Ma, advent negyedik és egyben utolsó vasárnapján a liturgia Szent József alakját mutatja be nekünk (vö. Mt 1,18-24) (…) Testvéreim, mit üzen ma nekünk József? Nekünk is vannak álmaink, és talán karácsonykor többet gondolunk rájuk, többet beszélgetünk róluk egymással. Talán sajnálunk néhány meghiúsult álmot, és rájövünk, hogy a legjobb várakozások gyakran váratlan, nyugtalanító helyzetekbe ütköznek. Amikor ez megtörténik, József mutatja az utat: nem szabad engednünk a negatív érzéseknek, mint a harag és a zárkózottság, mert ez rossz út!

Ehelyett az élet meglepetéseit, sőt a válságokat is bizonyos fokú óvatossággal kell elfogadnunk: ha válsághelyzetbe kerülünk, nem szabad elhamarkodott, ösztönös döntéseket hoznunk, hanem Józsefhez hasonlóan „meg kell gondolnunk” (vö. V. 20), és az alapvető szempontra kell támaszkodnunk: Isten irgalmasságára. Ha úgy éled meg a válságot, hogy nem veszíted el önmagad a bezárkózás, a harag és a félelem hatására, hanem nyitva tartod az ajtót Isten felé, akkor Ő közbeléphet. Isten szakértője annak, hogy a válságokat álmokká változtassa: igen, Isten a válságokat új perspektívák felé nyitja meg, talán nem úgy, ahogyan mi várjuk, hanem úgy, ahogyan Ő képes rá. Ezek Isten látókörei: meglepő, de a miénknél végtelenül tágabbak és szebbek! Segítsen nekünk Szűz Mária, hogy nyitottak legyünk Isten meglepetéseire. (Ferenc pápa katekézise, Angelus, advent 4. vasárnapján, 2022. december 18-án, forrás: www.vaticannews.va)