A Katolikus Oktatás Első Nemzetközi Napja – 2021. május 13.

Bukarest 105/12.05.2021 sz.

A Katolikus Oktatás Európai Bizottsága (CEEC) felhívására idén május 13-án, áldozócsütörtökön először ünnepeljük a Katolikus Oktatás Nemzetközi Napját. Aurel Percă bukaresti érsek és metropolita, a Romániai Püspökkari Konferencia oktatási bizottságának felelőse ez alkalomból kiadott közleményéből idézünk.

„2021. május 13-án a római katolikus hívek Urunk mennybemenetelét ünneplik. Márk evangélista mondja, hogy „Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Mk 16,19). Az ezen a napon celebrált szentmise evangéliumi részében olvashatjuk, hogy Jézus megjelenve a tizenegy tanítvány előtt így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16, 15-16). Ezekben a szavakban az egyház minden időben és mindenhol megtalálja identitását és erejét a keresztény tanítás továbbadásához.
Idén május 13-a még jelentősebb, mert ezen a napon ünnepeljük a Katolikus Oktatás Nemzetközi Napját is. Ez a kezdeményezés a Katolikus Oktatás Nemzetközi Irodájának (OIEC) brazíliai kongresszusán fogalmazódott meg, azzal a javaslattal, hogy erre az eseményre minden évben, Jézus mennybemenetelének ünnepén, vagyis a Megváltó feltámadásának ünnepét követő 40. napon kerüljön sor. Idén, 20 évvel a kezdeményezés után, az OIEC azzal a felhívással fordult a többi oktatási szervezetekhez, hogy csatlakozzanak ehhez a projekthez. Ez alkalomból a Katolikus Oktatás Európai Bizottsága (CEEC) Közgyűlése legutóbbi, 2021. április 16-i ülésén úgy határozott, hogy csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, és az Oktatás Nemzetközi Napjának megünneplésére buzdította a tagállamokat. Ezt a kezdeményezést be szeretnék jegyezni Ferenc pápának a Global Catholic Education projekt útján tett javaslatai közé.
A Katolikus Oktatás Nemzetközi Napjának célja a katolikus oktatás tükrözése, elismerése és megünneplése.”
A közleményt jegyző Aurel Percă bukaresti érsek-metropolita a továbbiakban kitér a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum Educationis kezdetű, a keresztény nevelésről szóló nyilatkozatában foglaltakra, valamint a szülők szerepére a nevelésben.
„Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításában ismételten kiemeli a szülők szerepét a gyermekek nevelésében: „az alapvető kihívások egyike, amellyel a családoknak ma szembe kell nézniük, kétségtelenül a nevelés, amelyet nehezít és bonyolulttá tesz az aktuális kulturális környezet és a média nagy befolyása”. „Az Egyház a befogadó közösségek által a keresztény beavatástól kezdve értékes támogatást nyújt a családoknak.” Mégis fontosnak tartom emlékeztetni arra, hogy a gyermekek integrális nevelése a szülők „legsúlyosabb kötelessége” és ugyanakkor „elsődleges joga”. Nemcsak feladat vagy teher, hanem lényeges és mással nem helyettesíthető jog, amelyet meg kell védeniük, és senki nem veheti el tőlük. Az állam szubszidiárisan nyújt nevelői szolgálatot, kísérve a szülők át nem ruházható tevékenységét, akiknek joga van szabadon megválasztani azt a hozzáférhető és minőségi nevelési típust, amelyet meggyőződésüknek megfelelően akarnak nyújtani gyermekeiknek. Az iskola nem helyettesíti a szülőket, hanem ki kell egészítenie őket. Az egyik alapelv: „A nevelői folyamat bármely résztvevőjének a szülők nevében kell cselekednie, velük egyetértésben, és bizonyos mértékig a tőlük kapott megbízás alapján.” (Amoris laetitia 84)”
Az iskola jelentőségét a következőképpen határozzák meg a keresztény nevelésről szóló Gravissimum Educationis kezdetű nyilatkozatban: „Valamennyi nevelési eszköz között különleges jelentősége van az iskolának, mely küldetéséből fakadóan miközben kiműveli az értelmi képességeket, kifejleszti a helyes ítéletalkotást; bevezet az előző nemzedékek által megteremtett kulturális örökségbe: erősíti az értékek iránti fogékonyságot; előkészít az életpályára; növeli a kölcsönös megértéshez szükséges érzéket azzal, hogy a különböző természetű és származású növendékek között baráti közösséget alakít ki; ezen felül egy olyan középpontot jelent, melynek munkájában és fejlődésében részt kell vennie a családoknak, a nevelőknek, a kulturális, polgári és vallási szervezeteknek, a polgári társadalomnak és az egész emberi közösségnek.” (Gravissimum Educationis 5).
„Az Egyház jelenlétét az iskoláztatásban a katolikus iskola teszi különösképpen kézzelfoghatóvá. Ez az iskola, éppúgy mint a többi, a fiatalok kulturális és emberi alakítását célozza. Vannak azonban sajátos feladatai: megteremti az Evangéliumi szabadság és szeretet légkörét az iskolai közösségben, segíti a fiatalokat abban, hogy személyiségük kibontakoztatásával együtt növekedjék bennük az az új teremtmény, amellyé a keresztségben lettek; végül, az egyetemes kultúrát úgy kapcsolja össze az üdvösség hírével, hogy a hit fénye átjárja a tanulóknak a világról, az életről és emberről fokozatosan szerzett ismereteit. [25] Így tehát a katolikus iskola, miközben a kor követelményei iránti kellő nyitottsággal a földi társadalom javának hatékony előmozdítására neveli tanulóit, Isten országa terjesztésének szolgálatára is előkészíti őket, hogy példás és apostoli életükkel az emberi közösség üdvös kovászává legyenek.” (Gravissimum Educationis 8).”
„Az egyház minden időben tudatában volt a katolikus oktatás fontosságának” – írja Aurel Percă bukaresti érsek és metropolita, aki a következő szavakkal zárja közleményét:
„Elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik az oktatás területén dolgoznak. A Katolikus Oktatás Nemzetközi Napján kiemelten gondolok iskoláink minden tanulójára és családjaikra, a katolikus iskolák tanáraira és alkalmazottaira, a munkatársakra és az oktatás zavartalan lebonyolításában résztvevő személyekre. Isten óvja szolgálatunkat és segítsen maradandó gyümölcsöt (vö. Jn 15,16) hozni a mai fiatalok, valamint az egyház és a társadalom jövője számára.
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy kísérjen minket ezen az úton.”