A későbbi pap és a temesvári székeskáptalan tiszteletbeli kanonokja 1881. február 17-én született Bégafőn, Zrenjanin / Nagybecskerek közelében (ma Szerbia). Lorenz Lischerong és Barbara Arbeiter középbirtokos paraszt házaspár tizenegy gyermeke közül a második volt. Legfiatalabb testvére, Kaspar (Gáspár) Lischerong (1889–1972) jezsuita szerzetes lett Magyarországon és az Egyesült Államokban, majd misszionárius Kínában (a Magyar Jezsuita Misszió keretében), végül pedig 1947 és 1972 között az újonnan létrehozott Daming / Taming egyházmegye (Dioecesis Tamimen(sis)) apostoli adminisztrátora a Pekingi Egyháztartományban. A nép nagy tisztelettel volt iránta, átélte a háború utáni éhínséget és a kommunista üldöztetést. A kommunista rendszer 1954-ben kiutasította az országból. 1962 és 1965 között részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, majd később a Tajvan / Formosa szigetén, Csiajiban hunyt el. Haláláig megtartotta címét.


Mathias Lischerong 1887 és 1892 között szülővárosában járt elemi iskolába, majd 1892 és 1900 között a nagybecskereki piarista gimnázium tanulója volt. 1900-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Temesváron, ahol 1904. január 31-én Dr. Németh József segédpüspök kézrátétele által pappá szentelték.
A papszentelés után egy ideig Mokrinban (ma szintén Szerbia) volt káplán, majd ugyanott plébániai adminisztrátorrá (administrator paroeciae) nevezték ki. Későbbi állomáshelyei Szőreg (ma Szeged egyik elővárosa), majd Temesrékas voltak, ahol ugyancsak segédlelkészként szolgált.
Az első világháború előtt az Ókirályságban (Regát, Romániában) – főként a nagyvárosokban, mint Bukarest, Brăila, Galac, Turnu-Severin, Craiova – sok magyar élt, többnyire Erdélyből, akik ott kerestek munkát. A bukaresti érsekség együttműködött a csanádi egyházmegyével, így gyakran küldtek papokat a mi egyházmegyénkből a Regát területére, főként a nagyböjt idején vagy a nagyobb ünnepek alkalmával, mivel tudtak magyarul.
Ebben az összefüggésben érthető Lischerong káplán jelenléte is Brăilában 1906 és 1913 között, ahol misszionáriusként, illetve kisegítő lelkipásztorként szolgált az ott élő magyar (de gyakran a német) katolikusok körében. A későbbi püspök, Augustin Pacha is szolgált ott egy ideig fiatal éveiben, magyar és német lelkipásztorként.
Mathias Lischerong azonban közel hét éven át megszakítás nélkül a Regátban maradt, míg Augustin Pacha csak rövidebb lelkipásztori időszakokat töltött ott.
A brăilai szolgálatával párhuzamosan Lischerong káplán vallástanárként is tevékenykedett a bukaresti katolikus iskolákban. Itt is nagy jelentősége volt többnyelvűségének. Ebben az összefüggésben Raymund Netzhammer érsek gyakori vendége volt, aki megemlíti Lischerongot értékes memoárjában, a „Püspök Romániában” című művében.
Temesvárra visszatérve Mathias Lischerong 1913-ban átvette a hitoktatói (vallástanári) feladatkört, valamint a temesvár-gyárvárosi katolikus legényegylet igazgatói tisztségét. Ez az intézmény akkor még a Tigris utcában működött, a gyárvárosi plébánia területén. Ezt a megbízatást két éven át, 1915-ig látta el, amikor is a temesvár–belvárosi plébániára nevezték ki káplánnak.
Öt éven át, 1916 és 1921 között Lischerong káplán a Szegény Iskolanővérek (Notre Dame nővérek) temesvár-józsefvárosi anyaházában látott el spirituális–gyóntatói feladatkört, és vallástanárként is tanított a nővérek híres helyi iskoláiban, ami pedagógiai képességeiről is tanúskodik.
Első önálló lelkipásztori megbízatása, amelyet plébániai adminisztrátorként látott el, Lenauheim volt, ahol 1921-től szolgált. Mindössze három év elteltével, 1924-ben a már nem is olyan fiatal pap a ferences rendbe kívánt belépni, és – a szokásnak megfelelően – novíciusként csatlakozott is a rendhez. Később azonban meggondolta magát, és visszatért az egyházmegyés papsághoz, így 1925. május 25-én Resicabányára nevezték ki plébániai adminisztrátornak. Néhány hónap elteltével ugyanott plébánossá nevezték ki, és 1925. november 22-én beiktatták hivatalába.
Temesvári és bukaresti pedagógiai tapasztalata hozzájárult ahhoz, hogy kinevezzék a resicabányai kerület (esperesség) katolikus felekezeti iskoláinak felügyelőjévé is. 1929-től Lischerong plébános a krassói esperesi kerület esperesi tisztségét is ellátta, majd 1940-ben tiszteletbeli kanonokként beválasztották a temesvári székeskáptalanba, miközben korábbi megbízatásait továbbra is megtartotta.
Mathias Lischerong esperes-plébános 1950. november 24-én hirtelen halállal („szívroham” – ahogyan az akkori dokumentumokban szerepel) hunyt el az Úrban. 1950. november 26-án, vasárnap temették el Resicabányán. A gyászmisét délelőtt 10 órakor Msgr. Josef Pless ordinárius, kanonok celebrálta – Augustin Pacha püspököt ugyanis már 1950 nyarán Krassóváron letartóztatták, majd a máramarosszigeti börtönbe, később Jilavára szállították.
A gyászmisén Lischerong plébános búcsúztatóját Rech Géza Károly temesvár-gyárvárosi apát-plébános mondta. A temetési szertartás 15 órakor indult a resicabányai plébániatemplomtól. A sírnál az egyházi áldást szintén Msgr. Josef Pless végezte. A temetésen az egyházmegye és az esperesi kerület számos papja részt vett. Búcsúbeszédet mondott továbbá Johannes Blum SDS atya Temesvárról. Jelen volt Paul Lackner káplán is, Lischerong utódja a resicabányai plébánosi hivatalban. A többi felekezet képviselői – köztük Dr. Iosif Ieremia román ortodox főesperes – szintén részt vettek a temetésen.
Mathias Lischerong esperes plébános teljesen felújíttatta a resicabányai plébániatemplomot, és Prof. Géza Ulrich festőművésszel újrafestette. Megépíttette a Katolikus Otthont, megvásárolta a templom számára az új Wegenstein-orgonát, valamint új harangokat szerzett be (mivel a régieket a világháború idején be kellett szolgáltatni).
Az Erzsébet Egyesület segítségével különösen a gazdasági válság idején fejtett ki élénk karitatív tevékenységet. Abban az időben a Férfiegylet, a Rózsafüzér Társulat, a Leányklub, az Ifjúsági Egylet és a Szívgárda is számos karitatív, kulturális és szociális programot szervezett.

Kiegészítés: A „Deutsche Vortragsreihe Reschitza” Kulturális és Felnőttképzési Egyesület, valamint a Bánsági Hegyvidéki Német Demokrata Fórum már öt évvel ezelőtt is megemlékezett Mathias Lischerong tiszteletbeli kanonokról: különleges bélyegzővel és elsőnapi borítékkal tisztelegtek 140. születésnapja alkalmából. Most ezt a kezdeményezést ismét folytatták. A teljes postai küldemény, amelyet február 17-én a Resicabánya 1-es számú postahivatalból indítottak és onnan világszerte továbbítottak, az idei különleges bélyegzőt viselte, amelyet a két resicabányai német szervezet (Erwin Josef Țigla) tervezett.

Dr. Claudiu Sergiu Călin egyházmegyei levéltáros