Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a Temesvári Egyházmegyében nincs olyan plébánia, ahol ne működne legalább egy Rózsafüzér-imacsoport. E csoportok tagjai vállalják, hogy saját megszentelődésükért és a közösség különböző szándékaira imádkozzák a Rózsafüzért. Az imádságot egyénileg, saját ritmusban és bárhol – otthon, munkába menet – lehet elmondani, de számos plébánián a templomban közös Rózsafüzér-imádságot is szerveznek. Az imádság egyik elterjedt formája az, amelyben minden résztvevő egy-egy titkot kap, amelyet egy hónapon át naponta elimádkozik, majd a következő hónapban egy másik titkot vállal. Vannak olyan csoportok is, amelyek a Zoom internetes felületen imádkoznak együtt. Egyes plébániákon a Rózsafüzér-csoportok tagjai karitatív tevékenységekbe, liturgikus ünnepek és zarándoklatok előkészítésébe is bekapcsolódnak.
Október 10-én, szombaton a temesvári Szent György-székesegyház adott otthont a temesi főesperesség Rózsafüzér-imacsoportjai találkozójának. A rendezvényt a Családpasztorációs Iroda keretében működő idősek pasztorációjával foglalkozó munkacsoport szervezte. A résztvevők a főesperesség számos plébániájáról érkeztek: Temesvár I. Belváros, Temesvár II. Gyárváros, Temesvár III. Erzsébetváros, Temesvár IV. Józsefváros, Temesvár V. Mehala, Temesvár VI. Újkissoda, Temesvár VII. Szabadfalu, a Bolgár Személyi Plébánia, Temesvár IX. Marienheim, Újszentes, Buziásfürdő, Csák, Lovrin, Zsombolya és Perjámos közösségeiből, valamint plébániákon kívül szerveződő imacsoportokból.

A Rózsafüzér közös imádkozása
A program kezdetén a Varga Imre és Irén házaspár üdvözölte a jelenlévőket. A találkozó mottójául a szervezők a következő szentírási idézetet választották: „Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan…” (Ef 6,18).
Bevezetőjében Pál József Csaba megyés püspök az imádság fontosságát hangsúlyozta az Egyház életében: – Egész tevékenységünknek nagyon fontos része a lelki dimenzió, amelyet Önök a Rózsafüzér imádkozásával élnek meg. Nem tudjuk, mennyi kegyelemben részesülnek a papok, a többi hívő és mi mindannyian az egyházmegyében azoknak az imádságoknak köszönhetően, amelyeket Önök rendszeresen elmondanak a plébániákon. Imádkozhatunk jobban vagy kevésbé jól, de a legrosszabb az, ha egyáltalán nem imádkozunk, és elhanyagoljuk a Rózsafüzér elmondását.
Ezt követően a jelenlévők közösen elimádkozták a Rózsafüzért.

A Rózsafüzér ima rövid története egyházmegyénkben
A nap programja két előadással folytatódott.
Balint Clara a Rózsafüzér imádkozásának egyházmegyei történetét ismertette, előadását azonban az imádság évszázadokon át tartó fejlődésének felidézésével kezdte.
A Rózsafüzér eredete a középkori hívők imádságos gyakorlatáig nyúlik vissza. Az olvasni nem tudó emberek kavicsokat vagy felfűzött gyöngyszemeket használtak az elmondott imák számlálására. A katolikus hagyomány szerint 1214-ben a Boldogságos Szűz Mária Szent Domonkosra bízta a Rózsafüzér imádságot. A 15. században a karthauzi szerzetesek hozzájárultak a Jézus és Szűz Mária életéről szóló elmélkedések kialakulásához, 1569-ben pedig V. Piusz pápa meghatározta az imádság szerkezetét. II. János Pál pápa 2002-ben, Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében bevezette a világosság titkait.
A prezentációban kiemelt helyet kapott a Rózsafüzér imádkozásának története egyházmegyénkben. Az előadó felidézte XIII. Leó pápa 1883-ban kiadott Supremi Apostolatus Officio kezdetű enciklikáját, valamint az akkori megyés püspök, Bonnaz Sándor rendelkezését, amelyben elrendelte, hogy október 1. és november 2. között a plébánia- és szerzetesi templomokban naponta imádkozzák el a loretói litániát. Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik az októberi rózsafüzér-imádságok egyházmegyei hagyományának kialakulása. A püspök ebben az összefüggésben a már működő Rózsafüzér-társulatokhoz is felhívással fordult. Az előadás során régi püspökségi dokumentumokat is bemutattak, amelyek a papokat és a híveket a közös Rózsafüzér-imádságra buzdították.
A bemutatott történelmi emlékek között szerepelt egy Temesújfalu közelében álló kereszt, amelynél egykor a gyalogosan vagy szekerekkel Máriaradnára tartó zarándokok találkoztak, és közösen imádkozták a rózsafüzért. Az előadó bemutatott egy 1930 körül kiállított régi Rózsafüzér-társulati tagsági könyvecskét is, amelyben feltüntették a tagok nevét és az általuk vállalt Rózsafüzér tizedeket.
Az előadás régi és mai imacsoportokat ábrázoló fényképek bemutatásával zárult. Ezek között egy régi keglevichházi csoportkép is szerepelt. Szó esett Temesvár és környéke számos plébániai közösségéről, amelyek tagjai rendszeresen, naponta találkoznak a Rózsafüzér közös imádkozására. Egyes csoportok az interneten keresztül működnek, így azok is bekapcsolódhatnak az imaközösségbe, akik nem tudnak eljutni a templomba.

„A Rózsafüzér olyan, mint egy hitbeli zarándoklat”
A második előadást Nikola Lauš kanonok, püspöki irodaigazgató tartotta „A rózsafüzér – az isteni jóság tükröződése és belső erőforrás a mai keresztény ember számára” címmel. Az előadásból az alábbiakban néhány gondolatot idézünk:
„A Rózsafüzér olyan, mint egy hitbeli zarándoklat, amelyet a Boldogságos Szűz Máriával együtt járunk végig Jézus felé, a mennyországba vezető úton. Minden egyes elmondott Üdvözlégy Mária, minden, az ég felé emelt Miatyánk és minden, az Úrhoz intézett Dicsőség valójában a szeretet és a hit újra meg újra megismételt megvallása, amelyet a Szentháromsághoz intézünk.”
„A rózsafüzér nem jelent mást, mint felfedezni Isten jóságát az emberiség történelme során, rábízni magunkat az Ő irgalmára, ahogyan a Szűzanya is rábízta magát, bízni az isteni Gondviselésben, és teljes szívvel hinni az Ő ígéreteiben, valamint mindannyiunk üdvösségére vonatkozó tervében.”
„Ez az imádság valójában Krisztus arcának szemlélését jelenti, annak felismerését, hogy az Atya mennyire gondoskodik teremtményéről, amikor elküldi Fiát, és a Szentlélek világosságának befogadását, miközben mennyei Édesanyánk kísér bennünket. Mária gyengédségén és a Rózsafüzér minden egyes titkán keresztül az Úr emlékezteti lelkünket az üdvösség szükségességére, és felébreszti bennünk az Iránta és felebarátaink iránti szeretetet. Minden elmondott imádságban és minden átelmélkedett titokban egy végtelenül jóságos, oltalmazó és szerető Atyával találkozunk.”
„A Rózsafüzér elmélkedő imádkozása segít rendezni gondolatainkat, helyes irányba terelni magatartásunkat, és életünket az Úr által kívánt útra vezetni. Ez Szűz Mária, de egyben a mi Isten iránti hitvallásunk is, amely által gondoskodó Atyánkként ismerjük el Őt, újra átéljük Jézus földi életének állomásait és eseményeit, és a Boldogságos Szűzzel együtt járjuk az alázat és a szeretet útját, amely az Úrral való egyesüléshez, a vágyott boldogsághoz és a remélt üdvösséghez vezet bennünket.”

A hit és a közösség tanúságtételei
Ebéd után több Rózsafüzér-imacsoport tagjai beszéltek arról, mit jelent számukra ez az imádság, és hogyan változtatta meg mindennapi életüket a rózsafüzér rendszeres imádkozása.
Tanúságtételeikben a résztvevők arról számoltak be, milyen változásokat hozott a közös imádság személyes és családi életükben. Többen elmondták, hogy türelmesebbé váltak, könnyebben megbocsátanak, és a nehéz pillanatokat is nagyobb Istenbe vetett bizalommal élik meg. A gyermekes családok számára nem mindig könnyű naponta részt venni a közös imádságban, de az idő múlásával a rózsafüzér életük fontos részévé vált. Azt az örömet is kiemelték, amelyet annak tudata jelent, hogy amikor valaki nem tud bekapcsolódni a közös imádságba, a csoport többi tagja akkor is imádkozik érte.
Az egyik résztvevő a lélegzéshez hasonlította a Rózsafüzért: egyszerű, ismétlődő cselekvés, amely azonban nélkülözhetetlen a lelki élethez. Mások felidézték, hogy egyes imacsoportok a világjárvány idején alakultak meg, amikor a félelem és a bizonytalanság uralta a mindennapokat, és az emberek nem találkozhattak egymással. A közös imádság akkor támaszt nyújtott számukra, az azóta eltelt években pedig a belső béke, a remény és a közösség forrásává vált. A plébániák közötti távolságok és a mindennapi élet nehézségei ellenére a résztvevők megtapasztalták, hogy az imádság nemcsak Istenhez, hanem egymáshoz is közelebb hozza őket.

Közösségek találkozója Máriaradnán 2027-ben
A találkozót délután 3 órakor szentmise zárta, amelyet Pál József Csaba megyés püspök mutatott be. Koncelebrált Jäger Béla kanonok, temesvár-újkissodai plébános, Simon Ciubotaru temesvár-szabadfalui plébános, valamint Daniel Pozsonyi zsombolyai és gyertyámosi plébános. Az oltárnál Mario Karnel diakónus szolgált.
Homíliájában a főpásztor hangsúlyozta, hogy az imádság nem teher, hanem öröm: találkozás Istennel, és lehetőség arra, hogy baráti kapcsolatot építsünk ki Vele. Az imacsoportokról szólva kiemelte a közösség és az egymás iránti gondoskodás fontosságát, emlékeztetve arra, hogy a csoportok tagjai lelki családot alkotnak, amelyben minden személy fontos.
A szentmise végén a megyés püspök bejelentette, hogy 2027. június 21-én Máriaradnán nagyszabású találkozót szeretnének szervezni az egyházmegye közösségei és csoportjai számára. A tervek szerint a Rózsafüzér- és más imacsoportok, az ifjúsági, ministráns- és karitatív közösségek, valamint a plébániákon működő további csoportok tagjai találkoznának egymással. A rendezvény célja, hogy alkalmat teremtsen a közösség megélésére, a tanúságtételekre és a közös imádságra. A részletes program még kidolgozás alatt áll, a szervezők szívesen fogadják az ötleteket és javaslatokat.

A Temesvári Püspökség sajtóirodája