Szombaton, október 16-án, tartottuk a temesvári egyházmegyében a fiatalok fesztiválját. A jelenlegi vírushelyzet miatt az eseményre online került sor, a résztvevők Zoomon kapcsolódhatnak be a programba, amely délután 4 órakor kezdődött. A TEKMEK és a Jubilate egyetemista csoportok, valamint a Harmonia Christi ifjúsági kórus szervezésében volt lehetőség együtt ünnepelni román és magyar nyelvű fiatalokkal, akik még így, az online térben is meg tudtak nyílni, ki tudtak kapcsolódni és reményeink szerint lélekben is gazdagodtak.
Érdekes volt megtapasztalni a közös szervezés kihívásait, örömeit és sokszínűségét, hogy a különböző véleményekből hogyan alakult ki egy egységes program, és azt hogyan próbáltuk megjeleníteni a résztvevők számára.
Külön kiemelném az esemény mottóját is: “Mindenre képes vagyok Krisztusban, aki nekem erőt ad.” (vö. Fil 4,13) ami nagyon megfogott és végigkísérte az egész délutánt, úgy a történet bemutatásában, mint az interjúkban, de a közös énekekben és a szentmisében is megjelent. A kiscsoportos beszélgetés alatt is ezt a témát próbáltuk körüljárni, különböző élethelyzeteket osztottunk meg egymással, amelyekről elmélkedtünk és megoldást kerestünk rájuk.
Számomra nagy élmény volt a készülődés, hogy együtt tervezhettük és valósíthattuk meg a programokat, nagyon tetszett a stúdiós megoldás, ahogy a moderátorok levezették az eseményt, az interjúkat, két nyelven. Mindezek mellett a fesztivál záró szentmiséje is különleges volt számomra, elsősorban azért mert a közös éneklésnek mindig megtapasztalom a nagy erejét. Másodsorban pedig Pál József-Csaba püspök atya őszinte megosztásai, gondolatai tisztán megértették velünk az igazi Istenre hagyatkozás lényegét, amelyet gyakorolnunk kell a mindennapokban.
Kopacz Bíborka, TEKMEK

Fiatalok fesztiválja – Moderátori szemmel
„Isten hozott mindenkit!” egy román ajkú szájából hallani nem egy mindennapi élmény, főleg amikor önkéntesen szeretne így köszönni. És mégis ezekkel a szavakkal üdvözölte moderátor társam, Ioncsov Adrian, a résztvevőket az idei Egyházmegyei Ifjúsági Találkozón, vagyis a Fiatalok fesztiválján. Különleges élmény volt a „színpad” másik oldalán állni, ez volt az első alkalom, hogy moderátoroskodtam. A szereppel először a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón ismerkedtem meg, amikor két fiatal gyakorlatilag levezette a programokat, koordinálta és informálta a résztvevő fiatalokat. Tetszett, ahogy igazából a „műsort vezették”, nagyon szerettem volna én is egyszer moderátor lenni, de azt soha nem gondoltam volna, hogy teljesen más körülmények között fog ez megtörténni, mint ahogy én elképzeltem. Úgy gondolom, ez Istentől való kegyelem volt.
Érdekesnek tartottam megtapasztalni a szervezői részét egy ilyen találkozónak. Voltak bakik, nézeteltérések, egybecsengő mikrofonok, de igyekeztünk ezeket minél természetesebben és emberi módon kezelni, beleépíteni néhányukat a „műsorba”. Moderátortársammal egyetértettünk abban, hogy ez a szerep improvizációt, spontaneitást és humort igényel, ezért megpróbáltuk minél gördülékenyebben levezetni a programokat. Nem volt túl egyszerű, de túl nehéz sem, így számomra egy élvezhető kihívás volt.
Azt is nagyon élveztem, hogy Adriannal jól együtt tudtunk működni: nem fordítóeszközök voltunk (az úgyis csak egyoldalú lehetett volna), sokkal inkább egymás szavait kiegészítettük. Egyik nyelv sem került háttérbe, úgy érzem, meg tudtuk találni az egyensúlyt a kétnyelvűségben.
Riporterként is kipróbáltuk magunkat: volt 5 vendégünk, akiket kikérdezhettünk röviden, 1-2 kérdést tettünk fel Iustin Calin-nek (énektanár a Gerhardinum katolikus líceumban és a Harmonia Christi kórus vezetője), Feiler Karinának (Jubilate, román egyetemista csoport fiatalja), Alexandra nővérnek (az erzsébetvárosi lánybentlakás vezetője), Fodor Zsuzsannának (Tekmekes fiatal) és Talos Mariusnak (bukaresti jezsuita szerzetes).
Hogy a fesztivál hangulata is jelen legyen a találkozón, a Harmonia Christi kórus énekelt és táncolt nekünk, és örömmel láttam, hogy néhányan tényleg becsatlakoztak a táncolásba. Úgy gondolom, még így is, hogy online volt a találkozó, minőségi időt tudtunk együtt eltölteni. A visszajelzésekből azt a következtetést tudtam levonni, hogy senki nem unatkozott, pörgősen mozogtunk az online térben, főleg azért mert alapból nem volt sok idő tervezve gép előtt ülésre.
Személyes következtetésként azt tudnám mondani, hogy bár nekem meg volt írva egy puska, hogy mit szeretnék mondani, alig néztem bele, mert a szituáció és a program kisebb módosításokra szorult, ezért szükség volt a spontaneitásra, amire ugyanúgy fel kellett készülni lelkileg. De úgy gondolom, sikerült boldoguljunk, ezért úgy gondolom, hogy a Jó Isten kegyelméből sikeres találkozót tudhatunk magunk mögött.
Nagy Kincső, TEKMEK