A világjárvány okozta kényszerszünet után idén már folytathattuk plébániánk hagyományát: a nagyobb ünnepekre való felkészülésünk során az adott ünnep tartalmát az Egyházunk liturgiájában ajkunkra adott énekszövegek által próbáljuk még jobban megérteni. Hiszen ki mástól várhatnánk hitelesebb, adekvátabb eligazítást, tanítást egy-egy ünnep kapcsán, mint magától az Egyháztól?!
A mostani egyházzenei nap meghívott előadója Józsa Domokos, Nagyváradon élő egyházzenész, orgonaművész volt, aki egy szépen felépített program szerint vezette felkészülésünket. A bevezető előadásában advent lelki mestereit: Izaiás prófétát, Keresztelő Szent Jánost és a Boldogságos Szűz Máriát állította elénk követendő példaként, akiktől megtanulhatjuk a vágyakozást, a felkészülést és az alázatos várakozást. Majd a 72. zsoltár fényében értelmezte a fenti próféták próféciáit.
Ezt követően Szent Ambrus úrjöveti himnuszát elemezte és vázolta fel az ívet az adventi zsolozsma himnuszától a népszerű protestáns korálig: a „Veni, Redemptor gentium”-tól a „Nun komm der Heiden Heiland”-ig. Nagy élmény volt J. S. Bach BWV 61-es és BWV 62-es kantátájának értő meghallgatása, amit az előadó egy-egy részlet elemzésével készített elő. Tanulságos volt hallani a következtetést, hogy a valódi ökumenizmus megvalósításához mennyire kézenfekvő eszköz lehet(ne) a zene…
A program Józsa Domokos közelmúltban megjelent könyvének – …(mert) élni akartak… – bemutatójával folytatódott. A szerző az 1989-es fordulatot követő három évtized orgona- és kamarakoncertjeit vette számba, amelyek Nagyvárad három templomában zajlottak. A lokális jelleg ellenére általános tanulságot vonhattunk le: elődeink sokkal nehezebb körülmények között, a többszörös kisebbségi lét ellenére is akartak (zenei) értéket menteni, amire akkor még csak a templom falai között kerülhetett sor.
Az „elméleti” rész közös beszélgetéssel, a felmerült kérdésekre adott válaszokkal zárult.
A templomban közösen énekeltük a vesperást – immár a liturgikus helyén hangzott el Szent Ambrus himnusza -, aminek keretében meggyújtottuk a negyedik gyertyát az adventi koszorún.
A „gyakorlati” rész a vesperás után is folytatódott, hiszen Józsa Domokos nemcsak beszélt, hanem cselekedett is: a tőle megszokott igényességgel és hozzáértéssel összeállított és megszólaltatott orgonakoncert a nap folyamán elméletben megismert korál – „Nun komm, der Heiden Heiland” – feldolgozásaiból tolmácsolt egy csokorra valót az alábbi szerzőktől: J. S. Bach: BWV 599, J. Pachelbel, Fr. W. Zachow: (Variációk), W. Fr. Bach, D. Buxtehude: BuxWV 211 és J. S. Bach: BWV 659.
A tematikus adventi orgonakoncert végén az igényes liturgiát szívügyének tekintő, a felkészülésen aktívan résztvevő és azt támogató Blénesi Róbert OFMConv plébános mondott köszönetet Józsa Domokosnak a kiemelkedő színvonalú elméleti és gyakorlati előadásaiért hangsúlyozva, hogy a liturgia szépségének és gazdagságának megismerése és művelése által mi is gazdagodhatunk, és teljesebb lehet az ünneplésünk.
Ez a koncert egyben hálaadás és köszönet is volt, ugyanis a közelmúltban Pozsár Róbert kolozsvári orgonaépítő felújította orgonánkat. A felújítás anyagi fedezetét Dumitrean Renate és az általa képviselt szervezet biztosította, akiknek hálás szívvel mondott köszönetet a plébános úr Isten áldását kérve a nagylelkű adományozókra és családjaikra.
Hálát adunk Istennek ezért a szép és tartalmas napért, és köszönetet mondunk mind a szellemi, mind az anyagi segítséget nyújtóknak.
Tankó László
kántor