A keresztény nők ökumenikus imanapját szerte a világon március 4-én, nagyböjt első péntekjén tartották. Temesváron a józsefvárosi római katolikus plébánián működő nőszövetség szervezte meg az eseményt, ám az új típusú koronavírus-járvány terjedését megfékező hatályos óvintézkedések miatt a rendezvény időpontját március 24-re halasztották.
Ezen a délutánon megtelt a temesvár-józsefvárosi plébánia közösségi terme, az ökumenikus imán jelenlévő több mint 50 résztvevő a római katolikus, református és evangélikus-lutheránus vallásfelekezetet képviselte. A nőszövetségi tagokat a rendezvényre elkísérte Kovácsné Pap Ibolya vöröscsárdai református lelkész, Kovács Zsombor evangélikus lelkész, Gazda István református lelkész, az Új Ezredév Központ lelkipásztora, Gazdáné Mátyus Melinda újmosnicai református lelkész, Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkész és Tököly Csaba zsombolyai református lelkész. Az imaalkalmon Pál József Csaba megyés püspök osztotta meg az evangéliumi részhez fűződő gondolatait.
Az egybegyűlteket Szilvágyi Zsolt pasztorális püspöki helynök, helyi plébános üdvözölte, és utalva az imanap mottójára – Mert csak én tudom, mi a tervem veletek (Jer 29,11) – úgy fogalmazott: – Istennek terve van velünk. És mi sokszor nehezen értjük meg az Ő tervét.
Mivel az idei ökumenikus imanap témáját és liturgiáját az angliai, walesi és észak-írországi nők állították össze, a nyitó éneket követően Kovácsné Pap Ibolya lelkész erről a három országról osztott meg érdekes tudnivalókat a hallgatósággal. Ezt követően a résztvevő nőszövetségi tagok egyenként felolvasták az előkészített imákat, tanúságtételeket, és sorra meggyújtották a hét mécsest, a remény gyertyáit.
Pál József Csaba megyés püspök szintén a reménységet helyezte elmélkedésének középpontjába. – Lélekben fiatal az, aki a „még nem”-et éli, és öreg az, legyen bár húszéves, aki a „már nem”-et éli: már nem lehet semmit tenni, minden hiábavaló. A „még nem”-ben benne van a remény, hogy még minden sikerülhet. Hogy a közösségem megmarad-e, nagyon sokban múlik azon, hogyan tekintek rájuk. A reménység tekintetével nézek-e közösségem tagjaira? – fogalmazott a Főpásztor.
Az elmélkedést követően a jelenlévők több kiscsoportot alkotva igyekeztek választ találni arra a kérdésre, hogy milyen módon tapasztalják meg Istent a mindennapokban.
Végezetül a szervező józsefvárosi római katolikus nőszövetség nevében Ferenczi Johanna köszönte meg a résztvevőknek a jelenlétet, kifejezve örömét, hogy kétéves szünet után végre ismét „kéznyújtási közelségben” találkozhattak egymással a régi barátok, ismerősök.
Az ökumenikus ima a jelen lévő vallásfelekezetek lelkipásztorainak áldásával, ezt követően agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.

A temesvári Püspökség sajtóirodája