„Már az 1311-1312-es vienne-i (Franciaország) zsinaton meghozták azt a határozatot, miszerint a Szentföldön nehéz helyzetben lévő krisztushívők támogatása végett a kereszténység – beleszámítva a papságot is – tizeddel, vagyis a jövedelem egytized részével adózzon. De mivel Magyarországról először megfeledkeztek, Jacobus Berengarii és Raimundus de Bonofato áldozópapok személyében az első tizedszedők csak 1332-ben érkeztek az országba. A két papot az akkor Avignonban székelő XXII. János pápa küldte erre a vidékre. A Csanádi Egyházmegyébe Jacobus Berengarii jött.
A jegyzékek, melyeket akkor a begyűjtött pénzzel együtt Rómába vittek, fennmaradtak, és sajátos, jellegzetes képet nyújtanak a korabeli Magyar Királyság teljes egyházi struktúrájáról. Az országnak akkoriban két érseksége és 12 egyházmegyéje volt. A jegyzék a Csanádi Egyházmegyét a harmadik helyen említi, a következő felirattal: Regestrum trium annorum ecclesiae Chanadiensis / A csanádi egyház három évének jegyzéke. A feljegyzések az 1333-1335 közötti évekre vonatkoznak, bár az 1334-es esztendőre vonatkozó adatok nem egyértelműek, és részben két különböző esztendőből származnak.
A Csanádi Egyházmegyére vonatkozó jegyzék a székeskáptalannal kezdődik, és a következő főesperességeket sorolja fel plébániáikkal, plébánosaikkal, valamint az általuk fizetett pénzösszegekkel:
Főesperesség Plébániák: 1333 1335
Arad 31 26
A Begától északra 26 27
Csanád 20 16
Krassó 5 –
A Marostól északra 8 4
Sebes 7 7
Temes/Bega 17 15
Temes/Berzava 21 17
Torontál 18 13
Az a kevés adat, amit a jegyzék közöl, néhány támpontot mégis ad:
– A jegyzék a csanádi székeskáptalannal kezdődik, ami jellegzetesen nyugati egyházi intézmény.
– A plébániák jelentős része a síkságon, nem az egyházmegye hegyes, dombos vidékein volt található.
– Sem Szeged, sem pedig a pankotai főesperesség nem tartozott akkoriban a Csanádi Egyházmegyéhez.
A pápai tizedjegyzéket a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzik a Camera Apostolica, Collectoriae, 183. kötet32 jelzés alatt. A Csanádi Egyházmegyére vonatkozó felsorolás a 70verzó – 74rektó fólión található.
Szent Gellért legendái mellett a vatikáni levéltárban lévő tizedjegyzék az a jelentős forrás, amely a középkorról képet nyújt számunkra.” (M. Roos, Erbe und Auftrag, I,1. k., 3. fejezet, 143. o.)
Az idézett szöveg Roos Martin temesvári ny. püspök Erbe und Auftrag című, a csanádi/temesvári egyházmegye történetét bemutató átfogó munkájának első kötetében jelent meg, ahol a szerző említést tesz a pápai tizedjegyzékekről. Az ebben a jegyzékben feltüntetett plébániák közül többet az egyházmegyének a török uralom alóli felszabadulása után alapítottak újra, ugyanazon a helyen (vagy helységben), ahol korábban is léteztek. Így a temesvári egyházmegyében vannak olyan plébániák, amelyek idén ünnepelhetik 690 éves fennállásukat. A következőkben egyházmegyénk honlapján olyan közösségeket, illetve plébániatemplomokat / filiatemplomokat mutatunk be, amelyek „alapkövét” a középkorban rakták le, de az első hiteles említésük az 1333-1335 közötti időszakból származik.
Az alábbiakban felsorolunk néhányat az 1333-ban már létező plébániák közül. Zárójelben a pápai tizedjegyzékben szereplő elnevezés található.
Temesvár-Belváros (Temeswar), Csák (Chaac), Begaszentmihály (Sanctus Michael), Temesság (Sagad), Hidasliget (Pisky), Kisbecskerek ((Pechkereky), Temeskenéz (Kenes), Orczyfalva (Kakat), Szentandrás (de Sancto Andrea), Újbesenyő (Bessenev), Vinga (Vinga), Lugos (Lucas), Perjámos (Priamus), Varjaș (Voras), Gád (Suanad), Újpanát (de Panad), Pankota (Pankata, Pancata), Szépfalu (Sewdy), Zádorlaka (Zadarlaka), Székudvar (Secuduor), Simánd (de Symand), Sárafalva (Zarafalua), Zsombolya (Chumbul), Karánsebes (Sebus), Utvin (Hutuen), (Ó)Moșnica (Monisa), Temesjenő (Ilyeno), Monostor (Monostor), Németszentpéter (Sancto Petro), Temesnagyfalu (Magna Villa), Szerbszentmárton (de Sancto Martino), Csebze (Chevze), Szigetfalu (Scalla), Krassóvár (Karasow), Csávos (Chauas), Liebling (Beesd), Csene (Chene).
A temesvári Püspökség sajtóirodája
