Az Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévben, november 13-án, Boldog Temesvári Pelbárt emléknapján egy olyan ferences szerzetesre emlékezünk, akinek neve összekapcsolódott Temesvárral, prédikációi pedig Európa-szerte ismertté váltak. Temesvári Pelbárt a 15. század végén élt és alkotott, prédikációgyűjteményeit pedig évtizedeken át használták a lelkipásztorok. Művei között hat, Assisi Szent Ferencnek szentelt beszédet is találunk, amelyekből nemcsak a szentek középkori tisztelete, hanem a ferences lelkiség néhány ma is érvényes gondolata is kirajzolódik.
Pelbárt, latin nevén Pelbartus de Themeswar, a 15. század egyik jelentős ferences prédikátora és teológiai írója volt. Életének korai szakaszáról kevés biztos adat maradt fenn. Neve 1458-ban jelenik meg a krakkói egyetem anyakönyvében, ahol 1463. december 17-én szerzett baccalaureusi fokozatot. A történelmi Csanádi Egyházmegye és utódegyházmegyéi történetét feldolgozó Martin Roos nyugalmazott temesvári püspök Erbe und Auftrag. Momente aus der Vergangenheit der Diözese Csanád und ihrer Nachfolgebistümer című munkájának első kötetében ezt írja róla: „Erst zum Jahre 1458 wird er als Pelbartus Ladislai de Temeswar in den Matrikeln der Universität von Krakau geführt, ist also bereits Student.” – Vagyis: „Neve először 1458-ban, Pelbartus Ladislai de Temeswar alakban szerepel a krakkói egyetem anyakönyvében, ekkor tehát már egyetemi hallgató volt.”
Pelbárt később belépett a ferences rendbe, Budán teológiai oktatóként és prédikátorként működött, 1494-ben pedig az esztergomi rendház gvárdiánja lett. Ezt követően visszatért Budára, ahol 1504. január 22-én hunyt el.
Temesvári Pelbárt elsősorban prédikációgyűjteményeivel vált ismertté. A vasárnapokra, az egyházi év ünnepeire, Szűz Mária és a szentek emléknapjaira írt latin nyelvű beszédei a könyvnyomtatás révén messze túljutottak az akkori Magyarország határain. Művei többek között Hagenauban, Strasbourgban, Augsburgban, Nürnbergben, Lyonban, Párizsban és Velencében jelentek meg.
Ugyancsak Martin Roos ny. püspök könyvében olvasható: „Allein in Hagenau wurden zwischen 1498 und 1521 etwa 32.450 Bände von den Werken Pelbarts gedruckt und vertrieben, das bedeutet 13 Auflagen in Quart- und Folioformat.”, vagyis „Csak Hagenauban, 1498 és 1521 között, Pelbárt műveiből mintegy 32 450 kötetet nyomtattak és terjesztettek, ami 13 negyedrét és ívrét formátumú kiadást jelent.” A prédikációk több mint egy évszázadon át szolgáltak segédanyagként a nyugat-európai lelkipásztorok számára, és szerzőjük nevével együtt Temesvár nevét is ismertté tették.
Ennek a könyvtörténeti örökségnek kézzelfogható emlékei is fennmaradtak. A Csanádi Egyházmegye megalapításának 1000. évfordulójára való felkészülés jegyében a temesvári Szent György-székesegyházban 2025-ben szervezett Millennium Csanadiense 1030–2030 kiállításon a Nagyváradi és a Temesvári Egyházmegyei Múzeumok gyűjteményéből Pelbárt műveinek 1501-ben és 1505-ben Hagenauban, 1506-ban Strasbourgban, valamint 1509-ben Lyonban nyomtatott kötetei is szerepeltek.

Hat prédikáció Szent Ferencről
Pelbárt Pomerium de sanctis című, a szentek ünnepeire összeállított prédikációgyűjteményének nyári részében hat egymást követő beszédet szentelt Assisi Szent Ferencnek. A prédikációkban Krisztus követését, az isteni szeretetet, az alázatot, a szegénységet, az irgalmasságot és az Egyház megújítását állítja előtérbe.
Az első beszédben, amely Ferenc Krisztushoz való hasonlóságáról szól, Pelbárt ezt kérdezi hallgatóságától:
„Quid putas, quare Christianus diceris, nisi utique ut Christum imiteris?”
„Mit gondolsz, miért neveznek kereszténynek, ha nem azért, hogy Krisztust kövesd?”
Ugyanebben a prédikációban Ferenc erényeit is felsorolja:
„…humilitate, oboedientia, paupertate, castitate, patientia, charitate, pietate, sobrietate…”
„…alázatban, engedelmességben, szegénységben, tisztaságban, türelemben, szeretetben, irgalmasságban és mértékletességben…”
A második prédikációban Isten szeretetének mérhetetlenségét egy különösen szemléletes hasonlattal érzékelteti:
„Revera tanta est haec et talis charitas, quod si caelum et terra tota essent pergamenum, totum mare et omnes aquae incaustum, et tot scriptores, quot folia arborum et gramina ab initio mundi fuerunt, et si incepissent a principio mundi, ac scriberent usque novissimum diem, non sufficienter posset describi magnitudo tantae charitatis divinae.”
„Valóban oly nagy és olyan ez a szeretet, hogy ha az ég és az egész föld pergamen volna, az egész tenger és minden víz tinta, és annyi írnok lenne, ahány falevél és fűszál létezett a világ kezdete óta, s ha a világ kezdetétől az utolsó napig írnának, akkor sem tudnák kellőképpen leírni az isteni szeretet nagyságát.”
A negyedik prédikációban Pelbárt Szent Ferencnek a teremtett világhoz fűződő kapcsolatáról beszél. Egy egyházi himnuszt idéz:
„Hic creaturis imperat, qui nutui subiecerat se totum creatoris.”
„A teremtményeknek az parancsol, aki önmagát teljesen alávetette a Teremtő akaratának.”
A hatodik beszédben pedig Ferenc irgalmasságáról ír, amely nemcsak az emberekre, hanem más teremtményekre is kiterjedt:
„…tam in compassione Christi, quam in animarum zelo, quam erga pauperes, quam etiam erga creaturas irrationales…”
„…mind Krisztus szenvedése iránti együttérzésében, mind a lelkekért való buzgóságában, mind a szegények, mind pedig az értelemmel nem rendelkező teremtmények iránt…”
A szent, aki életével újította meg az Egyházat
Pelbárt beszédeiben Szent Ferenc nem csupán rendalapító, hanem Krisztus követésének és az Egyház megújításának példaképe. Többször visszatér a szenthez intézett felszólítás:
„Francisce, vade, repara domum meam, quae labitur.” – „Ferenc, menj, állítsd helyre házamat, amely omladozik.”
A negyedik prédikációban Ferenc egyik legfontosabb érdemeként említi:
„Quintum, quia reformator est Ecclesiae Christi.”
„Ötödször, mert Krisztus Egyházának megújítója.”
Pelbárt szerint ezt Ferenc példájával, prédikálásával és a három ferences rend létrehozásával valósította meg:
„…quod fecit exemplo et praedicatione ac ordinis institutione triplicis.”
„…amit példájával, prédikálásával és a három rend megalapításával valósított meg.”
A hat prédikációban Pelbárt bibliai szövegeket, egyházi szerzők tanításait, Szent Ferenc életének történeteit és a középkori legendahagyomány elemeit egyaránt felhasználja. Nem történeti életrajzot ír, hanem saját korának híveit igyekszik megszólítani Ferenc példáján keresztül.
Az általa bemutatott Ferenc mindenekelőtt Krisztus követője, aki szeretetét a szegények szolgálatában, a teremtmények iránti irgalomban és az Egyház megújításáért végzett munkában valósította meg.
Nyolcszáz évvel Szent Ferenc halála után ezek a gondolatok ma is megszólíthatják az olvasót. Temesvári Pelbárt prédikációi pedig arra is emlékeztetnek, hogy a ferences lelkiség évszázadokon átívelő történetéhez egy Temesvárhoz kapcsolódó szerzetes munkássága is hozzátartozik.

Felhasznált források:

  • Martin Roos: Erbe und Auftrag. Momente aus der Vergangenheit der Diözese Csanád und ihrer Nachfolgebistümer, I/1., 197. o.
  • A Nagyváradi és Temesvári Egyházmegyei Múzeumok kiállításának 23. ismertetője: Pelbartus de Themeswar, ferences szerzetes, prédikációgyűjtemények szerzője.
  • Pelbartus de Themeswar: Pomerium de sanctis, Pars aestivalis, Sermones LXX–LXXV, De sancto Francisco. (https://mek.oszk.hu)

A temesvári Püspökség sajtóirodája