A szinódus első ülésszakán (2023. október) sok küldöttet meglepett és egyúttal megnyugtatott, amikor megismerték az új „digitális kontinenst” és az egyház kialakulóban lévő „ottani” küldetését. A cikk azt vizsgálja, hogy Lonergan nyolcadik funkcionális specializációja, a Kommunikáció hogyan tisztázza ezt az új evangelizációt és szolgálatot mint radikális inkulturációs szolgálatot; és hogy a digitális misszió nemcsak illusztrálja, hanem ténylegesen gazdagítja a kommunikáció jelentését Lonergan rendszerében. A szerző a Dikasztérium az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában prefektusa és a szinodalitásról szóló szinódus küldötte. Egy korábbi változat 2024. május 7-én hangzott el a Pápai Gergely Egyetemen).

Bevezető
Bernard J. F. Lonergan[1] SJ jezsuita atya a nagyszerű Method in Theology (MIT)  című művében(1), a teológia összes funkcióját megmagyarázza, felosztja és összefüggésbe hozza. A nyolc funkcionális szakterületből álló csodálatos sémája a 8. funkcionális specializációban (FS), a „Kommunikációban” csúcsosodik ki. Az egyház és az emberiség teológiájának minden gyümölcse itt összpontosul, mert a 8. FS „Krisztus üzenetének hatékony közvetítésével foglalkozik” (MIT 362). A 8. FS nélkül „az első hét hiábavaló, mert nem tudnak éretté válni” (MIT 355).
Lonergan számára a „kommunikáció” szó magában foglalja a kommunikáció tartalmát és eszközeit, valamint az ehhez szükséges kapcsolatokat. Ez egyértelműen az egyház pasztorációjára vonatkozik. Valójában a latin nyelvekben a „pasztorálició” főnév, és ha ez az angolban lehetséges lenne, Lonergan egyszerűen „Pastoral” (pasztorációnak) nevezhette volna a 8. FS-t, ami magában foglalja a „kommunikációt” de átfogóbb annál.
Az egyház számára nagyon új pasztorális terület a misszió a digitális szférában, vagy egyszerűbben digitális misszió. Ez az írás párbeszéd az új „pasztoráció” és Lonergan 8. funkcionális specializációja, a „Kommunikáció” között. Milyen fényt vetnek egymásra?

1. Az új világ

2024 elején mintegy 5,35 milliárd embernek, azaz a világ 66%-nak van internetes hozzáférése, és elérhetősége a közösségi médiához.[2] Ez, valamint a mesterséges intelligencia elterjedése sokkal több szempontból változtatja meg a valóságunkat, mint azt el tudnánk képzelni.
A gyorsan változó digitális környezet „egyre inkább jelen van a gyermekek és a családok életében. Miközben nagy lehetőségek rejlenek benne az emberek életének javítására, kárt és sérülést is okozhat” (17. fejezet f).[3] Mostanra »sok fiatal elhagyta az egyház fizikai tereit«, és »helyette az online tereket« (SR 17k) részesíti előnyben.
Az ilyen kétértelmű és nyugtalanító jelenségeket sorolta a II. vatikáni zsinat az „idők jelei” közé, és ezek „a kor emberének öröme és reménye, szomorúsága és gondja „, amelyeket a zsinat az egyház sajátjának vall (Gaudium et spes 1), és amelyekben jelenvalóvá kell tennünk Krisztust.
A püspöki szinódus XVI. közgyűlésének első ülésszakán felvetett kérdésekkel foglalkozó egyik „tanulmányi csoport”, a 3. tanulmányi csoport (SG 3) azon dolgozik, hogy segítsen nekünk ezt a magunkévá tenni, és egy szinodálisabb, missziósabb egyházként válaszolni erre a kihívásra.
A 2023. októberi szinódus szerencsés módon értesült az ilyen jelekről, reményekről és gondokról egy új kontinens szuggesztív képében, amelyet evangelizálni kell, és szentségi értelemben be kell vezetni az Egyházba: „A digitális misszió nem csupán az evangelizáció eszköze, hanem egy tér, egy terület . . egy új világ a közösségi és missziós Egyház számára (Tagle)”[4]. Ez a felfedezés (amely a zsinati küldöttek többségét megdöbbentette) mindannyiunkban – kezdve Ferenc pápával – a hit, a remény, a szeretet és a buzgalom mély és erőteljes érzését váltotta ki.
Itt van tehát, egy kicsit konkrétabban, a két egymást kölcsönösen érintő kérdésünk:
Hogyan segít nekünk Lonergan 8. funkcionális specializációja, a „Kommunikáció”, hogy „megértsük, milyen fontos az egyház számára, hogy az evangélium hirdetésének küldetését a digitális környezetben is végrehajtsa” (SG 3 §1). Hogyan lehet tudatosan és értelmesen bevonni a digitális missziót az Egyház szinodálisan misszióssá válásának folyamatába?
És hogyan nyer új értelmet az egyháztörténelem e döntő – Lonergan idejében elképzelhetetlen –  pillanata a MIT 8. funkcionális specializációjából? Hogyan teszi szükségessé a teológusok és más, a humán tudományok és a történelem területén dolgozó szakemberek új együttműködését az 1-7 funkcionális specializáció?

2. Inkulturáció

A digitális környezet egy kultúra, egy „hely”, ahol az emberek – mindannyian – életünk jelentős részét töltjük. Nem csupán egy eszköz vagy technológia, „a digitális kultúra alapvető változást jelent abban, ahogyan a valóságot felfogjuk, és következésképpen hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz, környezetünkhöz, sőt Istenhez” (Synthesis Report, SR 17a). Tehát „mélyreható hatást gyakorol az idővel és térrel kapcsolatos elképzeléseinkre, önértelmezésünkre, mások és a világ megértésére, valamint a kommunikációra, a tanulásra, a tájékozódásra és a másokkal való kapcsolatteremtés képességére”[5]. Ehhez a misszió radikálisan új formáira van szükség, „hogy elérjük a mai kultúrát minden olyan térben, ahol az emberek értelmet és szeretetet keresnek, beleértve azokat a tereket is, ahová mobiltelefonjaikon és táblagépeiken keresztül jutnak el” (SR 17c).
Mindazonáltal ezeket a tereket „kultúrának” nevezni valóban zavarba ejtő, hiszen a kultúra eddig mindig szervesen kapcsolódott a „valódi” térhez, a valódi „helyhez” mint nélkülözhetetlen mátrixhoz. „A valós és virtuális világ közötti dualizmus nem írja le megfelelően az emberek, különösen a legfiatalabbak, az úgynevezett „digitális bennszülöttek” valóságát és tapasztalatait” (17a). Az elmúlt években az, ami a digitális kultúrában elkezdődött és zajlik, nagy változásokat eredményezett a valós világban, mint például az arab tavasz, a George Floyd halálára adott válasz, a #MeToo mozgalom, MrBeast YouTube-csatornája és sok más.
Lonergan fél évszázaddal ezelőtti érvelése gyönyörűen és pontosan kifejezi azt a kihívást, amellyel a digitális missziónak szembe kell néznie, vagy még radikálisabban azt a kihívást, amely a digitális missziónak létrehozza: „A keresztény üzenetet minden nemzethez el kell juttatni. Ez a kommunikáció feltételezi, hogy a hithirdetők és tanítók tágítsák látókörüket, hogy pontosan és bensőségesen megértsék az általuk megszólított nép kultúráját és nyelvét. Meg kell ragadniuk az adott kultúra és nyelv virtuális erőforrásait, és kreatívan kell használniuk ezeket a virtuális erőforrásokat, hogy a keresztény üzenet ne a kultúrát megzavaró, ne a kultúrára ráhúzott idegen folt legyen, hanem fejlődési vonal a kultúrán belül.” (MIT, 362.)
Mintegy válaszolva Lonergan felvetésére, a szinódus azt mondja, hogy az egyház készen áll arra, hogy „az evangélium hirdetésének küldetését a digitális környezetben is végrehajtsa, amely az emberi élet minden aspektusát érinti, és ezért kultúraként kell elismerni, nem pedig csak egy tevékenységi területnek tekinteni” (SG 3, 1. §).
Aki figyelmesen és értelmesen igyekszik szolgálni a digitális misszióban, azt Lonergan a következőképpen jellemezhetné: Mind a digitális lelkipásztor, mind a digitális misszionárius „felismeri a kulturális hagyományok sokféleségét [és] … a kultúrá[k]ból kiindulva … keresné azokat a módozatokat és eszközöket, amelyekkel [az egyes digitális kultúrákat] a keresztény üzenet közvetítésének [enkulturálásának] eszközévé teheti” (MIT 363).
A digitális kultúrák lényegében újak és gyorsan fejlődnek, miközben az új technikák és technológiák folyamatos bevezetése csak esetleges. Tehát nem az elektronika a fő kihívás, hanem az evangélium és az egyházi élet enkulturációja.
Következésképpen a Szentatya „tanulmányi csoportot állított fel, amely mélyrehatóan tanulmányozza a digitális misszió következményeit teológiai, spirituális és egyházi szinten, és határozza meg a digitális misszió megvalósításának strukturális, szervezeti és intézményi szintű követelményeit” (SG 3 §3).
„Korunk a tudás egyre nagyobb mértékű bővülésének köszönhetően a folyamatosan növekvő változások időszaka” – mondja Lonergan. Ezzel magyarázná a 3. tanulmányi csoport megbízatását: „Korunkban működni annyit jelent, mint alkalmazni a rendelkezésre álló legjobb tudást és a csoportos cselekvés összehangolásának leghatékonyabb technikáit” (MIT, 367. o.).

3. Evangelizáció

„A keresztény egyház az a közösség, amely Krisztus üzenetének kifelé történő közléséből és Isten szeretetének befelé irányuló ajándékából fakad. Mivel számíthat Isten kegyelmének ajándékozására”, a szinódus felhívja figyelmünket »Krisztus üzenetének hatékony közvetítésére« (mit 391-92).
A digitális misszió a közösségi média, a podcastok, a blogok és a YouTube csatornák megjelenésével kezdődött. Nem vár arra, hogy feltalálják. A világiak, apapok és a szerzetesek nem vártak felhatalmazást a Vatikántól, püspöküktől vagy elöljáróiktól Látva a digitális terekben értelmet kereső, bolyongó lelkeket, kezdeményezték, hogy megismertessék velük Krisztus szeretetét. A digitális misszió úgy csírázott ki, mint „a földbe vetett mag”. Anélkül, hogy [a gazda] tudná, hogyan, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal…” (vö. Mk 4,26-27), a a mag kicsírázik és szárba szökik, miközben a 3. tanulmányi csoport előkészíti az egyházi „utakat és eszközöket”, amelyekre szükség lesz.
A keresztény üzenet összekapcsolódik Isten szeretetének belső ajándékával, és ennek eredménye a keresztény tanúságtétel [martyria], a keresztény közösség [koinonia] és az emberiség keresztény szolgálata [diakonia] (MIT 363) Hogyan élik meg az emberek hitünk e három dimenzióját a földi gyakorlatukkal kapcsolatban?
„Az egyház… nem kizárólag önmagáért, hanem az emberiségért létezik. Célja Isten országának megvalósítása, nemcsak saját szervezetén belül, hanem az egész emberi társadalomban, és nemcsak az eljövendő életben, hanem ebben az életben is” (MIT 363-4). Az egyháznak nem csupán spontán, hanem szervesen, egyházilag kell keresnie és megtalálnia azt az emberiséget, amelyért létezik.
Mégis az egyházi vezetők és tagok túlnyomó többségének fogalma sincs az evangelizálásra és gondozásra váró digitális kontinensről, illetve arról, hogy kik a digitális misszionáriusok és lelkipásztorok, és mit tesznek – legyenek azok papok, felszenteltek vagy világiak, férfiak vagy nők, fiatalok vagy felnőttek. Valójában jelentős online lelkipásztori képzést és kísérő szolgálatot végeznek a megkeresztelt katolikusok számára, valamint evangelizációt, amely a nem gyakorló katolikusokat és a Krisztust nem ismerő embereket célozza meg.
Ezeknek az egyéni online kezdeményezéseknek köszönhetően a digitális szolgálatokban és misszióban való részvételt mérő statisztikák messze nem állnak arányban a helyi egyházközségüket látogatók számával. Az, hogy a szinódus figyelmet fordított a digitális misszionáriusokra és azokra, akik lelkipásztorként kísérik a katolikusokat és online képzik őket, fontos felismerés és valóságfelmérés volt.
Hagyományosan a misszionáriusokat mindig a püspökük vagy elöljárójuk küldte ki, aki távolról kísérte és időnként felkereste őket. Ma sok katolikus influencernek (bárhol is éljen „a földön”, bármilyen korú vagy származású legyen) szüksége van arra, hogy találkozzon a püspökével, hogy párbeszédet kezdeményezzen, és felfedezze az egyházi dimenziót, szolgálata nélkülözhetetlen alapját. „Lehetőséget kell teremtenünk a már digitális misszionáriusként dolgozók felismerésére, formálására és kísérésére” (SR 17L).
Amikor tehát a szinódus jóváhagyta az első ülésszak összefoglaló jelentését, benne a „Misszionáriusok a digitális környezetben” című 17. szakaszt (SR 17), nem egy vadonatúj, „megvalósítandó” ötletet indított el, hanem inkább tanulni és fejleszteni a már „spontán módon” folyamatban lévő, figyelemre méltó evangelizációt és szolgálatot.

4. Következtetések
Azzal a kérdéssel kezdtük, hogy „Milyen fényt vet egymásra Lonergan nyolcadik funkcionális specializációja, az első ülésszak összefoglaló jelentésének 17. szakasza és a 3. tanulmányi csoport?”
Lonergan nyolcadik funkcionális specializációja (FS 8) ragyogó fényt vet Ferenc pápa digitális misszióra vonatkozó tanítóhivatalára. Segít megérteni az új kultúrákat, amelyekben az emberek egyre inkább élnek, sőt, belemerülnek, és és ezáltal a rendkívül szükséges dinamikus inkulturációt. „A misszionáriusok mindig Krisztussal együtt haladtak új távlatok felé, miközben a Szentlélek vezette és ösztönözte őket” (SR 17c). Erre az úgynevezett új kontinensre csak Xavéri Ferenc vagy Cabrini anya buzgalmával tekinthetünk.
Ferenc pápa digitális misszióra buzdító tanítása azonnal a 8. FS-hoz küld minket. A digitális misszió a hitből és az Egyházból születik, de spontán és szétszórt módon. Most mind a Szentatya, mind a szinódus azt kéri, hogy a digitális missziót ismerjék el és építsék be a látható Egyházba, és váljon valódi egyházi szolgálattá és misszióvá.
Ez az első alkalom, hogy az evangelizáció és a szolgálat új formáit az egyház ilyen gyorsan elfogadta, két hivatalos dokumentummal, kevesebb mint hat hónappal a szinódusi bevezetésük után? Igaz, „nem evangelizálhatjuk a digitális kultúrát anélkül, hogy előbb ne értenénk meg azt” (17d.), és Lonergan ragaszkodna ahhoz, hogy a megértésnek előbb kell következnie, mint a kommunikációnak (az 1-7. funkcionális specializáció a nyolcadik funkcionális specializáció elé kerül). Mindazonáltal a digitális misszió mint nyolcadik funkcionális specializáció, amelyet nevezhetünk kommunikációnak, lelkipásztori életnek, pasztorál- vagy gyakorlati teológiának, valójában egy evangéliumi „hajtóerő”, amely csak most kezd kapcsolódni és hasznot húzni az 1-7. funkcionális specializációkból.
Mivel Lonergan módszere nem lineáris, hanem körkörös és dinamikus, lehet-e a digitális környezetben a nyolcadik funkcionális specializációval kezdheni, ezután gondosan végigdolgozni az 1-7. funkcionális specializációt, majd visszatérni a kommunikáció és a lelkipásztori élet gazdagításához (a nyolcadik funkcionális specializációhoz)? Vajon ez az, amit Lonergan valójában remélt?
Nem tudjuk biztosan. De teológiai módszerének eszköztárával felvértezve kezdeményezhetjük a jelen bölcs hermeneutikáját, amely magában foglalja a gyors változásokat és a meglepő digitális újításokat. Nagyra értékeljük a bennük rejlő nagy párbeszéd-potenciált – például a mai emberek, különösen a fiatalok örömével és reményével, szomorúságával és gondjával. Egy új küldetésben egy új világ számára bátran és kreatívan kínáljuk a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott Igazság Igéjét.

Michael Czerny bíboros

[1] B.J.F. Lonergan, Method in Theology, (1972) R.M. Doran e J.D Dadosky (curr), cwl 14, University of Toronto Press, Toronto 2017; trad. italiana, Metodo in Teologia, S. Muratore, C. Taddei Ferretti e E. Cibelli (curr.), Città Nuova, Roma 2022. D’ora in poi si citerà la traduzione italiana, con referenza mit.

[2] Secondo il Datareportal, più della metà (62,3%) del mondo utilizza i social media. https://datareportal.com/global-digital-overview

[3] Relazione di Sintesi della Prima Sessione della xvi Assemblea Generale Ordinaria del Sinodo dei Vescovi (ottobre 2023)

[4] José Manuel Urquidi e Sr. Xiskya Lucia Valladares Paguaga, rp, Synod: Testimony on digital mission and Module B 2, https://www.vaticannews.va/en/vatican-city/news/2023-10/synod-eight-general-congregation-module-b2-urquidi-valladares.html. Hanno parlato di evangelizzatori digitali che vogliono «avere un migliore collegamento con i nostri vescovi e le nostre diocesi e per essere meglio accompagnati, riconosciuti e integrati nella missione apostolica della Chiesa».

[5] Papa Francesco, Christus vivit, 86.

Forrás: www.humandevelopment.va/en, A-new-World-and-a-new-Mission, EN—Infographic-Digital-Mission—Poster-Layout