November 8-án, szombaton a baden-württembergi Sindelfingenben a Dunai Svábok Házában Németországból, Romániából, Magyarországról és Szerbiából érkeztek kutatók, hogy a „A vallásosság megerősödése a  19. században ” című kulturális konferencián különböző témákban mutassák be kutatási eredményeiket. A konferenciát a St. Gerhards-Werk Stuttgart egyesület szervezte. Ez volt a harmadik rendezvénye annak a konferenciasorozatnak, amely a dunai svábok letelepedési szakaszát feldolgozó munkák bemutatásával kezdődött, és amelynek második témája a „Jozefinizmus és felvilágosodás” volt. A konferenciasorozat, amelyet Prof. Dr. Rainer Bendel és Robert Pech M.A. szerveztek, jövőre folytatódik.
A konferencia első két előadása a mai romániai Bánsághoz kapcsolódott. Dr. Claudiu Călin, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye levéltárosa átfogó előadást tartott a „Szerzetesrendek a Csanádi Egyházmegyében, a Bánsábban a 19. században” címmel. Claudiu Călin a szerzeteserendek bánsági jelenlétének történelmi hátterét, a csanádi egyházmegye 19. századi létrejöttét és fejlődését, továbbá püspökeinek tevékenységét ismertette. A csanádi egyházmegyét 1030-ban alapította István magyar király. Első püspöke Szent Gellért velencei bencés bencés volt, aki 1046-ban Budán halt mártírhalált. A püspökség megszakítás nélkül működött Csanádon 1552-ig, amikor az egész terület török uralom alá került. „A régió 1716-os felszabadulása után az egyházmegye újra életre kelt, és 1730-32-ben a püspöki székhelyet Temesvárra helyezték át, de a régi elnevezés, a csanádi egyházmegye továbbra is fennmaradt” – magyarázta Dr. Claudiu Călin. Az évszázadok során számos szerzetesrend és kongregáció fejtette ki tevékenységét a csanádi egyházmegye területén: templomokat, kolostorokat, kórházakat, iskolákat és más intézményeket építettek. Claudiu Călin egyenként vette górcső alá a szerzetesrendeket, ismertetve azok sajátosságait és kiemelve a legérdekesebb szempontokat. Elmondta például, hogy az Irgalmas Testvérek kórházat alapítottak, és később Temesváron használták az első röntgengépet. A ferencesek és a jezsuiták többek között egy-egy iskolát alapítottak. A szalvatoriánusok a 19. és 20. században három plébánián vállaltak lelkipásztori feladatokat: Mehala, Erzsébetváros és Ószentanna. A Notre-Dame nővérek 1858-tól a legjobb leányiskolákat működtették a Bánságban.
A következő előadásban e sorok írója a Notre Dame Szegény Iskolanővérek Rendjét mutatta be, különös tekintettel a Csajághy Sándor püspök által Bajorországból a Bánságba letelepített szerzetesrend alkalmazkodóképességére. A müncheni iskolanővéreknek különösen jó hírük volt, különleges pedagógiai kvalitásaikat a püspök is ismerte és értékelte, aki szívesen látta az iskolanővéreket egyházmegyéje területén. A Notre Dame Iskolanővérek megalapították a Bánságban az első felekezeti német leányiskolát. Az előadó, aki szeptemberben a bánsági német oktatásból doktorált, beszámolt a Szegény Iskolanővérek gazdag tevékenységéről a Bánságban, akik az egész régióban leányiskolákat nyitottak és tartottak fenn, amelyeket nagymértékben támogatott Alexander Bonnaz püspök. Az eredetileg német oktatási intézmények az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után fokozatosan magyarosodtak – az iskolanővérek kénytelenek voltak megtanulni a magyar nyelvet, az első világháború befejezése után pedig a román nyelvet is széles körben használták az oktatásban. A Notre-Dame nővérek sikeresen alkalmazkodtak azokhoz a politikai, gazdasági és társadalmi változásokhoz, amelyeken a társadalom a Bánságba érkezésüket követő évtizedekben keresztülment.
A következő előadások sem voltak kevésbé érdekesek. Dr. Bárány Zsófia, a budapesti Magyar Országos Széchényi Könyvtár munkatársa a csanádi egyházmegye 1830-as és 1840-es évekbeli házassági diszpenzációival foglalkozott. Beszámolt Lonovics József püspökről, aki 1834 és 1848 között vezette az egyházmegyét, és olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a rokonok közötti házasságok és a vegyes házasságok. Az ilyen kivételek történelmi és társadalmi hátterét magyarázta el Rómának – Dr. Bárány Zsófia Lonovics püspök leveleit nézte át és elemezte.
Dr. Bednárik János néprajzkutató, a budapesti Néprajzi Intézet munkatársa egy 1887-es Törökbálinton (németül: Großturwall, Pest megye) történt epizódot mutatott be, amelyben a helyi pap megtagadta a részvételt egy körmenetben. Ez a faluközösségben vitákhoz vezetett a pap akkori szerepéről, de arról is, hogy a néphitben mennyire volt legitim vagy fontos a templomi körmenet.
Az ebédszünet után dr. Miklós Réka egy 19. századi Bácska-vidéki katolikus kéziratos kántorkönyveket mutatott be. Elme Imre és Schäffer Jakab kántorkönyveit vizsgálva a többnyelvűséget és a kántorok liturgikus gyakorlatban betöltött szerepét elemezte a történelmi énekek összehasonlításával és néhány részlet felolvasásával. Több kántorkönyvet is magával hozott. Dr. Miklós Réka Erdélyből, Romániából származik, a brassói Transilvania Egyetemen tanult zenepedagógiát, a grazi Zeneművészeti Egyetemen pedig katolikus egyházzenét. Jelenleg a szerbiai Zentán él. Előadása pozitív visszhangot váltott ki.
Prof. Dr. Tüske Gábor, a budapesti Irodalomtudományi Intézet munkatársa Martin von Cochem 17. századi kapucinus papról és népi misszionáriusról beszélt, akinek vallásos könyveit a 19. században Magyarországon, így a Bánságban is számos kiadása révén széles körben terjesztették. A társszervező Pech Róbert a Miskolci Egyetem Történettudományi Tanszékéről a Prof. Dr. Ugrai János által készített előadás rövid összefoglalóját ajánlotta a résztvevők figyelmébe. Az előadás címe „A »protestáns aranyszabadság« hatása a magyarországi iskolai és egyházi életre” volt. Az előadó betegség miatt nem tudott részt venni a konferencián.
A Sindelfingenben megrendezett tudományos konferencia jó alkalom volt arra, hogy elemezzük a kereszténységnek a dunai svábok életében betöltött társadalmi, politikai és kulturális szerepét a 18. századi letelepedéstől napjainkig. A lelkészek gyakran közvetítettek a faluközösségek és az állami hatóságok között, és sikeresen működtek a hívek tanítóiként és nevelőiként. A 19. században a vallás „államosítása” és a nemzet „szakralizálása” a dunai svábok számára új azonosulási formákat eredményezett. A Dunai Svábok Házában rendezett konferencia azt vizsgálta, hogy ezek a fejlemények milyen hatással voltak a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia németajkú katolikusaira.
„Nagyon inspirálónak és tanulságosnak találtam. A konkrét példákon keresztül sok új szempontot és régi szempontokat fedeztem fel új formában, és láttam a mögöttük álló erőfeszítéseket is, hogy igazságot tegyenek a kor emberének” – mondotta a konferencia után Prof. Dr. Rainer Bendel, katolikus teológus, egyháztörténész és egyetemi oktató.
Jövő májusban egy következő konferencia a 20. század első felét fogja vizsgálni az első világháborút követő politikai változásokkal – jelentette be Dr. Bendel professzor. Szerepet játszanak-e a háborús tapasztalatok a lelkipásztorkodásban? Hogyan kezeljem a nemzeti egyre fokozódó nacionalizálódását és politizálódását az egyházban? Hogyan pozícionálom magam a társadalom szerkezetében megjelenő tekintélyelvű tendenciákkal szemben? A St. Gerhards-Werk 2025. május 18-án Sindelfingenben megrendezésre kerülő tudományos konferenciáján részt vevő kutatók ezekre és még sok más kérdésre próbálnak választ találni.

Raluca Nelepcu

Fotó: G. Friedmann, R. Nelepcu, J. Janzer