Nehéz, válságos időkben döbben rá az ember, hogy mindennapi, fontosnak vélt teendői mellett elsikkadnak, észrevétlenek maradnak az igazi értékek. Ahogy József Attila is írta: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” Az alábbi sorok mindegyike tanúságtétel: nem inoghat meg a hitünk.

Toman Zoltán lelkipásztort 2013-ban szentelték pappá. Segédlelkészként eddig a temesvár-belvárosi és a temesvár-gyárvárosi plébánián szolgált. Ez idő alatt az egyházmegyei bíróság titkárává nevezték ki. Egyházjogi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetben kezdte meg. Jelenleg a Santa Maria dell’Anima Pápai Kollégium növendékeként egyházjogi doktori tanulmányokat folytat Rómában.

– Visszapillantva a koronavírus-járvány előtti időszakra, rájövünk, hogy az életünk túlzsúfolt, stresszes, aggodalmakkal teli volt, teljesen lefoglaltak a különböző tennivalók. Hogyan éli meg
magánemberként, de aktív papként is a járvány idejét, a fizikai korlátokat és előírásokat, amelyeket be kell tartani?
– Ez valóban olyan életmód, amelyhez nem szoktunk hozzá. Valami új és első pillantásra nem feltétlenül kellemes. És lelkileg is oyan érzés, amit eddig még soha nem tapasztaltam meg.
Viszont a korlátozások jelentőségének helyes felismerése – a felebaráti szeretet és járványveszélynek különösen kitett személyek védelme – segít bennünket, hogy könnyebben áthidaljuk ezt az időszakot. A családoknak vagy azoknak, akik hozzászoktak, hogy gyakran látják a szeretteiket, nagyon nehéz megtartaniuk a fizikai távolságot. Ez a helyzet azonban számtalan virtuális lehetőséget kínál. Sokszor elképzelem, milyen szépek lesznek azok a pillanatok, amikor a családtagok vagy a barátok újra megölelhetik egymást, újra személyesen is beszélgethetnek egymással.
Nem egy, a családjától távol lévő személytől hallottam, hogy „ezután másképp fogok cselekedni”, „gondolkodom azon, hogyan változtatok az életemen”, „nem hagyom őket egyedül” – szívből jövő, őszinte szavak ezek.

– A járvány okozta megváltozott időszak mi újat hozott az Ön lelki és hivatásbeli életében?
– Biztosan állítom, hogy ez az idő hasznos és szép lelki élményeket nyújtott. Ezt az időt úgy fogtam fel, mint az Isten által „adott időt” annak átgondolására, mi is az igazán fontos, mi a prioritás az életemben és a hivatásomban, mivel tudok többet és jobbat tenni az emberekért. Az imák mintha sokkal bensőségesebbek lennének, a liturgiák meghittebbek, lelkesítőbbek.

– Sikerül-e kapcsolatot tartani a hívekkel, ismerősökkel, és ha igen, hogyan történik ez?
– A virtuális lehetőségeknek köszönhetően sikerült kapcsolatban maradnom a szeretteimmel. Voltak szép pillanatok, amikor igazán örvendtünk egymásnak. Nagyon kellemesen hatottak a fiatalokkal és a fiatal családokkal folytatott beszélgetések, de azok is megérintettek, amelyeket a szenvedőkkel folytattam. Szeretem meghallgatni embereket…

Szinte az egész nagyböjti időt, a nagyhetet és a húsvéti időt elszigetelten, zárt templomokban töltöttük, egyes miséket online közvetítettek, üres padok előtt. Hogyan élte meg mindezt lelki és pasztorációs szempontból?
– Rómában az egyetemen, ahol lakom, mintegy harmincan vagyunk papok. Gyakran együtt celebrálunk szentmisét. Ez nagyszerű ajándék, mert így együtt örvendhettünk a nagyhét liturgiáinak és a húsvéti ünnepeknek. Ha együtt vagyunk, könnyebben telik az idő; gyakran gondolok azokra a paptestvérekre, akik valóban egyedül vannak, hívek nélkül, anélkül, hogy élvezhetnék bárkinek a jelenlétét.

– Véleménye szerint mi újat tanult vagy egyáltalán lehet-e valami újat tanulni ebből a helyzetből? Melyek azok a dolgok, amelyeket szeretne megváltoztatni vagy más módon megközelíteni életében és lelkipásztori munkájában?
– Szerintem az egyik új dolog, amit megtanultam, hogy ne tervezzek hosszú távra. Számomra eddig is nagyon világos volt, hogy minden napirend vagy terv az isteni gondviseléstől függ, de ritkán voltak olyan esetek, amikor néhány fontosabb rendezvényt el kellett volna halasztani vagy teljes mértékben törölni a naptárból.

– Köszönöm a válaszokat és hogy a rendelkezésünkre állt. Kívánok áldott időt, kegyelemmel, türelemmel és jó egészséggel!
– Én is köszönöm a lehetőséget!