Szeptember 1-5. között a Temesvári Egyházmegyéből, valamint a Szatmári Egyházmegyéből 35 fős csoport zarándokolt Schönstattba. Honlapunknak Zöld Tímea küldött beszámolót.

Mindenki ismeri a csíksomlyói vagy a máriaradnai kegyhelyet, illetve olyan ismert kegyhelyeket, mint Lourdes, Medjugorje… ahova szívesen zarándokolunk. Egy-egy ilyen alkalommal, a Szűzanyát meglátogatva, kéréseinket, hálánkat, illetve tiszteletünket szeretnénk kifejezni. A szerencsések már megtapasztalták, milyen az, ha Mária közbenjárását kérjük és megkapjuk. Sokak testileg gyógyultak, de vannak olyanok, aki egyéb rendkívüli élménnyel gazdagodnak egy-egy ilyen zarándoklat során.
Szeptember 1-5. között egy kisebb csoporttal mi is elzarándokoltunk Schönstattba. Ezt olvasva sokan valószínűleg tágra nyílt szemmel kérdezik: ez meg hol van, hiszen még nem hallottak erről a zarándokhelyről. Schönstatt azt jelenti szép hely. Valóban szép, mintha a mennyország egy darabja lenne. Ez a település Németországban található, Vallendar mellett, és igen érdekes történet kötődik hozzá. Erről szeretnék most írni, és arról, milyen élmény volt a közösség tagjaként végre megismerni a gyökereket, az alapot, a forrást.
Temesvárról 35 fős csoporttal indultunk. A hívek a Temesvári Egyházmegyéből (Temesvár és Arad megyéből), valamint a Szatmári Egyházmegyéből indultak el erre a zarándoklatra. Az út hosszússága (kb. 2800 km) lehetőséget adott arra, hogy sokat imádkozzunk és énekeljünk. Fiatalok és idősebbek, családosok, egyedülállók, és Istennek szentelt személyek mind együtt egy szívvel és egy lélekkel készültünk az érkezésre. Beáta-Mária nővér, az út szervezője, különféle elmélkedésekkel, történetekkel próbált bevezetni minket Schönstatt világába és lelkiségébe, megemlítve ennek alapelemeit, mint pl. a szeretetszövetség, a kegyelmi tőke, a zarándokkegyelmek, az önnevelés, a korsó stb.
Első megállónk Kahlenberg volt, Bécs városa mellett, ahol az ottani nővérek nagy szeretettel és szívélyesen fogadtak minket. Miután elfoglaltuk a szobáinkat és megvacsoráztunk, Ingrid-Mária nővér bemutatta a kahlenbergi kápolnát, elmesélve annak történetét, amelyben négy motívumot emelt ki: mesélt a kápolnában található korsóról, említette a kápolna körül lévő rózsákat, a háziszentélyes könyvet, a P. Reinisch kelyhet. Ezeknek mind fontos szerepük van a helyi Schönstatt-mozgalomban. Ugyanakkor megemlítette azt is, hogy a nővérek törekvéseikkel és áldozataikkal előkészítették a Szűzanya útját Románia irányába.
A korsó a kánai menyegzőig vezet minket vissza, ahol Mária, Jézus anyja észleli, hogy elfogyott a bor, és Jézusnál közbenjárt az újdonsült párért. Jézus pedig a szolgáknak megparancsolja, hogy töltsék meg a korsókat vízzel, majd a víz borrá lesz.  Ingrid-Mária nővér arra bátorított minket, hogy kérjünk mi is bizalommal Máriától, mert a kánai csoda mindennap megtörténik. Ezzel a gondolattal vonultunk be a kis kápolnába, köszönteni a Szűzanyát, szándekainkat a korsóba helyezve, ahogy ez a közösségben szokás.
Másnap szentmise és egy rövid reggeli után tovább indultunk, még megállva a Thyrnau apátságnál, ahol ebéddel fogadtak minket. Schönstattba érkezve már későre járt, de a nővérek olyan szívélyesen üdvözöltek, mintha időben érkeztünk volna. Reggel szentmisével kezdtük a napot, amelyben Kapor atya beszélt nekünk Josef Kentenich atyáról, a papról, aki ennek a színes közösségnek az alapítója. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy az ő példája alapján, mi is azt tegyük első helyre, ami értékes és nem azt, ami szórakoztató. És arra is, hogy Mária karján számunkra is van hely, Jézus mellett, csak oda kell hozzá menni.
A nap további részében meglátogattuk a képzési házban lévő szobát, ahol Kentenich atya lakott, valamint a múzeumot, ahol többek között az a szobor is megtalálható, amely előtt az anyukája rábízta a kis Józsefet a Szűzanyára.
Ez az élmény életre szóló, amely megalapozta a szeretetszövetség útját, amelyet hivatalosan 1914 október 18-án a őskápolnában, tanítványaival közösen kötnek meg a Szűzanyával. A szeretetszövetség röviden a semmit nélküled, semmit nélkülünk mottóban foglalható össze. A szövetségben úgy szeretnénk élni, Máriára hagyatkozva és példáját követve, hogy mi is egyre jobbak legyünk.
Vasárnap este még meglátogattuk Kentenich atya sírját abban a templomban, ahol utoljára misézett és ahol a bemutatott szentmise után elhunyt. Kapor János plébános Kentenich atyától származó szöveget olvasott fel ezen a helyen. A szavakon elmélkedve az volt az érzésem, mintha ő maga is jelen lenne és arra buzdítana, hogy jobban keressük Istent, a Szűzanyát.
Hétfőn reggel az őskápolnában még szentmisét ünnepeltünk, melynek keretében 8-an megkötötték a szeretetszövetséget, amely a Szűzanya és Isten iránti, illetve a mozgalom közössége iránti elköteleződés.
„Jézus ma is kiválaszt embereket, mint annak idején tanítványait, akik az Evangéliumot a világba viszik. Isten meg tudja váltani a világot a segítségünk nélkül is, de Ő ezt nem akarja. ,,Isten nélkül semmit sem tehetünk. Emberek nélkül Isten nem akar tenni semmit.” – mondja Szent Ágoston. Ezt a gondolatot tükrözi a schönstatti szeretetszövetség rövid jelmondata is: Semmit nélküled – semmit nélkülünk. Aki ezt a szövetséget megköti, Isten és a Szűzanya eszközévé válik. Isten szeretetének tanúja akar lenni ott, ahol él: a családban és munkahelyen, a plébánián vagy más apostoli és szociális tevékenységekben.” Batfalszky Mária
Utolsó nap, magunk mögött hagyva Schönstatott, Würzburgban a Schönstatt központban tartottunk egy rövid megállót. Ott M. Aenn nővér mesélt a leányifjúságról, a mozgalom egyik közösségéről, valamint a romániai tevékenységéről. Megmutatta nekünk Kentenich atya dolgozószobáját, ahol azokat az embereket fogadta, akik tanácsért vagy kérdésekkel fordultak hozzá. Kentenich atya személyében sokan megtapasztalták Isten szeretetét, a mennyország valóságát.
Schönstatt számomra olyan hely, ami igazán széppé attól lett, hogy Kentenich atya és mindazok, akik társként mellészegültek, másokért éltek, imádkoztak és áldozatokat hoztak, a Szűzanya pedig nem marad távol egy ilyen helytől.
A csoport – bár szétváltak útjaink – tudom, hogy hálás szívvel gondol vissza ezekre a napokra, a mindig mosolygó nővérekre, arra, milyen csodát tett vele a Szűzanya és Isten, ami lehet, hogy nem látványos, de annál inkább valódi és igaz.
Semmit nélküled, semmit nélkülünk!

Zöld Timea