Április utolsó hétvégéjén, 25-én és 26-án a máriaradnai kolostor és kegytemplom adott otthont a Jöjj, kövess engem! lelki és katekétikai képzésnek, amelyen a gyulafehérvári főegyházmegyéből, valamint a nagyváradi és a temesvári egyházmegyéből hittantanárok, plébániai hitoktatók, plébánosok vettek részt. A képzést anyaországból érkezett hitoktatók vezették: Csillag Éva, Farkas Furmen Bernadett és Gakovicné Németh Blanka, valamennyien budapesti hitoktatók, továbbá Tornay Gábor váci hitoktatási igazgató és Csillag Péter váci állandó diakónus.
A program április 25-én, pénteken 15 órakor a radnai kegytemplomban szentmisével kezdődött, amelyet Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök mutatott be, koncelebráltak a jelen lévő egyházmegyés papok. A résztvevőket elsőként Dirschl Johann általános helynök üdvözölte.
Mivel a Szentatya, Ferenc pápa temetésén való részvétele miatt Pál József Csaba megyés püspök nem tudott jelen lenni ezen a szentmisén, homíliáját Szilvágyi Zsolt püspöki helynök olvasta fel. Az evangéliumi részhez kapcsolódóan (Jn 21,1-14) a főpásztor a következőket emelte ki: – A szeretet az, amely ma felismeri az Úr jelenlétét akkor is, amikor mások szeme elől rejtve marad. A két apostol, János és Péter kiegészítik egymást. János a szeretet kegyelmét kapta, Péter pedig a gyakorlatiasság kegyelmét. Ez így van az egyházban is, és a katekéták között is. Szükségünk van egymásra: a katekétáknak a papokra és püspökökre, a papoknak, püspököknek pedig a katekétákra. Mert együtt húzzuk a partra a hálót. Ha közöttünk egység van, egymás szeretettel való kiegészítése, akkor az Úr gondoskodik arról, hogy tele hálót húzzunk a partra.
A liturgiát követően a mintegy 30 résztvevő a kolostor konferenciatermében ismerkedett a Jöjj, kövess engem! elnevezésű francia hitoktatási modellel.
Elhoztuk kincseinket – mondotta bevezetőjében Csillag Éva, és akkor még senki sem sejtette, tulajdonképpen mit is rejt a „kincsesládája”. Elsőként egy kicsi, meghitt sarkot rendezett be az Életadó Boldogasszony Intézet alapítója, Boldog Marie-Eugène atya, Szent II. János Pál pápa, Lisieux-i Szent Teréz és a szülei, valamint a „Fatimai gyermekek” kis ereklyéivel, ugyanakkor elhozta Boldog Carlo Acutis és a magyar vértanú Bódi Mária Magdolna imáit, gondolatait is. A rövid történelmi visszapillantóban pedig elmondotta: 1949-ben két fiatal magyar lány az Új Ember folyóiratban talált egy cikket a Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugene atya által alapított Életadó Boldogasszony kármelita lelkiségű világi intézetről, és szerették volna, ha Magyarországon is létrejönne egy hasonló intézet. – A mi történetünk 1990-ben kezdődött, Lustiger bíboros magyarországi látogatásával, akinek titkára, Pierre d’Ornellas atya, aki jelenleg Rennes érseke, az Intézet papi ágának tagja volt. Általa kerültünk kapcsolatba a kármelita lelkiséggel, és ezzel a hitoktatási modellel. Szándékosan kerüljük azt a szót, hogy módszer, mert ez elsősorban lelkiség. A franciaországi Venasque-ban megalapított Intézetbe mi a 90-es évektől Magyarországról busznyian jártunk hitoktatói képzésekre. Itt ugyanis kidolgoztak egy olyan, Szentlélek által diktált hitoktatási modellt, amit harminc éve alkalmazok. Ennek a hitoktatásnak a három lényege tulajdonképpen a képzés, a könyvek és a karton sziluettek, amely eszközök a szemnek is segítenek imádkozni.
Csillag Éva ugyanakkor Szent II. János Pál pápa Catechesi tradendae apostoli buzdításából is idézett, Ferenc pápának a Hitoktatók Nemzetközi Kongresszusán elhangzott beszédét pedig levél formájában nyújtotta át a jelenlévőknek, amelyben többek között ez áll: Egy jó katekéta nyomot hagy, nemcsak annak a nyomát, mit hint, hanem annak a nyomát, aki a Magvető. Remélem, hogy fiataljaitok, gyermekeitek, felnőtteitek, mindazok, akiket a katekézisben kísértek, mindig úgy fognak emlékezni rátok az Úr előtt, mint olyan személy, aki jó és szép dolgokat hintett a szívükbe.
Az találkozó első témája keretében a résztvevők arra keresték a választ, hogy tulajdonképpen mi a hitoktatás célja? Ki hogyan lett, miért lett hitoktató – tette fel a kérdést Csillag Éva, majd a jelenlévőkkel közösen összegezte a válaszokat: a gyermekeknek legyen egy „aha” élményük, miszerint van Isten, akihez szólni tudnak, aki szeret minket, illetve, hogy az elmélettől el tudják juttatni a gyermekeket az élményekig, összekapcsolni a Szentírást a jelenkorral, a mindennapi élettel, Istent tudják adni a gyermekeknek, fiataloknak.
Az interaktív bevezető után interaktív hittanóra következett, amikor a résztvevők átváltoztak nebulókká, és megfigyelhették, hogyan alakul át az előttük álló egyszerű asztal oltárrá, amelyen a már említett kartonfigurák révén megelevenedtek a bibliai történetek: a Genezis, az angyali üdvözlet vagy éppen Jerikó falai. De tanítottak a sziluettek imádkozni is, illetve általuk a hitoktatók Isten szeretetét, befogadását szemléltették, egyszerű eszközökkel imádságos, csendes elmélkedésre ösztönző, elmélyült, családias légkört teremtve. És a „kincsesláda” kifogyhatatlannak bizonyult. Ahogyan a képzést vezető csapat energiája és elkötelezettsége is, hiszen percek alatt újabb és újabb ötleteket, megoldásokat kínáltak arra, hogyan lehet a kisebb (vagy nagyobb) gyermekeket rávezetni, hogy ne csupán tanuljanak Istenről, hanem törekedjenek a vele való mély kapcsolat kialakítására is.
A gyakorlati képzés mellett a jelenlévők közösen vettek részt a szentmiséken, szentségimádáson, a szombat délutáni fórum pedig alkalmat kínált a felmerülő kérdések megbeszélésére.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége továbbképzési programjának részeként, valamint a Szövetség szakmai és anyagi támogatásával, Ozsváth Judit, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója és Dirschl Johann általános helynök, a temesvári egyházmegye tanfelügyelője szervezésében megvalósult képzésen tanultakat várhatóan egyházmegyénk több iskolájában, plébániáján is gyakorlatba ültetik majd a résztvevő hitoktatók.

A temesvári Püspökség sajtóirodája