A Csanádi Egyházmegye 1913. évi Schematizmusában Töröktopolya címszó alatt a következők olvashatók: a torontáli főesperességhez, ezen belül pedig a becsei esperességhez tartozik; 1855 óta lelkészség (curatia), az anyakönyveket ugyanabban az évben kezdték el vezetni. Templomának titulusa: Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. A pasztorációban használt nyelv a magyar és a német. Az anyakönyvek alapján 1912-ben Töröktopolyán 66 keresztelő, 7 házasságkötés és 33 temetés volt.
Az említett Schematizmusban szereplő templom valójában egy imaház volt. A jelenlegi templom számára a telket 1860‑ban adományozták, magát a templomot pedig 1899‑ben építették a Szűzanya születésének ünnepe, Kisboldogasszony tiszteletére. A templombúcsút azonban augusztus 14-én és 15-én ünneplik. (Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini–Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez)
Jelenleg a Nagybecskereki Egyházmegye központi esperesi kerületéhez tartozó plébániáról az egyházmegye honlapján a következő adatok találhatók: „Szűz Mária Mennybevétele – Nagyboldogasszony Római Katolikus Plébánia, Egyházmegyénk egyetlen Mária-kegyhelye. Plébános: P. Sóti János SJ. Lelkészséggé emelését az 1854. december 14. és 20., valamint az 1855-ben még hat ízben megismétlődő Mária-jelenéseknek köszönheti. A csanádi megyéspüspök 1859-ben Ft. Schlauch Lőrinc egyházmegyei ügyvéd (később szatmári, majd nagyváradi püspök, végül bíboros – a szerk. megj.), kivizsgálása és jelentése alapján engedélyezte a zarándoklatokat. A templom 1899-ben épült, a torony csak 1915-ben készült el, utóbbi megáldására pünkösdhétfőn került sor.”

Lelki felkészülés az ünnepre
A plébániatemplom ajtaján plakát hirdette a Nagyboldogasszony-napi töröktopolyai búcsú programját, amely augusztus 14-én, pénteken délután kezdődött kiscönákulummal, valamint a keresztalják érkezésével. Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök meghívására a pénteki szentmise főcelebránsa és szónoka Pál József Csaba temesvári megyéspüspök volt.
„Jöttünk köszönteni a szép Szűz Máriát, Topolyának királyné asszonyát” – a zarándokok éneke betöltötte a templomhajót, miközben a virágkoszorús kereszt és a templomi lobogók kíséretében megkerülték az oltárt. Ezt követően volt, aki a padsorokban helyet foglalva imádkozott, mások pedig a keresztúti ájtatosságra indultak, amelyet a templom mögötti területen felállított stációknál Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános vezetett.
Az ünnepre való lelki felkészülést szolgálta a bűnbánati igeliturgia is, amelyre a templom mögötti szabadtéri oltárnál került sor. Elmélkedésében Pál József Csaba főpásztor az Istennel és az egymással való kiengesztelődés ajándékára hívta fel az egybegyűlt zarándokok figyelmét.
– A Szentírásban Jézus így tanít: „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat.” Hányszor előfordul velünk is, hogy szentmise előtt bocsánatot kell kérnünk. Gyermekkoromban úgy mentünk gyónni, hogy előtte bocsánatot kértünk a család többi tagjától. Nemcsak mi, gyerekek, hanem a szülők egymástól és tőlünk is – mondotta a megyéspüspök.
Az igeliturgiát a bűnbánat szentségének kiszolgáltatása követte a templom mögötti téren. Az egymástól megfelelő távolságban elhelyezett székeken a jelen lévő lelkipásztorok mindegyike szeretettel várta a lelki megbékélésre és bűnbocsánatra vágyó híveket. Ez idő alatt a többi zarándok Erős Mihály törökkanizsai plébános vezetésével közösen imádkozta a Rózsafüzért.

„Ha a családban nincs közös imádság, mit remélhetünk?”
Ugyancsak a szabadtéri oltárhoz vonultak a jelenlévő papok a szentmise megünnepléséhez. A főcelebráns temesvári megyéspüspököt Mirko Štefković nagybecskereki főpásztor üdvözölte.
– Nagy öröm számomra, hogy a topolyai kegyhelyen együtt ünnepelünk. Köszönöm, Pál József Csaba püspök atya, hogy lelki útravalóval gazdagítasz bennünket. Köszönöm a paptestvérek és a diakónus jelenlétét, akik elkísérték a híveket egyházmegyénkből és a szomszédos egyházmegyékből is. Jelenlétünk és közös imádságunk tanúságtétel arról, hogy a mai világban is lehet Istenre építeni és Krisztusba vetett hittel élni. Kérjük égi Édesanyánk közbenjárását, hogy ez a mai találkozás hozzon lelki megújulást számunkra, és erősítsen meg bennünket a hitben, a reményben és a szeretetben.
A továbbiakban a nagybecskereki főpásztor háláját fejezte ki mindazoknak, akiknek szolgálata hozzájárult a búcsú előkészítéséhez és méltó megünnepléséhez: Koncz Tibor atyának a liturgikus program vezetéséért, a paptestvéreknek a liturgikus szolgálatért és a gyóntatásért, Varga János kántornak a zenei szolgálatért, valamint Solti János atyának és munkatársainak, akik előkészítették a templomot és a szabadtéri oltárt.
Az evangéliumot Mészáros Attila állandó diakónus hirdette.
Homíliájában Pál József Csaba megyéspüspök a Szűzanya lelkületének egyéni és családi megélését hangsúlyozta.
– Európa történelmét végigkíséri a Szűzanya oltalma. Gondoljunk Nándorfehérvárra, Lepantóra, Bécs megmentésére vagy Buda visszafoglalására. Nehéz időkben a keresztény népek Máriához fordultak, és megtapasztalták az ő közbenjárását. Mária lelkületét kell hordoznunk és élnünk. Az ő hitét, tisztaságát, engedelmességét, Istenbe vetett bizalmát kell megtanulnunk. Sok szülő rengeteget dolgozik, mert jót akar gyermekének. És ez önmagában szép. De a gyermeknek nemcsak új telefonra, szép ruhára, házra vagy új autóra, hanem elsősorban édesapára és édesanyára, beszélgetésekre, ölelésre van szüksége. A legnagyobb baj az, hogy sokszor éppen ezekre nem marad idő. Nem marad idő a közös imára, a közös vasárnapokra. Ha a családban nincs közös imádság, mit remélhetünk? Az értékeinket elsősorban a családjainkban kell megélnünk – fogalmazott a temesvári főpásztor.
A szentmise után került sor a hagyományos gyertyás körmenetre a templom mögötti téren, a Szűzanya szobrával. A leszálló alkony fényében apró csillagokként tűntek fel a gyertyalángok, ahogy a zarándokok hosszú sorban követték a Mária-szobrot vissza a templomba. Itt Pál József Csaba megyéspüspök szenteltvízzel meghintette az egybegyűlteket és az általuk hozott kegytárgyakat, majd közösen elénekelték a pápai himnuszt és nemzeti imánkat.
Hit, hagyomány, közösség – ez jellemezte az idei Nagyboldogasszony-napi töröktopolyai búcsút, amely augusztus 15-én, szombaton 10 órakor az ünnepi szentmisével zárult.

A temesvári Püspökség sajtóirodája

Fotó: www.facebook.com