti tervére emlékeztette. Így egyértelműen beszélt a házassági egység felbonthatatlanságáról. „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” (Mt. 19,6). Szent Pál apostol pedig a házassági kapcsolatot Krisztus és az Egyház kapcsolatához hasonlítja (vö. Ef. 5,31-32). Ahogy Krisztus nem szakítható el az Egyháztól, úgy az érvényesen megkötött házasságot embernek nincs hatalma szétválasztani.
Krisztus nem csak kiállt a házasság eredeti értékei mellett, hanem a megkereszteltek között szentségi rangra emelte, hogy kegyelmét közvetítse a házasélet megéléséhez.
A házasság szentségével kapcsolatban részletesen lásd:
Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 1601-1666
Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 337-350. kérdés