Dr. Franz Metz (született 1955. december 24-én Daruváron, Románia) bánsági német (sváb) orgonista, zenetudós és karmester, a Duna mentén, különösen Románia, Magyarország és a volt Jugoszlávia területén kisebbségben (és nem csak) élő népek zenetörténetének kutatója. Az első zeneórákat apjától, Martin Metz kántortól kapta Lugoson. Zongorát és zeneelméletet Dr. Josef Willer-rel, pof. Clara Peia-nál és prof. Remus Taşcău-nál tanult. Franz Metz a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatórium (ma Nemzeti Zeneakadémia / Academia Națională de Muzică) Orgona Tanszékén szerzett diplomát prof. Lidia Sumnevici osztályában. Ifjúkorában találkozott a bukaresti Szent József székesegyház orgonistájával, Joseph Gerstenengst lelkipásztorral és Franz Xaver Dressler nagyszebeni orgonistával. Orgonistaként 1977-ben debütált a bukaresti Román Athenaeum Walcker orgonáján. 1978-ban visszatért Lugosra, ahol 1981-ig zongoratanár volt a zeneiskolában. Ezzel egyidejűleg a szülővárosában kamarazenekart alapított.
Még egyetemi évei alatt, 1975-ben Franz Metz orgonistaként debütált Temesváron, ahol kántorként dolgozott az erzsébetvárosi, valamint a gyárvárosi Millenniumi templomban, végül pedig a Szent György római katolikus székesegyházban. Karvezetői tevékenységének kezdete – többek között – a temesvári német Franz Schubert énekkarhoz kapcsolódik, amely a Filharmóniával közösen előadta J. Haydn Die Jahreszeiten (Az évszakok) című oratóriumot. Metz 1983-1985 között irányította ezt a kórust. Ugyanakkor számos román filharmóniával koncertezett, továbbá volt néhány hangversenye az NDK-ban, a Cseh Köztársaságban és 1982-ben Ausztriában. A Németország Szövetségi Köztársaságba való kitelepedését követően, 1985 óta, Franz Metz továbbra is orgonistaként és kántorként tevékenykedik, folytatva orgonakoncertjeinek sorozatát szerte Európában. Ugyanakkor történelmi zenetudománnyal is foglalkozik, a bánsági németek zenei életét kutatta. A Bánság neki köszönhet számos olyan hangfelvételt, amelyeken Metz egykori bánsági zeneszerzők orgonára írt műveit szólaltatja meg a régió régi, mondhatni történelmi orgonáin, továbbá jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Romániában a kommunista hatalom éveiben lehetővé váljanak az első orgonakoncertek: Temesváron (1981), Aradon (1983) és a máriaradnai kegyhelyen (1983). Franz Metz az alapítója az 1991–1998 között megrendezett Temesvári Orgonafesztiválnak, a mai Timorgelfestnek – Zilele Muzicii de Orgă din Banat / Bánsági Orgonafesztivál. Az egyházi zene területén kifejtett német nyelvű publicisztikai munkássága nagyon gazdag, sok országban jelentek meg írásai. Számos romániai és németországi tudományos folyóirat szerkesztőségének tagja. Zenetudományi tevékenységéért többek között 2009-ben a Román Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetsége tiszteletbeli tagjává nevezte ki. 2016-ban megkapta a Bánsági Német Demokrata Fórum Arany Érdemdísztűjét, 2020-ban pedig a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével tüntették ki.
2022. december 7-én Magyarország müncheni főkonzulátusán a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták a bánsági születésű, jelenleg Németországban élő Dr. Franz Metz zenetudósnak.
2024. december 15-én, a csatádi templomban lévő történelmi orgona megáldásának szentmiséjén Pál József Csaba megyés püspök Szent Gellért-érmet adományozott Franz Metz orgonaművésznek.
– Kedves Metz úr, 2024 eseménydús év volt az Ön számára: számos koncert a Bánságban és Németországban, köztük Otto Sykora resicabányai zeneszerző ünnepi miséje, a lenauheimi templom történelmi orgonája restaurálási projektjének megvalósítása stb. Mivel egy új év kezdetén vagyunk, magától értetődő a kérdés: melyek a tervei 2025-re?
– Ahogyan Ön is mondta, a 2024-es év zeneileg nagyon mozgalmas volt számomra. Természetesen objektív okok miatt már körülbelül két éve nem tudtam úgy fellépni, ahogy szerettem volna, de Isten és az orvosok segítségével és kedves barátaimmal, akikkel már régóta együtt dolgozom, több projektet is meg tudtam valósítani a bánsági zenei életben. A 2025-ös esztendő számomra sok liturgiával, szép orgonamuzsikával és számos koncerttel kezdődött Münchenben és Ulmban. Augusztus első napjait évek óta a németek máriaradnai zarándoklatának és néhány koncertnek szentelem a bánsági templomokban: Temesváron (székesegyház, augusztus 1.), a máriaradnai bazilika (augusztus 2.), Csatád stb. További programok: zarándoklatok Altöttingbe, Maria Ramersdorfba, májusi ájtatosságok, templomi koncertek és több szentmise sok orgonamuzsikával, kórussal és zenekarral.
– Eddig számos szakkönyvet írt és szerkesztett, több vándorkiállítást szervezett a bánsági orgonákról. Melyek a „legérdekesebb” orgonák ezeken a vidékeken, az építési évük, az őket készítő mesteremberek, a múltjuk vagy a szerkezetük szempontjából. Vannak-e olyan orgonák, amelyek „fejtörést” okoznak az orgonistának, abban az értelemben, hogy nehezebb játszani rajtuk?
– A Temesvári Egyházmegye területe nagyon gazdag történelmileg értékes orgonákban. Két évvel ezelőtt például feltettük magunknak a kérdést, hogy melyik hangszer felújítása lenne a legfontosabb. Így esett a választásunk a csatádi római katolikus templom orgonájára, amelyet teljesen fel kellett újítani. Ez egy olyan orgona, amelyet 1785-ben hoztak Bécsből a templom oltárával együtt (Mária Terézia császárnő adománya). Nem tudjuk, hogy ki építette, de azt igen, hogy 1810 körül a temesvári Franz Anton Wälter orgonaépítő ezt a hangszert két manuálra, pedálra és 14 regiszterre bővítette. A mechanikus traktúrája nagyon robusztus. Örülök, hogy a projekt megvalósítása a Német Katolikus Püspöki Konferenciától, a Bánsági Svábok Egyesületétől és a Csatádi Svábok Egyesületétől (HOG) kapott támogatásnak köszönhetően, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegyével és a Lovrini Római Katolikus Plébániával együttműködve vált lehetővé. Így sikerült újra megszólaltatni a régi orgonát abban a templomban, ahol Nikolaus Lenau költőt megkeresztelték. Ezen a hangszeren tanult a neves orgonista és zenetudós Járosy Dezső, a székesegyház káplánja és Josef Gerstenengst lelkipásztor és világhírű orgonaművész.
– Tekintve az eddigi tevékenységét elmondhatjuk, hogy Ön a bánsági vallásos zene valóságos nagykövete szerte a világon. Kik azok a bánsági zeneszerzők, akiknek a műveit az idők folyamán felfedezte és/vagy bemutatta?
– Valóban: a bánsági vallásos zene számos olyan zeneszerzőt is újra a figyelem középpontjába állít, akiről az idők folyamán egyszerűen megfeledkeztek. Sokan közülük Csehországból (Bohémiából) érkeztek a Bánságba, másoknak viszonylag rövid ideig volt kapcsolatuk ennek az európai régiónak a zenéjével, mint például Johann Michael Haydn-nak, akinek a Missa Trinitatis című szerzeményét először 1998-ban mutattam be a temesvári székesegyházban. További felfedezett zeneszerzők: Franz Limmer, Vinzenz Maschek, Wilhelm Franz Speer, Karl Rudolf Kárrász, Conrad Paul Wusching, Wilhelm Schwach, Emmerich Schwach, Anton Leopold Herrmann, Johann Weber, Peter Rohr, Otto Sykora, Franz Hybl, Richard W. Oschanitzky, Hermann Klee, Guido Pogatschnigg, Franz Waschek, Heinrich Weidt, Hans Weisz, Arató Andor, Eduard Berecz, Josef Eisenkolb, Josef Ferch, Wilhelm Ferch, Giuseppe Gebler, Anton Glasz, Johann Nepomuk Grünn, Mathilde Antonia von Schmettow Gyertyánffy de Bobda grófnő, Caspar Halbleib, Wenzel Josef Heller, Jakob Hillier, Anton Horner, Karl Huber, Johann Irsay, Peter Kleckner, Joseph Kratochwill, Martin Kurzhals, Josef Linster, Leopold Magenbauer, Martin Metz, Georg Müller, Geza Neidenbach, Rudolf Novacek, Stefan Ochaba, Fritz Pauck, Anton Pavelka, Josef Emanuel Ranftl, Karl Reiter, Andreas Porfetye, Georg Scherka, Josef Schidek, Wilhelm Schönweitz, Peter Schütz, Geza Slovig, Johann Weikert, Georg Karl Wisner Edler von Morgenstern – mindannyian olyan bánsági zeneszerzők, kántorok és orgonisták, akiknek zenei munkásságát az elmúlt években sikerült feltárni.
– Számos szerzeményt mentett meg kézirat formájában, számos kiadatlan anyagot gyűjtött össze egy kivételes zenei archívumban. Melyek a kedvenc darabjai a zenei archívumból, és mik a tervei ezzel az archívummal kapcsolatban?
– A Bánságban 1995-ben három új zenei archívumot tudtunk létrehozni, német forrásokból és támogatással: A Temesvári Filharmóniai Társaság Archívuma, a Temesvári Egyházmegye Zenei Archívuma és az Aradi Múzeumkomplexum Zenei Gyűjteménye (a „Iosif Sârbuț” Színház-, Zene- és Filmtörténeti Gyűjtemény, amely megújult). Néhány akkori egyetemi hallgató – ma már mindannyian temesvári és aradi kultúremberek vagy orgonisták – segített nekem a zenei dokumentumok archiválásában. Sajnos az 1999-2005 közötti években az érdeklődés e kutatás iránt csökkent. Még az én időmben, 1985 előtt, sok kántor adott át nekem dalgyűjteményeket a sváb falvakból, tudván, hogy az elvándorlás miatt nem marad ott senki, aki felhasználhatná őket. Amikor Németországba érkeztem, ezeknek a kántoroknak a leszármazottaik csomagot is küldtek nekem az elhunytak zenei gyűjteményével. Ugyanakkor 1990 után Romániában és számos más európai országban több antikváriumban találtam egész gyűjteményeket a Bánságból származó zenei dokumentumokból, kéziratokból – a romániai Bánságból csakúgy, mint a szerbiai Bánátból. Így gyarapodott a gyűjteményem, amelyet 2000 óta a világ számos zenetudósa, doktorandusza és kutatója számára tettem hozzáférhetővé.
– Ismer-e, vagy van-e olyan zenész vagy zenetudós kollégája, akinek felkeltette az érdeklődését a svábok vagy a többi bánsági katolikus népcsoport vallásos zenéje iránt?
– Igen, sok fiatal zenész van, akik nagyon tehetségesek és érdeklődnek a román zenetörténet e „titokzatos” része iránt. Romániában, valamint Magyarországon, Szerbiában, Ausztriában és Németországban is sok fiatalt segítettünk és bátorítottunk, hogy bekapcsolódjanak ebbe a különleges zenei értékekkel rendelkező terület megismerésébe, feltárásába. Minden évben fiatal zenetudósok kerülnek ki az egyetemekről és a zenei karokról, akik örülnének, ha a zenetudomány ezen területén dolgozhatnának. Különösen Romániában a kutatásnak ez a része még mindig nem úgy működik, mint más európai országokban: még az Országos vagy a Városi Levéltárakban is sok olyan zenei gyűjtemény van, amelyet nem tártak fel, és ezért nem is kutattak. E zenei állományok közül is sok a Temesvári Egyházmegye római katolikus templomaiból származik, ahonnan 1947 után elkobozták őket. Ezeket módszeresen leltározni és kutatni kellene. Ez ma már nem csupán lehetséges, hanem közérdekű is lenne.
– Mit szeretne üzenni a temesvári egyházmegye zenészeinek, orgonistáinak, templomi kántorainak és – miért ne – papjainak az új év kezdetén, illetve a jövőre nézve?
– A zene szerves része a liturgiánknak. Dicsőítő énekek nélkül, az Úrnak a zene, az énekek által közvetített tisztelete nélkül el sem tudjuk képzelni. Ezt még írásban is kimondják, dokumentálják és szabályozzák az Egyház kánonjai. A Temesvári Egyházmegyét az egyházzene területén egyedülálló gazdagság jellemzi. Ez elsősorban a bánsági régió multietnicitásának köszönhető. Egy régi közmondás szerint: „ahol a szó véget ér, ott kezdődik az ének”. Ezért a Bánság zenei kultúrája rendkívül gazdag énekben és zenében. Ez volt az egyik oka annak is, hogy a 18-19. században számos cseh, osztrák és német énekes és zenész telepedett le itt. A zene itt otthon van!
Az egyházi zene ma nagyon változatos. Egyházi zenénk alapja azonban a gregorián ének. Sokféle stílus alakult ki belőle az évszázadok során, sokféle lehetőség alakult ki Isten dicsőítésére: a-capella vagy orgonával, hangszerkísérettel, klasszikus vagy modernebb harmóniákkal, gospel stílusban, egy- vagy többszólamúsággal. Mindez a zene egyformán értékes, ha szívből és lélekből jön.
Nem lehetsz orgonista úgy, hogy közben ne legyél kántor is. Ez kölcsönös támogatás: a pap liturgikus és zenei kérdésekben az általa pasztorált közösséggel a kántor vagy az orgonista által tartja a kapcsolatot. Tehát a közösségnek is, a papnak is az az érdeke, hogy a kántor vagy az orgonista vezesse, kísérje a hívek énekét, Isten dicsőségére.
– Köszönjük a beszélgetést. Adjon a Jóisten jó egészséget, áldást és örömet a munkájában!
A temesvári Püspökség sajtóirodája (Claudiu Călin, Sipos Enikő)
