“Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10, 11)

A katolikus egyházban a húsvétot követő negyedik vasárnap a Jó Pásztor vasárnapja, amely egyben a papi hivatások világnapja. Szent VI. Pál pápa 1963-ban, a II. Vatikáni Zsinat idején vezette be ezt az ünnepet. Az ezen a vasárnapon bemutatott szentmiséken világszerte a papokért és új hivatásokért imádkoznak a hívek.
A Jó Pásztor vasárnapja alkalmából lelkipásztorokat kérdeztünk hivatásukról.

– Mit jelent az Ön számára a papi hivatás?

Duma Marian-Branko teológiai hallgató (Fulda) – A papi hivatás számomra azt a választ jelenti, amelyet Isten hívására adtam. „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek (Jer 1,5). Mindenki közülünk hivatást kap arra, hogy szolgálja Istent ott, ahol éppen él, ahol a mindennapi munkáját végzi. A papok azonban egészen különleges meghívást kapnak arra, hogy Istent szolgálják. A felszentelésük által részesülnek Jézus Krisztus papságából. Ezt azt jelenti, hogy maga Krisztus él minden papban, a tetteikben pedig maga Jézus cselekszik. Ez ugyanolyan nagy csoda, mint a szentségek (látható jelek) kiszolgáltatása, amelyek által lehetőségünk nyílik az üdvösségre. A szentmise bemutatása, amelynek keretében a keresztáldozat újra és újra megismétlődik a pap kezében, a bűnbocsánat szentsége, amely által minden hívő kibékülnek Istennel csak néhány példa, amely engem személyesen arra késztet, hogy vágyjam a papságra. Lényegében a papság egy állandó IGEN, amellyel újra és újra válaszolok Isten meghívására.
Drăghia Novița Marian berestyei plébános: – Mennyből fakadó titok, különleges meghívás egy még nagyobb feladatra, felelősségre.
Miklós Csaba majláthfalvi plébános: – Jó olykor pillanatnyi lelkigyakorlatként, lelkiismeretvizsgálatként is feltenni a kérdést. Megállni és elgondolkozni. Huszonöt év papság után azt mondhatom, hogy Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, tehát pap. Enélkül nem tudom, hogy mi lett volna az életem. A papi hivatás meghatározhatatlan. Olyan, mint a szerelem: nem tudod, hogy miért történik, de van benne jó és van benne szenvedés, megpróbáltatás is. A papi hivatás Istentől származó feladat: minden nap egy új kihívás: találkozások, feladatok halmaza, amelyekkel az Úr meglep: kellemesen vagy kellemetlenül. A papi hivatás: közvetítőnek lenni Isten és emberek között és fordított irányba is. Sokszor úgy érzem, hogy nem vagyok méltó arra a feladatra, amelyet Isten rám bíz, hogy túl nagy az a szeretet, amellyel átölel és amit én nem tudok meghálálni. Isten és az emberek nélkül a papi hivatás nem ér semmit. Papnak lenni azt jelenti, hogy tegyük azt, amit Isten ránk bíz az adott napon, a hétköznapokban is, a Szentlélek által erőnk szerint a legjobban hálaképpen Istennek.
Puskás Attila, a resicabányai Szentháromság templom plébánosa: – Mindenekelőtt hálát jelent, azért a két papért, akiknek volt bátorságuk megszólítani és elkísérni. Rendkívüli képessége a papnak az, hogy meg tud szólítani egy fiatalt.  De nem elég a megszólítás, hanem az isteni hívó szót fel is kell nevelni a fiatalban. Nem lehet csak az Isten dolga a papi hivatás kérdése. A papnak el kell kísérnie a fiatalt. Szóval, számomra a papi hivatás hálát és Szépséget jelent! Hálás vagyok, hogy felismerték bennem ezt a kegyelmet.  Papi életem mélységes kaland a Mesterrel és a testvérekkel.

– Mivel buzdítaná azokat, akik azon gondolkoznak, hogy ezt a hivatást válasszák?

Duma Marian-Branko teológiai hallgató – Személyes tapasztalatomból kiindulva csak bátorítani tudom a jelenlegi fiatalokat, hogy elinduljanak ezen az úton és válaszoljanak IGEN-nel Istennek. A tanulási, felkészülési időben eddig több szakaszon jutottam túl, voltak könnyebbek és nehezebbek, de a célom nem az, hogy végül elbátortalanodjak és csalódott legyek, hanem egészen más. A papságra való felkészülés célja olyan felelősségteljes és határozott jellemű férfiak kinevelése, akik a mai időkben helyes, igaz válaszokat tudnak adni, összhangban az Egyház tanításával. A felkészülésben döntő, meghatározó a Krisztussal való személyes kapcsolat, amelyet mindig és mindenhol erősíteni kell, hogy minél mélyebb legyen. Vianney Szent János Mária a következő szavakkal jellemezte a papságot: „A papság Jézus szívének szeretete”. Ez a rendkívüli megfogalmazás foglalja össze a számomra a pap küldetését és a papság szentségét.
Drăghia Novița Marian berestyei plébános: – Legyenek bátrak és bizakodjanak, ne féljenek Isten kezébe helyezni a szívüket.
Miklós Csaba majláthfalvi plébános: – Nem hallgatnék el semmit, sem azt, ami jó, sem azt, ami rossz, de kihangsúlyoznám, hogy ha ezen gondolkozik ez nem azért van, mert ő választotta Istent, hanem azért, mert Isten kiválasztotta és kitüntette őt különleges szeretetével. Megvilágítanám, hogy a döntése válasz a szerető Mennyei Atyának, ahogyan azt a Szűzanya is tette, amikor Isten az angyalon keresztül megadta a jó hírt, hogy Isten Fiának édesanyja lehet. Minden egyéb csak ebből fakad. Az alapvető döntés a fontos, amely azonban csiszolódik az évek folyamán. Elmondanám, hogy ebben a hazug világban szükség van azokra, akik pozitívan válaszolnak Isten hívására, és a világban levő irányvesztett embereknek nyújtani tudják azt, ami szent, ami jó és azt, ami állandó, igazi reményforrás: a Evangélium örömhírét.
Puskás Attila, a resicabányai Szentháromság templom plébánosa: – Arra buzdítom, hogy szeressék az Úr akaratát! Vállalják fel! Ez a legmélyebb IGEN!  Kockáztassanak, mint a Boldogságos Szűz Mária!

(A Temesvári Római Katolikus Püspökség sajtóirodája)