A „Gotteslob” katolikus imádságos- és énekeskönyv, valamint a Románia részére készült melléklet keletkezéséről 50 év távlatából

(1. rész)

A „Gotteslob” német imádságos- és énekeskönyv romániai kiadása, barna borítóval, 1978-ban jelent meg mintegy 20 000 példányban. Tulajdonképpen a „Temesvári Egyházmegye számára készült kiadás” címet kellett volna viselnie. Ám ez a „dicsőséges román szocializmus” idején nem volt megengedett és nem is volt lehetséges (mivel az egyházmegyét 1948-ban a kommunista rezsim feloszlatta, és „esperesség”, azaz esperesi kerület szintjére fokozta le – a szerk. megj.).
A törzsrész megegyezik azzal a „Gotteslob” imádságos- és énekeskönyvvel, amelyet az 1970‑es évek elejétől minden német nyelvű európai országban használtak, ám a mellékletet ezúttal a bánsági svábok és a Bánsági Hegyvidéken élő németajkú hívek számára állították össze. A könyvet Németországban nyomtatták a freiburgi Német Caritas‑szövetség megbízásából, és a kevelaeri nyomdából küldték Temesvárra. Kalandos utat járt be, mire eljutott a bánsági városokba és falvakba. Azok a hívek pedig, akiknek szánták, már a bőröndjeiken ültek, készen arra, hogy megkezdjék a kitelepedést Németországba…

Az imádságos- és énekeskönyv göröngyös útja
1975‑öt írunk. A romániai társadalom számára ez a politika terén egyfajta „olvadás”, a gazdaságban pedig némi érzékelhető előrelépés időszaka volt. Természetesen mindezt viszonylagosan kell érteni, hiszen alig telt el tíz év azóta, hogy az utolsó katolikus papokat és püspököket kiengedték a hírhedt kommunista börtönökből, és mindössze tizennégy év telt el azóta, hogy az utolsó romániai németek hazatérhettek a Szovjetunióból való deportálásból. (Az 1970‑es években is előfordultak elszórt letartóztatások – a szerk.)
Még közelebbinek számított akkoriban a bánsági családoknak Bărăgan‑sztyeppére való deportálásának emléke. Ezt követően a német állam horribilis összegekért „vásárolt ki” (valójában kiváltott – a szerk. megj.) néhány egyházi méltóságot, szerzetest és több, a romániai németség szempontjából jelentős kereszténydemokrata politikai személyiséget a román államtól. A román állam sikertelen beavatkozása a római katolikus egyház belügyeibe – a „békepapság” politikáján keresztül („hazafias egyház” – valójában egy olyan koncepció, amelyet a kínai modell mintájára próbáltak kialakítani, ám kezdettől fogva kudarcra volt ítélve – a szerk.) – ekkorra már szintén a múlt részévé vált. Nicolae Ceaușescu államelnököt abban az időben számos nyugati ország udvarolta körül, és állami látogatásokra hívták meg. Mindez ahhoz vezetett, hogy a román politika viszonylagos enyhülést tanúsított a romániai egyházakkal szemben. Ez különösen a római katolikus és az evangélikus egyházra volt igaz – vagyis azokra az egyházakra, amelyek a bánsági és erdélyi német kisebbséghez tartoztak. A görögkatolikus egyház – ahogyan minden más keleti blokk‑beli országban – 1948 óta be volt tiltva, és a román állam ügyesen alkalmazta a halogató taktikát a Szentszékkel szemben. Bár a Szentszék és a kommunista román állam között még nem létezett konkordátum, a hatóságok igyekeztek lojalitást mutatni a külföldi egyházi személyek, például a bécsi érsek vagy bizonyos római bíborosok iránt. A németországi Caritas papoknak és egyházi alkalmazottaknak nyújtott támogatásait is engedélyezték. Valójában ez csak a vihar előtti csend volt, hiszen ez az enyhülési politika hamarosan kemény korlátozásoknak adta át a helyét, amelyek végül 1989-ben a rezsim bukásához vezettek. (A kommunista rendszer teljes időszaka alatt a római katolikus egyház volt az egyetlen történelmi vallásfelekezet Romániában, amelynek nem volt elismert, törvényileg szabályozott státusza az állammal szemben – a szerk. megj.).
A viszonylagos enyhülés időszakára esett egy új német imádságos- és énekeskönyv létrejötte is, amelyet a romániai német ajkú katolikusok számára készítettek. A II. Vatikáni Zsinat nyomán 1972-ben a német nyelvű európai térségben megszületett az új „Gotteslob” imádságos- és énekeskönyv. Emellett minden egyházmegye és érsekség lehetőséget kapott arra, hogy saját mellékletet állítson össze a területén élő hívek számára.
A temesvári egyházi vezetés (amelyet az állam nem ismert el egyházmegyeként, ezért csak az egyházi valóságnak megfelelő megnevezéssel lehetett illetni – a szerk. megj.) már 1970-ben kinyomtatta az új német nyelvű miserendet: „A közösségi mise ünneplése”. Ez a kis formátumú, mindössze 16 oldalas füzet a hívek német nyelvű szövegeit és imáit tartalmazza. Erre azért volt szükség, mert a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései nyomán a korábbi latin nyelvet felváltotta az anyanyelv használata a liturgiában. (Pontosabban: engedélyezték a népnyelvű liturgiát, miközben a latin továbbra is az Egyház hivatalos nyelve maradt, és liturgikusan is használható volt – a szerk. megj.) Ezzel egy időben a temesvári egyházi vezetés magyar nyelven is kiadott egy hasonló füzetet. Ennek ellenére a Bánságban továbbra is sok városi templomban – ahol különböző nemzetiségű hívek éltek – ragaszkodtak a latin nyelvű vasárnapi szentmiséhez. Így elkerülhető volt, hogy a különböző nemzetiségek között vita vagy feszültség alakuljon ki.
Körülbelül 1976‑ig a temesvári egyházmegye nagyobb városi plébániáin a szentmiséket kizárólag német és magyar nyelven tartották. Más falusi közösségekben a helyi viszonyoktól függően németül, magyarul, horvátul, szlovákul, csehül, románul vagy bolgárul miséztek. A román nyelvű szentmiséket a temesvári egyházmegyében csak 1980 után vezették be fokozatosan.
Természetesen a Németországba kitelepített, elűzött vagy áttelepült németek is várták, hogy jogaik érvényesüljenek, és hogy egyházi énekkincsük méltó helyet kapjon az új énekeskönyvben. Ezek a remények azonban hiábavalónak bizonyultak. A Duna‑menti svábok részéről Konrad Scheierling (1924–1992) népdal‑ és népzenekutató azzal a kéréssel fordult a „Gotteslob” bizottsághoz, hogy néhány délkelet‑európai német településről származó egyházi éneket is vegyenek fel a gyűjteménybe. Ez egyben a romániai németség elfogadásának jelképes gesztusa is lehetett volna a német társadalom részéről. Különösen 1945 után a volt Jugoszlávia területéről származó dunai sváboknak súlyos szenvedéseket kellett elviselniük, és végül elűzték őket. Panaszuk azonban süket fülekre talált. Ezzel csaknem egy időben, 1974 és 1978 között Romániában két új német egyházi énekeskönyv is megjelent: 1974-ben az „A Román Szocialista Köztársaság Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházának Énekeskönyve”, majd 1978-ban a „Gotteslob. Katolikus imádságos- és énekeskönyv. Romániai kiadás”. Bár mindez nagyon hivatalosan hangzik, létrejöttük valójában egyszerű volt: az evangélikus énekeskönyvet az erdélyi szászoknak szánták, a katolikus „Gotteslob”-ot pedig a bánsági svábok és a Bánsági Hegyvidéken élő németek számára.

A bánsági egyházi énekek kiválogatása

Konrad Kernweisz ordinárius

A temesvári egyházmegye – a történelmi csanádi püspökség három utód-egyházmegyéjének egyike – Augustin Pacha püspök halála óta nem rendelkezett saját főpásztorral, és Dr. Boros Bélát a román állam nem ismerte el püspökként (1990 után a Szentszék címzetes érseki címet adományozott neki – a szerk. megj.). A temesvári egyházmegyét az állam csupán esperesi kerületként („protopopiátus”) ismerte el.
Az egyházmegyét egy „egyházkormányzati hatóság” vezette, élén egy helyettes ordináriussal (Msgr. Konrad Kernweisz, 1913–1981 – akit az állam csak esperesként ismert el – a szerk. megj.) és egy általános helynökkel (Dr. Ferdinand Cziza). 1983-ban Msgr. Sebastian Kräutert (1922–2008) nevezték ki új ordináriusnak. A temesvári egyházi vezetés és az állami hatóságok közötti együttműködés akkoriban rendkívül összetett volt, és korántsem alapult kölcsönös bizalmon. Mégis kénytelenek voltak elfogadni a helyzetet, és a lehető legtöbbet kihozni belőle. Miután 1974 körül az új „Gotteslob” imádságos- és énekeskönyv néhány példánya nem hivatalos úton bejutott az országba, a freiburgi Caritas‑szövetség vezetése Temesváron érdeklődött, volna‑e igény egy olyan új „Gotteslob” kiadására, amely a temesvári egyházmegye számára készült melléklettel jelenne meg. Abban az időben Dr. Hans Weresch (1902–1986), aki maga is a Bánságból származott, a freiburgi Caritasnál dolgozott. Valószínű, hogy ő kezdeményezte az új énekeskönyv létrehozását. Mindenesetre Konrad Kernweisz ordináriust megkeresték azzal a kéréssel, hogy válassza ki azt a mintegy 50 egyházi éneket a Bánságból, amiket a „Gotteslob” mellékleteként szeretnének megjelentetni. Ő pedig Msgr. Ferdinand Hauptmannhoz fordult tanácsért, aki akkor a temesvár-belvárosi plébánia plébánosa volt, és kiválóan ismerte az egyházi zenét. A mintegy 50 éneket a temesvári egyházmegye 1927‑es imádságos- és énekeskönyvéből válogatták ki, amelyet annak idején Prof. Hans Eck (1899–1965) állított össze. A „Gotteslob” új kiadását, benne a „Romániai melléklettel”, új tördeléssel a kevelaeri Butzon & Bercker kiadó jelentette meg. A Bánságban elterjedt énekek végső listáját Konrad Kernweisz ordinárius állította össze. Ahogyan szinte minden bánsági énekeskönyvben, itt is Johann Michael Haydn „Német nagymiséje” nyitja a misékre vonatkozó énekek sorát, majd Franz Schubert „Német miséje” következik. Ezután két további mise és néhány miseének szerepel, amelyeket többnyire hétköznapi szentmiséken énekeltek. Sajnos a romániai mellékletben szereplő egyházi énekeknél sehol sem tüntették fel a forrásokat (a zeneszerző vagy a szöveg szerzőjének nevét). A dallamok egy része a Bánságban keletkezett, mások – például a 817. számú karácsonyi ének („Dicsőség a magasságban Istennek”) – a magyar „Mennyből az angyal” átvételeként kerültek be.

20 000 énekeskönyv útban Temesvár felé
A német fél részéről ezzel a kérdés rendeződött. Az 1978‑as vámokmányokból – amelyeket a Temesvári Római Katolikus Püspökség levéltára őriz, és amelyeket e cikk elkészítéséhez rendelkezésre bocsátottak – megtudjuk, hogy a szállítmány Németországból érkezett, a freiburgi Német Caritas‑szövetség megbízásából, Dr. Hans Weresch közvetítésével. A küldemény 24 raklapból állt, összesen 10,5 tonna súllyal. A román vámhatóság 1979. február 27‑én kelt iratai szerint a szállítmány tartalmazott közel 20 000 példány „Gotteslob” imádságos- és énekeskönyvet, valamint 200 példányt a hozzá tartozó orgonakönyvből, összértéke pedig 54 600 nyugatnémet márka volt. Egy másik dokumentum azt is megemlíti, hogy a küldemény 11 000 példány német nyelvű „Gotteslob”-ot tartalmazott a német nemzetiségű hívek számára, valamint 2000 horvát nyelvű imakönyvet és katekizmust a horvát nemzetiségű hívek részére. A román vámhivatal előírása szerint a teljes szállítmányt biztonságos, zárt és lepecsételt helyiségben kellett elhelyezni mindaddig, amíg a vámhatóság az egész küldeményt át nem vizsgálta és át nem vette. Hogy végül valóban kifizették‑e a hatalmas összegű vámot, vagy a szállítmány vámmentesen kerülhetett be az országba, mindmáig tisztázatlan.
Így jutott el végül az új „Gotteslob”, a „Romániai melléklettel”, Temesvárra.

(2. rész)

Reklám a „Gotteslob” számára


1979. március 1‑jén Konrad Kernweisz ordinárius levélben fordult a papokhoz és a hívekhez, amelyben bejelentette az új imádságos‑ és énekeskönyv megérkezését, amely végre a Bánságban is elérhetővé vált: „A Gotteslob, a katolikus imádságos‑ és énekeskönyv végre megérkezett, és itt átvehető. Postai úton nem kerül kiküldésre. Darabja 40 lejért vásárolható meg. A hozzá tartozó orgonakönyv darabja 250 lej, és kizárólag plébániáknak kerül eladásra. A bevételt székesegyházunk felújítására fordítjuk, amelynek gyakorlatilag semmilyen bevétele nincs. (…) Az énekes rész eleinte még idegen lesz a számunkra. Ne fogadjuk azonban előítélettel. Sok zsoltár és bibliai szöveg feldolgozása található benne. A Gotteslob melléklete a régi egyházmegyei énekeskönyvünkből is tartalmaz olyan énekeket, amelyeket továbbra is ápolni szeretnénk. Az új illeszkedjen a régihez. A megújult liturgia énekes részében mindazt, amit eddig talán elhanyagoltunk – például a bevonulási éneket a pap bevonulásakor, a Kyrie‑imát, a köztes énekeket, az Alleluja‑verset stb. – most pótolnunk kell. Ne torpanjunk meg félúton a liturgia megújításában. Az Egyház iránti engedelmesség és az előírások tisztelete többet kíván tőlünk. Ne elégedjünk meg a ‘kis engedelmességgel’, amely csak külsőleg tartja be az előírásokat. Törekedjünk a ‘nagy engedelmességre’, vagyis a belső egyetértésre és készségre – hogy a boldogemlékű I. János Pál pápa szavait idézzem, amelyeket a római papokhoz intézett. ‘Gotteslob’ – vagyis teljes szívből, hiszen az élő Egyháznak lényegénél fogva Isten dicséretére összegyűlt közösségnek kell lennie!”
Alig egy évvel később Konrad Kernweisz ordinárius ismét a hívekhez fordult, kérve és sürgetve, hogy a német nyelvű „Gotteslob” énekeskönyvet vezessék be a bánsági plébániákon és a családokban is: „Ismét vissza kell térnem a Gotteslob terjesztésére és használatára, mint lelkipásztori munkánk egyik lényeges segédeszközére. Sokszor megbotlottunk az énekes részben, és megtorpantunk. Az énekes rész idegen marad a számunkra mindaddig, amíg érintetlenül hagyjuk, hiszen kántoraink alig ismerik a mellékletet, mivel annak idején elmulasztottuk kötelezően bevezetni az egyházmegyei imádságos‑ és énekeskönyvet. Akkori hibánkat most nem szabad megismételnünk. Egyébként itt nem is annyira az énekes részre szeretnék utalni, hanem az imádságos és tanító részre. A Gotteslob az egyetlen nyomtatott vallási anyag, amelyet híveinknek nyújtani tudunk. Ahol a kimondott szó már nem jut el, ott talán a nyomtatott szó még elér néhányakat. Használniuk kell kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hogy amúgy is elsorvadt vallási életünk ne legyen alap nélküli ház, gyökér nélküli fa. A hittanórán a liturgia (szentmise, szentségek, egyházi év) és a vallási életismeret (lelkiismeret‑képzés, lelkiismeret‑ápolás, imádságos élet) a Gotteslob segítségével tanítható a legalaposabban. A felnőttek számára pedig kifejezetten ajánlott ‘házi feladatként’ a szentségekre való felkészüléshez (keresztség, gyónás, áldozás, házasság). A húsvéti gyónásra is készüljünk a bűnbánati ájtatosságok segítségével. Hiszen jól tudjuk, milyen állapotban van sok helyen a gyónási gyakorlat (bevallom tudatos és tudattalan bűneimet… és jobb esetben még annyi: kérem, kérdezzen). A bűnbánati ájtatosság természetesen nem helyettesíti a személyes gyónást. Szinte sehol sem ajánlották a Gotteslob-ot bérmálási ajándékként, és az ifjú párok kezébe sem adták. Valójában nem arról van szó, hogy a megmaradt mintegy 3000 példányt eladjuk, ahelyett hogy az irodában vagy a raktárban porosodjanak, hanem arról, hogy mi magunk alaposan tanulmányozzuk, jól ismerjük, és bőségesen használjuk a lelkipásztori munkában. Mi minden prédikáció és tanítás célja? A vallásos ember, aki a hitből él. Ezért a fő akadályt nem a hívekben látom, hanem a mi nehézkességünkben. Ne csak megbotoljunk, hanem álljunk fel és menjünk tovább.”
A következő években aztán meghatározott mennyiségeket osztottak szét ezekből a könyvekből a temesvári egyházmegye többnyire német ajkú plébániái között. Mielőtt azonban a plébániákra kerültek volna, a könyvek hátoldalára (a szerk.) a következő pecsétet ütötték: „Copyright 1978 röm. kath. kirchliche Oberbehörde in Timișoara“ / „Copyright 1978 róm. kat. egyházi Főhatóság, Temesvár.”

Az új énekeskönyv bevezetése


A „Gotteslob” új német énekeskönyv bevezetése a bánsági svábok és a Bánsági Hegyvidéken élő németek plébániatemplomaiban rendkívül nehéznek bizonyult. Időközben ugyanis már hozzászoktak ahhoz, hogy az orgonakarzatról énekeljenek. A kántor vagy kántornő többnyire saját gyűjteményeiből és füzeteiből énekelt, amelyek településenként eltértek egymástól. Végső soron legtöbbször az 1927‑es temesvári egyházmegyei énekeskönyvet vették alapul, amely több kiadásban jelent meg 1945‑ig. Sok sváb falunak ezen kívül megvolt a maga saját énekeskönyve is, amelyből a miseénekeket énekelték – többnyire két szólamban, hiszen a „szép” egyházi énekből nem hiányozhatott a cseh terc. Éppen ezért volt különösen nehéz az új „Gotteslob” bevezetése, amely sok olyan egyházi éneket tartalmazott, és amelyeket terc nélkül kellett volna énekelni.
Miután Dr. Ferdinand Cziza általános helynök 1980 körül megkért, hogy segítsek a sváb falvak különböző egyházi kórusainak az új „Gotteslob” énekeinek betanításában, több bánsági sváb faluban tartottam próbákat, és néhány új egyházi éneket be is gyakoroltunk. Ez a munka azonban akkoriban rendkívül nehéz volt:

  1. A kórustagok nagy része már várta a Németországba való kiutazási papírjait, és nem mutattak érdeklődést új dolgok bevezetése iránt. Ezt akkoriban sok pap és kántor is megerősítette számomra.
  2. Továbbra is szívesebben énekelték a „szép”, régi, hagyományos bánsági egyházi énekeket a hozzájuk tartozó cseh tercekkel. És ha mégis elénekeltek egy új éneket az új Gotteslob-ból, akkor ott sem hiányozhatott a második szólam.

A következtetés egyértelmű: a német Gotteslob énekeskönyv a bánsági német katolikusok számára túl későn érkezett, és bevezetése nehéz, sőt szinte lehetetlen volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új egyházi énekek iránt ne lett volna érdeklődés. A temesvári egyházmegye katolikus templomaiban nagyon nyitottak voltak az új, ritmikus eggyházi énekekre, és többnyire saját, kézzel másolt (később sokszorosított) gyűjteményeket állítottak össze.
A katolikus „Gotteslob” imádságos‑ és énekeskönyvvel ellentétben – amely Románia számára külön melléklettel jelent meg – az evangélikus énekeskönyv a Romániai Szocialista Köztársaság Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházának egyházkerületi gyűlése (Landeskonsistorium) megbízásából készült, az 50. egyházkerületi közgyűlés (1974 december) határozata alapján. Ez az énekeskönyv több mint 700 oldalt tett ki. Nyomtatása Nagyszebenben (Hermannstadt/Sibiu) történt. A speciális, vékony papírra nyomtatott énekeskönyvből nem sok további információ derül ki. A legtöbb éneket a régebbi erdélyi énekeskönyvekből vették át.

A „Gotteslob” hatása az új kiadványokra
A „Gotteslob” romániai melléklettel ellátott kiadásának megjelenése Németországban is érezhető hatást gyakorolt a himnológiai kiadváyokra. Így 1978 után rövid időn belül megjelent a „Beiheft zum ‘Gotteslob’ mit Kirchenliedern aus der Diözese Timișoara” című kis füzet, 65 egyházi énekkel. Ezzel szinte egy időben a Rottenburg am Neckar-i püspöki lelkipásztori hivatal kiadta a „Lieder unserer Brüder aus dem Osten. Eine Auswahl für Gottesdienst und Familie” című kis énekeskönyvet, 32 énekkel.
A Königstein im Taunus-i Sudetendeutsches Priesterwerk 1981-ben jelentette meg a „Beiheft zum ‘Gotteslob’ mit Kirchenliedern aus den Diözesen Böhmens und Mähren‑Schlesiens, aus den deutschen Sprachgebieten der Karpaten und des Südostens” című gyűjteményt, amely 100 éneket tartalmazott. A kiadvány előszavát Dr. Karl Reiß, apostoli protonotárius, a Sudetendeutsches Priesterwerk képviseletében írta: „Ahogyan minden egyházmegye megkapta saját helyi énekkincsét a ‘Gotteslob’ mellékleteként, úgy szeretnék a hazájukból elűzött hívek is – a csehországi és morva‑sziléziai egyházmegyékből, a Kárpátok vidékéről és Délkelet német nyelvű területeiről – az általuk megkedvelt egyházi énekeiket a ‘Gotteslob’ mellékleteként csatolni. (…) A hazájukból elűzött katolikusok ma már beilleszkedtek befogadó közösségeik plébániai életébe, vagy a diaszpórában új közösségek magját alkotják. A plébániák feladata azonban továbbra is az, hogy a kitelepítettek számára még érzékelhetőbbé tegyék a kereszténység otthonteremtő erejét. Ezért azok a plébániák, ahol sokan találtak második hazára a fent említett országok egyházmegyéiből származó hívek közül, szívesen fogják a ‘Gotteslob’-hoz csatolt ezen mellékletet, hogy mindenki együtt énekelhessen, és így az egyházi énekkincs még gazdagabban maradjon fenn.”
A „Gotteslob” megjelenésére és annak nehézkes bevezetésére adott válaszként a lugosi kántor, Martin Metz (1933 Darova – 2003 Hechingen; Darován, majd 1960-tól a lugosi minorita templomban szolgált; 1988-as kivándorlása után Schönaichban, a Rottenburg–Stuttgart egyházmegyében működött egyházzenészként) az 1980-as évek elején megkomponálta a „Banater Gemeinschaftsmesse” című művet – a bánsági német falusi közösségek énekhagyományának tiszteletére.
Ez a mise a német ordinarium szövegeire épül, és úgy készült, hogy egyaránt használhassa előénekes és közösség, illetve schola és kórus (2–4 szólamú feldolgozásban).
2011-ben a Gerhardsforum Banater Schwaben e. V. kiadta a „Duna‑menti svábok katolikus énekeskönyvét”, amely első ízben gyűjtötte össze a délkelet‑európai német katolikusok legismertebb és legkedveltebb egyházi énekeit. Forrásként a 1990 után előkerült kéziratos kántor‑ és orgonakönyveket, valamint a Délkelet‑Európában megjelent német nyelvű ének‑ és orgonakönyveket használták fel. A kiadvány a 1978-as „Gotteslob” romániai mellékletét is figyelembe vette.
A „Duna‑menti svábok katolikus énekeskönyve” 2026-ban jelenik meg második, bővített kiadásban.

(Megjelent az „Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien” 34. évfolyamának 8218. számában, Bukarest, 2026. január 16., 8. oldal, valamint a 8223. számban, 2026. január 23., 8. oldal.)
Dr. Franz Metz

(Átdolgozás és jegyzetek: Dr. Claudiu Călin)